A Filmnapok első kiadásán a hangmérnökök és filmzene-szerzőink, azaz a film hangja, a sound design került a program középpontjába. Idén a főszereplők az operatőrök voltak és a nemzetközileg is méltán elismert magyar operatőri iskola. A szervezők kiemelt figyelmet szenteltek a szakma két nagyságának, a száz éve született Illés Györgynek és Hegyi Barnabásnak.
Nézd meg a BKF diákjainak videóját!
A műsoron szereplő közel ötven vetítésen nyolcvannál is több rövid- és egészestés-, játék- és dokumentumfilm szerepelt, amelyek közül a legkorábbi 1918-ban, a legújabb 2013-ban készült. Sok jól ismert Hegyi Barnabás és Illés György által fényképezett nagyjátékfilmeken túl igazi ritkaságokkal is találkozhatott az, aki a hétvégén ellátogatott az Urániába. Három némafilm (Sugár Pál 1929-es Rabmadár című alkotása, Garas Márton 1919-es Twist Olivér-je és Deésy Alfréd 1918-as Aphrodité-je) Darvas Ferenc zongorajátéka mellett került levetítésre. De több operatőrről készült portréfilm is, Muhi Klára és Muhi András által készített Foglalkozása operatőr című film vagy Káel Csaba Mester és tanítványok című sorozata is látható volt.
A legmókásabb alkotásokra kétségtelenül a rövidfilmes blokkokban akadhattunk, hiszen a Balázs Béla stúdiós, az operatőrök által rendezett és a közelmúltban fesztiválsikereket elért alkotások csoportján túl, igazi ritkaságokat is egybegyűjtöttek a szervezők. Az Így jöttek blokkban ma már vezető magyar rendezők (Mispál Attila, Török Ferenc, Hajdu Szabolcs, Kocsis Ágnes) SZFE-es szárnypróbálgatásait nézhettük meg BETA kazettáról vetítve, amely pillanatok alatt visszarepített minket a ‘90-es évekbe. Egy másik rövidfilmes blokkban pedig az 1940-es évek körül készült kisfilmeket láthattunk, amelyek közül akadt néhány, amely nem titkoltan szponzor befolyása mellett jött létre.
(fotó: Valuska Gábor)
Magyar operatőri iskola - szakmai beszélgetés
Az előző évhez hasonlóan (olvasd el cikkünket!), idén is tartottak szakmai beszélgetést, amelyen most Fazekas Eszter filmtörténész, filmfelújítási szakember (MANDA), Muhi Klára filmkritikus, Koltai Lajos, Grunwalsky Ferenc és Sára Sándor operatőrök vettek részt. Buglya Zsófia a beszélgetés moderátora megemlítette, hogy szerették volna, ha a fiatalabb operatőr generáció is képviselteti magát, de sajnos (és szerencsére) nem találtak olyat, aki éppen ne dolgozott volna ebben az időpontban.
A nyilvános szakmai beszélgetés fő kérdése arra irányult, hogy vajon van-e sajátos arculata a magyar operatőri iskolának, illetve egyáltalán létezik-e ilyen. Sára Sándor felelevenítette, hogy amikor elkezdett a Színház-és Filmművészeti (akkor még) Főiskolára járni, szinte semmit sem tudott a szakmáról. Először csupán fényképezett, talán ezért is van, hogy sok operatőrrel ellentétben számára nem a világítás, hanem a kompozíció a legfontosabb. Véleménye szerint nagyon fontos a magyar költészet szerepe a filmművészetben is, hiszen ez az igazi erőssége a magyar irodalomnak és költőink is képekben gondolkoznak. Koltai Lajos is a magyar nyelv gazdagságában látja hazánk operatőreinek egyedi gondolkodását.
Koltai Lajos és Fazekas Eszter (fotó: Valuska Gábor)
“Itthon a mai napig szerzői megközelítéssel nyúlunk a filmhez” - főzte hozzá Muhi Klára, aki szerint az magyar operatőrök egyedisége nem csupán abból eredeztethető, hogy jellemző rájuk a kísérletező kedv, de sok nyugati mintával ellentétben itt a fény mestere a filmrendező legközelebbi alkotótársa is. Grunwalsky Ferenc szerint nem csak a szerzőiség jellemző ránk, de a lírai attitűd is. ”Nem véletlen, hogy minden generációban megtalálható itthon legalább egy világhírű hangszeres szólista, vagy elismert tudós.” Fazekas Eszter úgy gondolja, beszélhetünk magyar operatőri iskoláról, amely véleménye szerint azért vált világhírűvé, mert az alkotási folyamatban mindig a gondolatot részesítették előnyben a technikával szemben. “Ez azonban Illés György oktatási módszere óta figyelhető meg, korábban a magyar filmgyártás sok elemében inkább az amerikai szisztémához hasonlított.”
Koltai Lajos fontosnak érzi, hogy mesterséget tanulók találnak-e megfelelő példaképet maguknak, és abban mindannyian egyetértettek, hogy Illés György kiemelkedő mester volt. "Ő hagyta, hogy azt csináljuk, amit szeretnénk, még ha nem is gondolta feltétlenül jó ötletnek. Szabad kezet adott nekünk, majd a felvétel visszanézésekor együtt átbeszéltük az esetleges hibákat" - osztja meg főiskolás élményeit Koltai. Grunwalsy Ferenc úgy érzi, hogy az előző rendszerben a filmes lét, az operatőr szakon való tanulás átlagon felüli szabadságérzetet adott nekik, amelyet Illés György pedagógiája még inkább növelt.
Sára Sándor (fotó: Valuska Gábor)
A másik sokat emlegetett tanár Szőllősiné, az SZFE művészettörténet tanára volt. " Az első világítási tanulmányunkra érdekes módon művészettörténet órán került sor, hiszen a festmények könyvben található reprodukcióin nyíllal kellett bejelölnünk, hogy honnan esik a fény az alkotásban" - emlékezett vissza Grunwalsky Ferenc, aki szerint nagyon fontos a képek megkomponálásában a képzőművészet. "Míg a fotóim esetében kifejezetten szabályosak a kompozíciók, operatőrként inkább dekomponált képeket készítettem, amelyre nagy hatással volt a '70-es évek zűrzavaros képzőművészeti világa. És természetesen Szomjas György rendező forgatókönyvei is ezt a szabálytalanságot kívánták a képtől." Koltai Lajos is fontosnak tartja Szőllősiné óráit: "Tőle tanultunk képet nézni. Ízlést és módszert tanított, amelyből megismerhettük, hogy a festő hogyan tereli a néző figyelmét a kompozícióval, hiszen felelősség, hogy a világ melyik részét mutatjuk meg a kamerával, hogy mit keretezünk be a valóságból." - tette hozzá Koltai.
"Annak ellenére, hogy erős tanári karunk volt a főiskolán, hagytak minket szabadon dolgozni, sőt bedobtak a mélyvízbe, ahol nem voltak kész minták előttünk. Egyszerűen meg kellett oldani a feladatot." - emlékezett Sára Sándor. Koltai Lajos szerint annak is köszönhetik a találékonyságukat, hogy régen nagyon szegényes keretek között tudtak csak forgatni, ezért sok minden múlott a leleményességükön. Grunwalsky úgy gondolja, akkoriban az SZFE gyakorlati órái egy kicsit kézimunka szakkörhöz is hasonlítottak: "Mindenki próbálta kihozni a legjobbat abból a szegényes készletből, ami a főiskola tulajdonában volt, de ez inspirálóan is hatott ránk."
Grunwalsky Ferenc és Muhi Klára (fotó: Valuska Gábor)
Természetesen szóba kerültek a mai technikai körülmények és az új generáció is. "A filmre való forgatás magával hozta azt az izgalmat is, hogy nem látjuk azonnal, hogy mit rögzítettünk, másnap reggelig kellett várnunk a muszterre. Úgy érzem, hogy a mai digitális technikával, és avval, hogy a felvétel pillanatában láthatjuk a kész képet, elveszett valami varázs a forgatásokból." - vallja Koltai. Grunwalsky szerint azért is nehéz a mai generációt tanítani, mert már kiskoruk óta a digitális képekhez van szokva a szemük. A digitális utómunka szerepének előtérbe kerülése (sok amerikai produkció nagy része greenbox előtt forog és a főszerep az utómunkáé) más típusú gondolkodásmódot feltételez.
A beszélgetés zárásaként olyan kevéssé vidám kérdés került terítékre, mint a Magyar Nemzeti Digitális Archívum helyzete és a magyar filmkincs állapota. Fazekas Eszter elmondta, hogy a filmek nagy része már túlesett a felújításon, de szeretné, ha teljes körű digitális archiválást lehetne készíteni az összes magyar filmből, azonban ez igen költséges. Eddig egy film tökéletes felújítása készült el (Hyppolit, a lakáj), és jelenleg az Emberek a havason restaurációján dolgoznak. Az archívum számára leginkább a '90-es évek digitális átállás okozta a gondot. Nem csupán abból adódik a probléma, hogy az akkori BETA kazetták nem igen állták ki az idő próbáját (tizenöt év után fokozatosan kezd róluk eltűnni először a hang, majd a kép, amelyről meg is bizonyosodhattunk az Így jöttek című kisfilmes blokkban ), de mivel Magyarországon nincsen egyesítve a "nemzeti filmvagyon", így a tisztázatlan jogok miatt a mai napig nem jut hozzá a MANDA bizonyos alkotásokhoz.
