Apró örömök
R: Bálint Ibolya
Bálint Ibolya dokumentumfilmjét a 41. Magyar Filmszemlén már láthatta a közönség. Az Apró örömök székelyföldi emberek életébe enged bepillantást, apróhirdetéseken keresztül. A kollektív egymásrautaltság alanyai közt találunk kocsivásárlásra készülő mutatványos apát, társat kereső, öntudatos duci tizenévest, fiával a kapcsolatot elvesztő, jósnőktől és látnokoktól segítséget remélő anyát, és festőművészi karriert operett-énekesire cserélni vágyó férfit. Ügyesen irányított szituációk, önirónia és humor teszi élvezetessé és emlékezetessé a fiatal rendező filmjét, amely a retrospektív program Fotográfia című alkotásával is mutat némi párhuzamot.
Das Dschungelradio / A Dzsungelrádió
R: Jäger Susanne
A nicaraguai kisváros helyi rádióadójának elindulását egy pusztító hurrikán ösztönözte. A civil kezdeményezés egy sajátos médiumot teremtett, amely részint nevelő funkciót tölt be, részint a telefont helyettesíti a helyiek számára. A remek dél-amerikai ritmusokat egy-egy eltűnt állat különleges ismertetőjegyeinek felsorolása váltja fel, máskor pedig fiatal lányok tájékoztatják a szomszéd városkában élő rokonaiknak érkezésük várható időpontjáról. A hangulatfestő bemutatkozás után körvonalazódik, hogy a rádió fontos funkciója a nők elleni erőszak megfékezése, amelyet a kora reggel jelentkező Messenger Whitch című program hivatott elősegíteni. A német rendező, Jäger Susanne hálás témát talált, hiszen már az európai szem számára szokatlan színek, hangulatok, figurák és életképek önmagukban izgalmasak, grátiszba pedig olyan momentumokat kapunk, mint a vastapssal kísért óvszer-bemutató, vagy a helyi feministák hangos felvonulása.
R: Fabianova Diana
A film egy spanyol lány, Diana a női méh titokzatos világába tett utazásáról mesél, rendkívül személyesen és üdítően önirónikusan. Diana egy tabutémát, a menstruációt veszi górcső alá, hogy rátaláljon kínzó menstruációs zavarainak okára. A nyomozás természetesen túlmutat tárgyán, szó esik keleti filozófiáról, szexista férfiak menstruáló nőkről alkotott véleményéről, de találkozunk hastánccsoporttal, egy nőgyógyásszal, aki kérésre megszabadít a havonta jelentkező nyűgtől, és egy tizenéves kislánnyal, aki izgatottan várja nővé érésének pillanatát. Szinte nincs olyan aspektusa a témának - beleértve a politikai, társadalmi és vallási vonatkozásokat - amelyeket nem járna körül a film, s mindezt kreatív képi megoldásokkal, sokszínűen, alaposan és szórakoztatóan teszi. Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy valószínűleg Diananak annyi pénze volt arra, hogy megtalálja a benne lakozó holdat, mint öt magyar dokumentumfilmesnek összesen.
Vitejte v KLDR! / Üdvözöljük Észak-Koreában!
R: Jablonska Linda
A Titanic Filmfesztivál programjában vetített A Vörös Kápolnában három dán komikus próbálta meg kijátszani a totalitárius rendszert, nem kevés sikerrel és abszurd helyzettel. Az Üdvözöljük Észak-Koreában! című cseh filmben 27 kalandvágyó cseh turista utazik az ázsiai országba, és szerencsénkre - a Slivovice mellett - végül a kamerák bevitelét is engedélyezik a koreai hatóságok. Természetesen az észak-koreai valóságot fegyveres katonák őrzik, így csak a díszletország megtekintésére van mód, illúziókkal és kísérőkkel megtámogatva. A volt szocialista ország lakosait így is kellőképp sokkolja a kommunizmus valósága, amit a helyi lakosok a látogatók és önmaguk szórakoztatására rengeteg énekkel és tánccal próbálnak oldani. Izgalmas kompozíciók, lehengerlő monumentalitás, időutazás a múltba - kötelező mindazoknak, akik Észak-Koreának drukkolnak!
Lekerekítés
R: Keserű Zsolt
Keserű Zsolt filmje a '60-as évek csodálatos találmányát, a modern lakókörnyezetet, azaz panelt vizsgálja, és a kezdeti elképzeléseket szembesíti a lakosság tapasztalataival. Magyarországon közel 788 000 panellakás található, így merítés volt bőven a téma megfilmesítéséhez. Építészeti film lakótelepekről a bennük élők szemével, a megmunkálhatatlan vasbetont kijátszani próbáló átalakítások, a kis terek előnyei és hátrányai, kopogás a radiátorcsövön, praktikák a vízóra eltüntetésére, a betonkockák esztétikája, telepi parkok és közterek az élhetőség jegyében. A témaválasztásból adódó retro hangulat olykor a Szomszédok című teleregényt is megidézi.
Cooking History / Gulyáságyú
R: Kerekes Péter
A háborúk dinamikájának megismeréséhez a diktátorok gyomrán át vezet az út - ez lehetett Kerekes Péter prekoncepciója a Gulyáságyú tervének megszületésekor, a film ugyanis olyan katonai szakácsokat mutat be, akik a XX. század legnagyobb világégéseikor tűzközelben voltak, és ezzel végeredményben ők is élet és halál uraivá váltak. Az Európa Filmdíjra is jelölt alkotás irigylésre méltó kreativitással mutatja be ezeket az embereket, rekonstruál, szituációba hoz, és a téma komolysága ellenére bátran használja a humor eszközét is. Amit mindig is tudni akartál, de nem találtad meg a történelemkönyvben.
R: Carlsson Terje
A cím kissé ironikus, hiszen a Welcome to Hebron a helyi palesztin lakosok szemszögéből mutatja be a mindennapi életet azokon az izraeli településeken, amelyeket túlnyomó többségben palesztinok laknak, jogaik mégis csak az ott élő izraelieknek vannak. Hebronban 150 ezer palesztin és 500 - általuk letelepülőként aposztrofált - izraeli lakos éli mindennapjait, valamint az utóbbiakat védelmező, ott állomásozó katonák. A film középpontjában egy 17 éves muzulmán lány, Leila Sarsour áll, aki kedvesen mosolyogva beszél arról, hogyan éld úgy a mindennapjaidat, hogy nincsenek jogaid és meg vagy félemlítve. Hebronban az izraeli és palesztin nők közti utcai 'kakasviadalok' és kődobálások mindennaposak, a gyerekek az iskolában az abc-vel együtt sajátítják el a gyűlölködést és a kődobálás technikáit, tízévesen. A film konklúziója az emberek békés együttélésének víziójáról végtelenül naiv - de mi is lehetne egy intelligens és ambiciózus tizenéves lány válasza a világ abszurditására?
Fotográfia
R: Zolnay Pál
Arról ismerszik meg a jó retrospektív program, hogy a benne szereplő alkotások láttán a néző átértékeli az adott fesztivál egyéb programjaiban vetített filmeket. Tehát ez egyfajta öngyilkos-merénylet a szervezők részéről, de nézőként hálásak lehetünk érte. Ilyen a Zolnay Pál retrospektív, akinek Fotográfia című alkotása nyitotta meg a 2010-es Dialektust. Az 1973-as film a Budapesti Iskola előfutára, egy vándorfotós és retusőr társa szemén keresztül mutatja be a '70-es évek vidéki Magyarországát. Az ellopott pillanatok, a valóság retusálása iránti kollektív és mindent elsöprő igény és a néhol kacagtató mondatok és jelenetek mellett emberi sorsokat, tragédiákat villant fel a Fotográfia, játszi könnyedséggel.
