Csoma Sándor: A történet egy kislány és az apukája kapcsolatát meséli el az Antall József halálát követő napokban. A Kacsamesék megszakadásával mintha Emma gyerekkora is véget érne. Miközben az egész ország gyászol, az apa VHS kazettákkal seftel, és útnak indul Emmával Ausztriába egy újabb adag amerikai filmért. Eleinte nehezen találják a közös hangot, mígnem összetalálkoznak az önmegvalósítása miatt családját maga mögött hagyó édesanyával.

Filmhu:Mióta foglalkoztat ez a téma?
 
Cs.S.: Maga a filmterv másfél éve jutott először eszembe. De a korszak megídézése régóta tervben van, hiszen gyerekkorom emlékeit gyakran viszem filmre az egyetemi vizsgamunkáimban.
 
Filmhu:Milyen műfajban gondolkodsz, milyen vizuális világot képzelsz el?
 
Cs.S.: A film elsősorban egy road movie-ba oltott coming of age történet. A vizuális világ kialakítása még folyamatban van, de képileg szívesen élnék a korra jellemző erőteljes színekkel, mind a ruhákban, bútorokban, kellékekben. Valószínűleg használnék benne valamit a VHS szalagokra jellemző hangulat átültetésével is.
 
Filmhu: Mi inspirál a történet megfilmesítésére?
 
Cs.S.: Az én generációm jóleső nosztalgiával emlékszik a 90-es évekre, akkor voltunk tinédzserek, az amerikai VHS filmeken, popkultúrán nőttünk fel, valamint ott ültünk a TV előtt, amikor megszakadt a Kacsamesék. A korszak megídézésének igénye sokakban felmerül. Én rengeteg élményt raktároztam el magamban, amiket érdemesnek találok egy nagyjátékfilmben elmesélni.

Filmhu: Milyen lehetőséget látsz az inkubátor programban? Részt vettél a tavalyi fórumon?
 
Cs.S.: Nagyon szeretném ezt a filmet elkészíteni és erre az Inkubátor program megfelelő lehetőségeket nyújt. Örülök, ha sokan megismerhetik a tervemet és visszajelzéseket kapok a film történetének aktualitásáról illetve a megfilmesítésének igényéről. A tavalyi fórumon sajnos nem voltam, de a 10 bejutott tervet mind jól ismerem!
 
Csoma Sándor 
 
Filmhu: Hogyan készülsz a pitch fórumra? Vettél már részt hasonlón?
 
Cs.S.: Két felkészítő workshopon is részt veszünk, ami sokat segít. Valamint előadom majd sok kollégának a prezentációt, mielőtt színpadra állnék, hogy szokjam a stresszhelyzetet. Az operatőrömmel valamilyen vizuális anyaggal is készülünk.
 
Filmhu: Mennyire látod magad előtt a "kész filmet", és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?
 
Cs.S.: A film hangulatáról pontos képem van. Vannak ötleteim bizonyos kameramozgásokra, alapszínekre is. De mindig organikusan kezelem a forgatókönyvet. A casting, a helyszínek, a lehetőségek majd mind alakítanak egy picit az anyagon.
 
Filmhu: A korábbi filmes tapasztalataid hogyan kapcsolódnak ehhez a tervhez?
 
Cs.S.: Konkrét színészekre írtam a történetet. Mindhárom főszereplőmmel már dolgoztam együtt korábbi vizsgafilmjeimben és megszoktuk egymás stílusát. Mindannyiukat instrukcióra érzékenynek találom, "fél szavakból is megértjük egymást", jól tudunk együtt dolgozni. Ugyanez igaz az operatőrömre, Tóth Leventére is.

Filmhu: Milyen élményeket, tapasztalatokat jelentett számodra a korábbi kisfilmjeid elkészítése?

Cs.S.: Nagyon sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam. Ha az adott pillanatban voltak is nehézségek, akadályok, mélypontok, utólag mindig megszépül a forgatás minden pillanata, főleg ha a stáb elégedett az elkészült film nézésekor. Nekem nagyon fontos, hogy úgy érezzék utólag, megérte az energiabefektetés.

Filmhu: Kikkel, milyen csapattal jelentkeztetek az Inkubátorba?
 
Cs.S.: A korábbi vizsgafilmjeimben és munkáimban sok kollégával találkoztam, akiket szeretnék majd bevonni az esetleges forgatásba. Mindig figyelem a stábtagok mentalitását, ami néha fontosabb, mint a szakmai hátterük. Kalapos Éva Veronika írónővel kezdtünk el gondolkozni a sztorin, Tóth Levente operatőrrel pedig a vizuális világon.
 
 
A többi interjú az Inkubátor 2.0 tagjaival itt olvasható!