Jupiter holdja: Nem olyan távoli jövőnk

Csirkéket szállító, szűkös teherautóban zötykölődik Európa határa felé egy tucatnyi menekült. Az összezsúfolt állatok közt állva, fáradtan, tiszta levegő és víz nélkül próbálja meg túlélni az utat Aryan (Jéger Zsombor) és édesapja, akik Szíriából indultak a reményt hozó Nyugat felé. A kaotikus ide érkezés és a határőrök agresszív támadása miatt azonban apa és fia elszakadnak egymástól – az apa eltűnik, a fiatal fiú pedig az erdőbe menekül, ahol egy őt üldöző nyomozó (Cserhalmi György) többször rálő, mire ő csodával határos módon, a halálosnak tűnő sebek hatására levitálni kezd. A menekülttábor rendelőjében, élet és halál közt találkozik Dr. Stern-nel (Merab Ninidze, magyar hangja Bálint András), a cinikus, hitét vesztett orvossal, aki a kezdeti meglepetés után felismeri az angyali fiúban a potenciális pénzszerzés lehetőségét, és elszökteti a kórházból.

Merab Ninidze és Jéger Zsombor / Forrás: Intercom

Az Európában jelenleg zajló menekültválságról hiteles filmet készíteni – rossz nyelvek szerint – biztos belépőt jelenti a kiemelt A-kategóriás filmfesztiválokra – gondoljunk csak Gianfranco Rosi Tűz a tengeren című dokumentumfilmjére, ami a tavalyi Berlinánén Arany Medvét nyert, vagy a szintén tavaly, Arany Pálmával jutalmazott Dheepan - Egy menekült történetére Jacques Audiard rendezésében. A téma aktualitása és komplexitása miatt újabb és újabb alkotások születnek az európai filmművészetben, amelyek testközelből, a menekülő emberek szemszögéből próbálják megmutatni mindazt, ami a hírfolyam, a Földközi-tengeri tragédiák képei és az uszító óriásplakátok mögött zajlik.

Forrás: Intercom

A témából adódó nyers és realista közegben érdekes színfolt Mundruczó Kornél filmje: a felemelkedés vallási szimbólumával sokkal inkább a menekültválság közegében élő emberekre, a rájuk gyakorolt hatásra koncentrál. A rettegett, arctalan masszából kiemelkedő muszlim menekült angyallá változik, és ez az átlényegülés lesz hatással mindenre és mindenkire, akivel kapcsolatba kerül. Mundruczó nem ítéli meg azokat, akik nem nyújtanak segítséget, hanem árnyaltan, apró gesztusokon keresztül mutatja be, hogyan reagál a magyar és általában a nyugat-európai ember, ha menekültekről van szó. Van, aki habozás nélkül tüzet nyit, más a telefonjáért nyúl, hogy megörökitse és megossza a pillanatnyi, hihetetlen csodát, amikor lebegni kezd Aryan. Minden, amit a válságról tudunk és ismerünk – a Keleti pályaudvaron tapasztaltakon kivül - rögzitett kép, a telefonunkba, monitorunkba zárva.

A szír fiú és az elszánt orvos pénzszerző hadjáratra indul – jómódú betegek előtt villogtatják a fiú különleges képességét, pénzt csalnak ki belőlük az istenbizonyitékért, ami Aryannak az útlevelet, Sternnek pedig a praxisba való visszatérést és a barátnőjével való viszonyát rendezné. Együtt vándorolnak Budapest neonreklám-fényben úszó utcáin, és a Szárnyas fejvadászt idéző, sárgában úszó, kihalt kórházak folyosóin – az egyik a családját és a biztonságot keresi, a másik saját hibái, a saját istene elől menekül. A film harmadik főszereplője nem más, mint a disztópikus Budapest: Rév Marcell kitűnő operatőri munkájának köszönhetően az erősen stilizált látványvilág elemelkedik a jól ismert és felismerhető városunktól, a Blahától, a Keletitől, a magasba tornyosuló panelsoroktól. Ez a különleges miliő és teremtett atmoszféra a film erénye, de korlátja is egyben: Mundruczó több alkalommal mintha belefeledkezne a repülés széditő gyönyörébe, Aryan beleszeretne saját tükörképébe, hosszú perceken át, lassú mozdulatokkal evez a magasban, a rendező pedig elengedi karakter kezét és a történet fonalát, hogy csak később, a film katartikus fináléjában vegye fel újra.
 
Mundruczó a vetítés utáni beszélgetésen azt mesélte, hogy az első forgatókönyv draft borítóján ez állt: “egy nem olyan távoli jövőben”. Ez 2013-ban volt, az akkori közeljövő már az ajtónkon kopogtat.