Az eredeti cím, a The Carer annyit tesz, hogy „A gondozó”, de puritán egyszerűsége megtévesztő, a filmben ugyanis egy szóvicc is épül rá - kérdés persze, mennyire adja majd vissza a magyar szinkron, de a film szerencsére feliratos változatban is megnézhető. Nem kevésbé találó viszont a magyar cím sem, ami viszont önreflexívebb is egy fokkal: a film főhőse egy idős színészlegenda, akinek ugyan nem látható a szó szoros értelmében vett „jutalomjátéka” a filmben, nem tér vissza a nyugdíjból, viszont ugyancsak egy veterán színészóriás alakítja, aki számára viszont már minden ízében jutalomjáték a film.  

Sir Michael Gifford (Brian Cox) egy neves, visszavonult Shakespeare-színész, aki Parkinson-kórtól szenved, így ápolóra van szüksége. Mindig is voltak sztárallűrjei, de betegsége, kora és testének hanyatlása minden addiginál gorombább jellemmé tette, aki visszautasítja a segítséget, ezért aztán gondozók egész sorát űzte már el angliai birtokáról. Lánya (Emilia Fox) és egykori szeretője (Anna Chancellor) azért fáradhatatlanul próbálkoznak a megfelelő ápoló megtalálásával. Legújabb kiszemeltjük Dorottya (Coco König), egy fiatal magyar lány, akiről viszont egyikőjük sem tudja, hogy színésztanonc, és hátsó szándéka, hogy elhíreszteli, Sir Michael Gifford a pártfogásába vette, mivel így akar bejutni egy elit brit színművészeti egyetemre.  

Nem kérdés, hogy szerzői filmről van-e szó Edelényi János író-rendező részéről: előző filmje, a Prima Primavéra sokban hasonlít a Jutalomjátékra. Mindkét mozi két ellenkező nemű, különböző nemzetiségű és más-más korú főhős furcsa párosára épül. Érdekeik eleinte gyökeresen ütköznek, de ahogy egyre jobban megismerkednek, össze is kovácsolódnak. Mindkét történet első számú főhőse az idős férfikarakter, az ő jellemük markáns csak igazán: Sir Michael Gifford mögött nagy karrier áll, ami alaposan el is kényeztette, a Prima Primavéra főhőse pedig enyhén szellemi fogyatékos, és középkorúként is gyermeklelkű. A fiatal hősnők - legyen szó a színésznövendékről vagy a korábbi film prostijáról - mindkét alkalommal a közönség avatárjai, akiknek nézőpontján keresztül megismerjük a férfihőst. A két történet egyaránt a halált, az elmúlást, a szellemet cserbenhagyó testet tematizálja, Edelényi bevallása szerint baráti és családi körében bekövetkezett halálesetek inspirálták mindkét alkalommal. Az is személyes hangvételt sejtet, hogy koprodukciókról van szó, egy-egy emigráns nőkarakterrel a főszerepben: a direktor a hetvenes években Magyarország elhagyására kényszerült, Bécsben teherautó-sofőrként dolgozott, majd Izraelben telepedett le.  

A két legújabb Edelényi-opusz egyaránt kevés szereplős történet, de a Jutalomjáték korántsem önismétlő, sokkal inkább a Prima Primavéra továbbgondolása. Míg a korábbi film műfaját illetően road movie a bankrablós krimi és a thriller elemeivel, az újabb mozi már jobbára egyetlen zárt helyszínen játszódó kamaradarab egy nehezen mozgó főhőssel, és elsősorban dramedy. Ennél jóval nagyobb különbség viszont, hogy a Jutalomjáték önreflektívebb, dokumentaristább darab, mivel két színészről szól. Férfi és női főszereplője gyakorlatilag önmagát alakítja: a félig magyar, félig osztrák származású Coco König ugyancsak pályakezdő, akinek hasonlóan alakult a sorsa, mint a karakterének, mivel Brian Cox-szal közös filmje után szerepet kapott az Assassin’s Creed című hollywoodi szuperprodukcióban is Michael Fassbender oldalán.  


A hetvenéves Cox-szot elsősorban hollywoodi antagonista-szerepeiről ismeri a világ: ő alakította Hannibal Lectert, még Anthony Hopkins előtt Az embervadászban, játszott Bourne-filmekben, A rettenthetetlenben, a Trójában és az új A majmok bolygójában is. Odahaza viszont jelen karakteréhez hasonlóan ő is híres Shakespeare-színész, tehát végre önazonos, szerzői szerepet kapott. A szívmelengető, életigenlő történet, amit Edelényi Gilbert Adairrel (Álmodozók) és Tom Kinninmonttal közösen írt, bőven ad neki alkalmat repertoárja megmutatására, nem is csoda, hogy alakításáért a Brit Film- és Televíziós Akadémia, a BAFTA skóciai szervezete a legjobb filmszínész díjára jelölte.  

Nemrég Osvárt Andreával interjúztunk, aki pont a több nyelvű, külföldi sztárokat felvonultató koprodukciókat hiányolta a magyar filmes palettáról, a Jutalomjáték azonban mindhárom kritériumnak megfelel, nem is csoda, hogy a filmet közel 25 ország vásárolta meg forgalmazásra.