Kamondi Zoltán: Az érsek látogatása

Adriano Giannini

Nem mondunk ki rögtön és nyíltan dolgokat Adriano Giannini a filmben

Miután három órát ténferegtünk Hargitafürdőn az elcsúsztatott forgatásra várva, visszatértünk a szeméttelepnek álcázott kaolinbányához, ahol egyre több és több ember sürgölődött, és ötpercenként különböző produkciós asszisztensek próbálták megtudakolni tőlünk különféle nyelveken, hogy mi a fenét keresünk ott. Épp egy közeledő asszisztens elől menekültünk kollégámmal a díszlet szélén, amikor egy hatalmas, fekete, nyitott tetejű jeep hajtott el mellettünk, a volánnál egy napszemüveges (legújabb divat!), aranybarnára sült fiatal srác, testhez álló fekete pólóban, és lobogó félhosszú hajjal. A főszereplő, a Gabriel Ventuzát alakító Adriano Giannini.

filmhu: Milyen a szerep, amit játszol?

A.G.: Gabriel Ventuzát játszom, aki egy olasz városban éli teljesen hétköznapi életét, a nyugalom egy titokzatos testvér látogatása nyomán egy pillanat alatt szertefoszlik. Gabriel bátyja, akit egy napra kiengedtek a börtönből, azt parancsolja neki, hogy azonnal induljon el a Bogdanski Dolina nevű városba, ahonnan a családjuk származik, és ahonnan Gabriel Ventuza öt-hat éves korában került Olaszországba. Az apja hamvait kell elhoznia Bogdanski Dolinából. Ventuza elindul a távoli és titokzatos kelet-európai városba. Amikor utazik e felé a hely felé, lassan megváltozik a film kezdeti atmoszférája. Természetesen nem tudom elmondani az egész filmet, de megérkezik erre a helyre, ahol egyfajta Odüsszeia, belső utazás kezdődik, megjárja a poklot is, és közben felfedezi saját magát. Ez a város földi pokol, de épp ez kell ahhoz, hogy megismerhesse önmagát.

filmhu: Mennyire áll közel hozzád ez a szerep?

A.G.: Mindannyiunknak megvan a saját Bogdanski Dolinája. Fájdalmas dolog, amíg magunkra találunk, és erről szól ez a film is.

filmhu: Színészileg milyen kihívásokkal találkoztál?

A.G.: Minden nehéz, amikor az ember filmet forgat, de meg kell találni azokat a formákat, amikkel bele tud helyezkedni a forgatókönyv világába: hogyan fejeződnek ki a szereplők közötti kapcsolatok, hogyan lehet ezt megmutatni. A szereplők belső világát egész különösen mutatja be ez a film, teljesen másképp, mint amihez hozzá vagyok szokva Olaszországban. Alapvető a különbség a két elmesélés-mód között, de ez természetes, hisz két különböző kultúráról beszélünk. A kelet-európai könyveket olvasva, filmeket nézve (amiben ugyan nem volt sok részem) teljesen különbözően mutatják be a szereplők belső világát, mint az én kultúrámban. Gondolom, ebben valószínűleg benne van az is, hogy hosszú ideig diktatúrában, elnyomásban éltek az emberek. Belejük rögzült a félelem, hogy nem mondunk ki rögtön és nyíltan dolgokat. A film dialógusai is inkább körülírnak, nem annyira konkrétak, kevésbé nyíltak. Olaszországban sokkal egyenesebben és pontosabban fogalmaznak az emberek, és én ahhoz vagyok szokva. Színészi szempontból persze nagyon érdekes a miénktől különböző gondolkodás és beszédmód.

filmhu: Hogyan talált meg ez a szerep?

Távoli és titokzatos kelet-európai város A forgatás helyszíne

A.G.: Az ügynökségemen keresztül kaptam meg ezt a forgatókönyvet. Egy harminc év körüli színészt kerestek. Így került hozzám. Utána, amikor a könyv a kezembe került, elolvastam és nagyon megragadott, aztán amikor Zoltánnal találkoztam, még jobban érdekelt, s végül elvállaltam.

filmhu: Megtaláltátok a közös hangot?

A.G.: Igen. Nekem lehetnek gondolataim a szerepről, de az én feladatom elsősorban az, hogy megértsem és visszaadjam azt, amit a rendező elképzelt. Bele kell tudnom lépni az ő gondolatainak dimenzióiba, hozzátéve a sajátomat, és ez egy nagyon bonyolult és ritka folyamat, de úgy érzem, jól tudtunk együtt dolgozni.

filmhu: Beszéltél Bodor Ádámmal a szerepedről?

A.G.: Nem, Ádámmal nem sokszor találkoztam. De ő az a típusú ember, aki nem beszél olyan sokat. Ahogyan ír, abban érezhető, hogy a felszín alatt mindig van valami üzenete, amit meg kell fogni, meg kell találni. Bodor Ádám a forgatókönyvön keresztül küldött nekem üzenetet.

filmhu: A neveddel sok helyen nemcsak színészként, de fókusz-pullerként és operatőrként találkozunk. Sőt, inkább ez utóbbiakkal.

A.G.: Tizennyolc éves korom óta dolgozom a filmvilágban, de először tíz évig operatőrként dolgoztam, és utána végeztem el egy színésziskolát, így eddig hat-hét filmben szerepeltem.

filmhu: Terveid között szerepel még az operatőrködés?

A.G.: Nem.

filmhu: Miért nem?

A.G.: Mert tíz évig csináltam, elég volt.

filmhu: Mit gondolsz Medvigy Gábor munkájáról?

A.G.: Azt hogy nagyon-nagyon jó. A világ egyik legjobb iskolájából jöhetett az operatőr csapat.

Trill Zsolt

Trill Zsolt többnyire a budapesti Új Színházban szerepel, továbbá vezető színésze a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznak. Azt állítja, filmszínészként nincs sok tapasztalata, most mindenesetre egy jelentős szerepet bízott rá a rendező. Mugyil figurája a regényben elhanyagolható, viszont a forgatókönyvben fontos szereplővé növelték.

filmhu: Milyen ez a figura, akit játszol?

Mindenhol felbukkan, ott is, ahol nem kellene Molnár Piroska és Trill Zsolt

T.Zs.: Mugyil nagyon finoman, a háttérből irányítja a dolgokat, mindenhol felbukkan, ott is, ahol nem kellene, mindenkit megfélemlít, szóval nem valami pozitív alak. Colentinának egyszer bevallja, hogy neki sem könnyű, de tele van egy csomó hibával, komplexussal, ez hajtja őt.

filmhu: A forgatókönyvet vagy a kisregényt olvastad előbb?

T.Zs.: A forgatókönyvet. És a könyvhöz képest tényleg nagy lett ez a szerep, gondolom, Zoli számára ennek van jelentősége. Az én számomra azért fontos, mert nagyon sokszor lehettem kamera előtt.

filmhu: Hogyan találod meg a hangot a rendezővel?

T.Zs.: Amikor felhívtak próbafelvételre, az egészről igazából nem sokat tudtam, hanem Kamondi elmondta, mit szeretne, és én megpróbáltam megcsinálni. Szépen folyamatosan, ahogy mentünk előre, egyre jobban éreztem magamat a kamera előtt, és Kamondi Zoli hagyott játszani. Ő is elmondta a saját dolgait, és én is, ahogy éreztem. Tehát tudunk közösen dolgozni, meg hát nagyon jó színészek vannak itt. Jobbnál jobbak, szóval figyeltem őket.

filmhu: Milyen a forgatás hangulata?

T.Zs.: Nagyon sok izgalmas emberrel találkoztam, az itteniekkel, statisztákkal, stábtagokkal, akik építették a díszletet, nagyon érdekes, izgalmas emberek. Jó volt együtt lenni, elmenni focizni, sokat beszélgettünk, végignevettük az átállások szüneteit. Ez nagyon nagy élmény. Az időjárási viszontagságokat pedig meg kell szokni, el kell fogadni. Ha elkezdesz görcsölni, még rosszabb lesz. Jött az eső, elment, jött a forróság, minden, ami ezzel jár.
 
filmhu: A színház és a film milyen viszonyban vannak nálad?

T.Zs.: Hát, nálam a színház 90 százalékban vezet. Az az igazi, ott érzem igazán jól magamat. Itt is voltak pillanatok, ami ahhoz az érzéshez hasonlít, mintha színházban lennék, úgyhogy biztos ezt is nagyon lehet élvezni, csak ahhoz többet kellene filmeznem.

filmhu: Szívesen csinálnád?

T.Zs.: Abszolút. Épp tegnap este beszélgettünk arról, hogy lehet ezt szeretni, csak szokni kell. Meg kell a szakmának ezt az oldalát is tanulni.

Medvigy Gábor operatőr

Este negyed tizenkettőkor végre elkövetkezett a számunkra életmentő ebédszünet, úgyhogy szaladtunk megkeresni az elfoglalt alkotókat. Medvigy Gábor fáradtságát úgy érzékeltük leginkább, hogy nagyon halkan, nagyon lassan és nagyon keveset beszélt. Ami megkönnyítette a dolgomat, hisz külön megkért a diktafon mellőzésére, ugyanakkor kétségbeesetten próbáltam kihúzni belőle egy rövid interjúra valót. A végén azzal nyugtatott meg, hogy ő még életében ennyit nem nyilatkozott.

A főhősre mozdul a kamera Jelenet a filmből

filmhu: Operatőri szempontból milyen kihívásokkal találkoztál ebben a filmben?

M.G.: Képileg a történet elbeszélése nagyon izgalmas lesz, mert amikor a főszereplő nincs jelen az egyes jelentekben, akkor mindig fix beállításokat látunk, s csak akkor mozdul a kamera, amikor a főhőst követjük. Sok gondot okozott a helyi időjárás is, mivel 10 percen belül változtak a fényviszonyok és a klíma. Ennek ellenére mindenki kibírta.

filmhu: Elégedett vagy az eddigi felvételekkel?

M.G.: Bizakodó. Inkább így fogalmaznék.

filmhu: A román-magyar vegyes stábbal mennyire ment könnyen a munka?

M.G.: Nagyon sok örömet és ajándékot kaptam tőlük. Színészektől még nem kaptam ennyit, ugyanis nagyon jók voltak. Beállításról beállításra tudtak újat mutatni, egyik jobb volt, mint a másik, és ezzel egymást is húzták.

filmhu: Volt-e valami előzménye eddigi munkádban Az érsek látogatásának?

M.G.: Ez az előzmény a Derzsi Jánoshoz kötődik. 18 évvel ezelőtt forgattuk a Filmtorzót (A Tudatalatti megállót.  - a szerk.), ami egy befejezetlen filmünk. A sors valahogy úgy hozta, hogy Az érsek látogatása annak a filmnek egyfajta reinkarnációja. Nem véletlen, de azt nem tudnám elmondani, hogy a két film között mi a hasonlóság, de így érzem. Akarva akaratlan, mindhárman (Derzsi, Kamondi és én) elkezdtük ahhoz a filmhez kötni.

filmhu: A film főszereplője eredetileg szintén operatőr, milyen volt vele dolgozni?

M.G.: Adriano apja Giancarlo Giannini, nagyon híres színész, és szimpatikus, hogy a fia nem úgy kezdte, hogy egyből ment a színésztanodába, hanem évekig dolgozott előtte szakemberként a filmezésben. Nagyon udvarias ember, sokat érdeklődött, de nem jött folyton az ötleteivel. Jó olyan emberrel dolgozni, aki tudja, mi történik az én oldalamon. Mellesleg jó színész is.

Kamondi Zoltán rendező

Megérkezésünktől kezdve reménykedtünk abban, hogy egy-egy átállási szünetben majd gyorsan sikerül Kamondi Zoltánt meginterjúvolnunk, de ő nyomatékosan kijelentette, hogy majd az ebédszünetben leülünk beszélgetni, és elmélyült tekintettel tovább sétálgatott a botjával a díszletek között. Oda-vissza, oda-vissza, oda-vissza... Aztán megállt, elnézett a messzeségbe és összesustorgott Medviggyel. Éjfél előtt 20 perccel aztán végre sikerült mikrofonvégre kapnunk.

Itt minden furcsa és különös, mindenki igazi csodabogár Törőcsik Mari és Coca Bloos a Senkowitz-nőverek szerepében

filmhu: Mi fogott meg Bodor Ádám könyvében?

K.Z.: Ez a könyv 1999-ben jelent meg, tehát jó öt évvel ezelőtt, azóta nagyon sok mindennel foglalkoztunk, így már alapvetően inkább csak arról tudok beszélni, hogy mire koncentráltunk munka közben. A regény egy politikailag változó korban, valamilyen rendszerváltásban játszódik. Magában az alaphelyzetben és az itt élő emberek viszonyában rengeteg olyan motívum van, ami azokat az élményeket hozta elő bennem, amiket mi is átéltünk a rendszerváltás idején, amit egy változó korban átélnek az emberek.

Szintén nagyon fontos, hogy tulajdonképpen a fókusz a kisregényben is, meg az azóta született forgatókönyvben és a forgatáson is azon van, hogy milyen fajta emberi viszonyok, reakciók adódnak egy ilyen szituációban, másrészről pedig, hogy az előző rendszer milyen módon épült be egy személyiségbe, milyen módon határozta meg a gondolkodásmódot, viselkedésmódot, emberi kapcsolatokat, érzelmeket. Szóval, hogyan deformálta az embereket, és mindezt egy kívülről jött, egy idegen, egy civilizáltabb világból jött ember szemszögéből láttatjuk, aki számára itt minden furcsa és különös, mindenki igazi csodabogár. Semmit nem ért, és nem tud hogyan viszonyulni a helyzethez, aztán itt ragad, a történet szerint három évig nem tud elmenni innen, és ahogy itt ragad, úgy kerül egyre beljebb, egyre közelebb az itt élő emberekhez, a végén pedig gyakorlatilag lélekben és viselkedésben is teljesen bogdanski dolinai polgárrá válik.

filmhu: Együtt írtátok a forgatókönyvet Bodor Ádámmal. Te kérted fel, vagy ő jelentkezett, hogy részt venne benne?

K.Z.: A forgatókönyv igazából a mai napig íródik, például tegnap is olyan jeleneteket forgattunk, de ma is, amik most álltak igazán össze. Amióta a kezembe került a könyv, és Bodor Ádám beleegyezett, hogy filmet forgassunk belőle, tehát most már több mint négy éve, folyamatosan dolgozunk együtt, és egy rendkívül jó és élvezetes baráti munkakapcsolat alakult ki közöttünk.

filmhu: Miben változott a forgatókönyv a könyvhöz képest?

Nagyon fog hasonlítani az eredeti történethez Derzsi János és Stefania Rivi (Vidra és Natalia)

K.Z.: Látszólag nagyon nagy változások történtek, a regénynek például egy körkörös, ismétlésen alapuló időszerkezete van, amiből mi egy kronologikus (lineáris) történetet csináltunk, ugyanakkor érdekes módon ez a kronologikus történet rejtélyes módon megtartotta a spirális jellegét. Szóval látszólag radikális változások vannak benne, de szellemiségét és a mélyben levő folyamatait tekintve azt hiszem, mégsem annyira nagyok ezek a változások. Konkrétan milyen változások? Például a regény egyes szám első számban van elbeszélve, nekünk létre kellett hozni egy figurát, aki nem szerepel a regényben, mert ott ez maga az elbeszélő. Tehát azért radikálisan bele kellett nyúlni, vannak új figurák, sok mindent ki kellett hagyni, bizonyos dolgokat egyszerűsítettünk, mert voltak, amik komplikáltabban vagy szövevényesebben jelentek meg a kisregényben, de én azt hiszem, hogy végül is a film nagyon fog hasonlítani az eredeti regénybeli történethez. Aki olvasta a regényt, annak szerintem a film megnézése után egyértelmű lesz, hogy ugyanarról a történetről van szó. Tehát nem egy irodalmi anyag szerzői átdolgozásáról van szó. Azt is el tudom mondani, hogy minden nagy és kis változásnál hihetetlenül jó partner volt Bodor Ádám, szóval az égvilágon semmihez nem ragaszkodott, mondván, hogy ezt ő így írta meg, és akkor így is kell lennie; rendkívül nyitott és nagyon rugalmas együttműködés volt közöttünk.

filmhu: Említetted az előbb, hogy a forgatókönyv a mai napig is íródik. Ezek szerint nem úgy dolgozol, hogy nagyon ragaszkodsz a forgatókönyvhöz? Akkor az inkább csak egy vázlat?

K.Z.: Annál azért több, mert ez egy nagyon szövevényes történet, nagyon sok szálból, sok elemből álló struktúra, tehát forgatókönyv nélkül nem lehetne a filmet leforgatni, de hál’istennek nagyon régóta foglalkozom ezzel, és csak ezzel - persze ez sok értelemben pech is. Azt hiszem sokat segített a könyvnek, hogy annyira a fejemben van, mert ha az ember valamit nagyon tud, akkor - egy adott helyzetnek megfelelően - már könnyen el tud rugaszkodni attól, ami le van írva. Tehát nem feltétlenül a kényszermegoldásokról van szó, hanem csupán arról, hogy forgatás közben rájössz arra, hogy ezt másképp is meg lehet csinálni, természetesen az egész struktúrára nézve lehet változtatni. Ez egy jó játék.

filmhu: Bodor Ádám más műveiből is építettél bele a filmbe, vagy kizárólag Az érsek látogatását használtad fel?

Sosem lesz rendben Ioana Abur és Molnár Piroska (mint Mauzi Anies és Colentina Dunka)

K.Z.: Csak az Érsek alapján írtuk meg a forgatókönyvet.

filmhu: A részleg című Gothár-film volt valamilyen hatással a készülő filmedre?

K.Z.: Semmilyen. Itt teljesen másról van szó.

filmhu: A film producere és rendezője vagy, mennyire sikerül összeegyeztetned magadban a két mentalitást?

K.Z.: Hát az, hogy én vagyok a producer, azt jelenti, hogy én képviselem a filmet, meg minden szerződést, struktúrát én határozok meg, minden végső döntést én hozok, de ezen kívül több producer is van, úgyhogy ennek a napi feladatait, aminek nagy része a pénzügyi munka, azt nem én csinálom.

filmhu: Milyen nehézségek merültek fel a forgatás alatt?

K.Z.: Ez egy kemény dolog, 1500 méter magasan forgatni, a többieket kell megkérdezni erről. Minden nap négyezer apróbb probléma adódik, de hát az a szerencse végül is, hogy a gyártási terven belül maradva sikerül befejezni a filmet.

filmhu: A színészek beváltak?

K.Z.: Nagyon szeretem őket. Egyetlen színész volt, akit szerettem volna, mégsem jött össze, de lett sok-sok jó. Nagyon sok ajándékot kaptam a színészektől. Alkotói értelemben.

filmhu: Most van az utolsó forgatási nap itt a díszletben. Hogy ítéled, sikeres volt?

K.Z.: Hát ezt ilyenkor még nem lehet megmondani. Itt mindenki emberfeletti munkát végzett, volt, ami nagyon jól sikerült, volt, ami nem egészen úgy, ahogy szerettem volna.

filmhu: Mikor van az a pont, amikor fel tudsz sóhajtani, látod a végét, és azt, hogy most már rendben lesz?

K.Z.: Rendben? A film? Olyan sohasem lesz, velem legalábbis sosem fordult még elő.