A 2006-ban bemutatott Magyarfutball… abban az időszakban készült, amikor a rendszerváltás óta talán a legmélyebb gödörben voltak klubcsapataink és a nemzeti válogatott. A film teljesen objektíven közelített a témához: ismert és kevésbé ismert, labdarúgásunkban dolgozó szakembereket vonultatott fel, akik elmondhatták a legtöbb kérdésben egyező véleményüket a bajok forrásairól, kiemelve a pénztelenséget, a profi munkához teljesen használhatatlan infrastruktúrát, vagy azt a bevett edzői metódust, amely a kelleténél jóval többet törődik az állóképesség fejlesztésével, viszont elhanyagolja a játék olyan alapvető összetevőinek gyakorlását, mint a helyezkedés vagy a labdakezelés.

Muhi András Pires rendező, a Ferencváros ifjúsági csapatának korábbi labdarúgója

Az interjúfilmben a beszélőfejes részeket az U19-es válogatott svédországi selejtezőmérkőzései fűzték össze, rávilágítva arra a szomorú tényre, hogy már a fiatal játékosokból is hiányzik az eredményességhez elengedhetetlen önbecsülés, magabiztosság, vagy a játék feltétel nélküli szeretete. A rendező ugyanakkor megmutatta az MTK utánpótlás-központjaként működő Sándor Károly Akadémiát, ahol halvány ellenpontozásként a bentlakásos intézményben együtt élő, a napjaikat edzéssel és tanulással töltő tizenévesek reményt keltő generációjának munkájába is bepillantást nyerhettünk.

Muhi az ország futballra odafigyelő hányadával együtt négy évvel ezelőtt vette észre azt a fordulatot, ami mintha elindított volna valamit a válogatott életében, és ami újra összehozta a csapattal az apátiából felrázott közönséget. A játékosállomány majdhogynem komplett lecserélésének és néhány jól sikerült meccsnek köszönhetően többek szerint is elérhető közelségbe került a 2014-es brazíliai világbajnokságra való kijutás. Muhi fogta a kameráját és a korábbi, interjús-beszélőfejes formától teljesen eltérő módszerrel a fejében megkereste az MLSZ-t, hogy mit szólnának egy azelőtt még nem látott stílusban elkészített dokumentumfilmhez, amely végigkövetné a válogatott selejtezők alatti életét és a régóta dédelgetett álom esetleges elérését.

 

Ahogy azt a rendező a film sajtóvetítését követően elmondta: a szövetség nagyon pozitívan fogadta az ötletet, amiben nagy szerepe volt Sztancsik Tamásnak, az MLSZ kommunikációs munkatársának, aki korábban néhány ismerősével együtt maga is szívesen belevágott volna egy hasonló projektbe. Muhi elképzelésének a lényege az volt, hogy kamerájával gyakorlatilag szabad bejárást kaphasson a válogatott edzéseire, taktikai megbeszéléseire, mérkőzéseken a partvonal mellé (minél közelebb a kispadhoz), és ahol az igazán drámai események zajlanak: a válogatott azelőtt megközelíthetetlen öltözőjébe, meccs előtt vagy után, értékes győzelemtől vagy bosszantó vereségtől függetlenül.

Az MLSZ feltételként szabta, hogy mindez csak a játékosok és a szakmai stáb hozzájárulásával történhet meg. Az erre vonatkozó kérdésre, jelesül, hogy mennyire ment könnyen vagy nehezen az érintettekkel való megállapodás, Muhi ismét csak pozitívumot tudott felhozni. A játékoskeretből ugyan ketten ellenezték az öltözőben való forgatást, de miután Muhi kifejtette nekik a teljes koncepció lényegét, illetve biztosította őket arról, hogy csak az kerül bele az anyagba, amit jóváhagynak, a kétkedők is beadták a derekukat a szakmai stábbal egyetemben. A labdarúgó szövetség a Filmpartners támogatása és a TV2 segítsége mellett koproducerként is beszállt a gyártásba, megtartva magának a végső vágás jogát. Ezzel kapcsolatban azt is megtudtuk a rendezőtől, hogy a munkatársaival összerakott anyagból semmit sem kellett eltávolítani.

A szünetben elemző munka is folyik a masszírozás mellett

Miután nem sikerült a világbajnoki kvalifikáció, kérdésessé vált a már akkor sem kevés nyersanyagnak, sőt magának a filmnek is a sorsa. A csalódottság elmúltával viszont már a játékosok voltak azok, akik a megkezdett munka folytatására ösztökélték Muhit, így a rendező elhatározta: addig forgat, amíg ki nem jutunk egy nagy tornára. Az VB-selejtezők után lemondott Egervári Sándor helyére Pintér Attilát nevezték ki szövetségi kapitánynak, aki viszont nem járult hozzá a filmezéshez, így addig a néhány hónapig, amíg Pintér a válogatott kispadján ülhetett, az egész munka parkolópályán vesztegelt. Pintér menesztését követően a szövetség ideiglenesen Dárdai Pálra bízta az első csapatot, aki már partner volt a projekt továbbvitelében. Ugyanígy Bernd Storck, akinek a vezetésével a magyar válogatott harminc év után kiharcolta a franciaországi Európa Bajnokságon való részvételt.

Elengedhetetlen csapategység és elszántság

A csapatot tíz országon át követő, összesen 90 forgatási napot igénybe vevő felvételek eredménye kétszázötven órányi nyersanyag lett – ebből vágták össze Muhiék a film játékidejét kitevő 72 percet. A rendező gyakorlatilag a csapat tagjává vált, több játékossal is barátságba került, és annyira közel kerülhetett a sorsdöntő meccsek vagy a válogatott-keret közös edzései hátterében zajló eseményekhez, aminek köszönhetően egy igazán emberi, drámát, humort és feszültséget egyaránt magába foglaló dokumentumfilmet készíthetett.

A Magyar csapat… a lejátszott mérkőzésekből bevágott részleteket is tartalmaz, de a film esszenciája és legfőbb pozitívuma egyértelműen abból az intimitásból ered, ami a játékosok és a rendező között kialakult. A csapat tagjai közül az egyébként is rivaldafényben lévő vezéregyéniségek ugyan többet szerepelnek társaiknál, de a fentebb említett emberi megközelítést éppen az adja meg, hogy Muhi olyan apró, jelentéktelennek tűnő pillanatokat is bevágott a muszterből, melyek nagy mértékben járulnak hozzá a film sokszínűségéhez és rendkívül gazdag érzelemvilágához.

 

A válogatott kvalifikációjával véget ért a munka, arra a kérdésünkre pedig, hogy tervez-e az Európa Bajnokságon is forgatni, Muhi egyértelmű nemmel válaszolt. Ahogy a nemzeti tizenegy, úgy a rendező is teljesítette a kitűzött célt: végigment a kijutásig tartó, erősen hepehupás úton, olyan filmes módszereket alkalmazva, amitől egy izgalmas, szórakoztató, és nem utolsósorban informatív alkotást sikerült letennie az asztalra.

A Magyar csapat - „…még 50 perc…” című filmet tehát június 9-én, este sugározza a TV2. Ez után a film a borítékolható sikernek köszönhetően valószínűleg moziforgalmazásba is kerül. Ami már biztos: az Örökmozgó Filmmúzeumban június közepétől három alkalommal is levetítik a filmet, igazodva az EB csoportmeccseinek menetrendjéhez. Mi pedig nem csak a válogatott szereplését várhatjuk izgatottan, hanem Muhi András Pires újabb, dokumentumfilmbe illő témáját. Magasra tette a lécet, nagyot kell majd ugrania.

Magyar csapat - „…még 50 perc…”

Bemutató: 2016. június 9.

 

rendező-operatőr-szerkesztő: Muhi András Pires

producer: Kovács Gábor

koproducer: Muhi András Pires, Sztancsik Tamás

vágó: Gelencsér Gábor Pál, Muhi András Pires

hang utómunka: Várhegyi Rudolf

zene: Kalotás Csaba

gyártásvezető: Kukucska Zsolt