Kostyál Márk: Gyerekkorom óta filmrendező akarok lenni, amióta láttam a Birodalom visszavág című filmet. 98-ban készítettem az első pilot filmet Gát György cégénél, a TNG-nél, aztán az akkori TV2 szappanoperáiban dolgoztam, aminek jó sok szakmai tapasztalatot köszönhetek. Lassan dolgoztam be magam a reklámfilmes keringésbe. Aztán volt egy nagyobb kihagyás. 2007-ben alapítottuk a társammal a saját cégünket, azóta viszont meg sem állok. Sok produkciós házzal és ügynökséggel dolgozom.
Filmhu: Hogyan tudnak segíteni a reklámfilmes tapasztalatok az első játékfilmnél?
KM.: Nagyon sokat, rengeteget. De közben persze sosincs elég tapasztalat. A filmezés politechnikáját megtanultam, gyorsan fel tudok tenni egy set upot egy helyszínen, elég hamar megvan az összes beállítás, szög, mozgás, tudom, hogy milyen optikával dolgozzunk, hogy vegyük fel a jelenetet. Ez nagyon sokat számít, de a jó pap is holtig tanul és van bőven hova fejlődni. A minap kint álltam a szettben, gyönyörű helyen egy ihletett pillanatban, kivittem a forgatókönyvet, a ceruzámat, rajzolgattam a shooting boardot és a beállításokat, amikor egyszer csak eszembe jutott az apukám, ahogy mondta, hogy „kisfiam te játékfilmet fogsz rendezni”, és most itt vagyok, és nagyon sok ember azon dolgozik, hogy segítsen nekem ebben. Hálás vagyok.
Filmhu: Ezek szerint gyerekkori álmod valósult meg, eljutottál el az első saját filmig, ami mindig fontos névjegye egy új rendezőnek. Talán jobb is ebbe nem belegondolni.
KM.: Kiskorom óta vezettem egy 20 filléres félfamentes füzetet, tele filmcímekkel és témákkal, hogy mi mindenből lehetne filmet rendezni. Sok meg is valósult belőlük, igaz, nem én csináltam meg őket. Világéletemben erre készültem, csak amikor az ember felnő, rájön arra, hogy akkor kell filmet készíteni, ha mondanivalója is van. És ezt sokáig tologattam. Nem biztos, hogy huszonévesen készen álltam volna rá. Tíz éve írtam le az alapötletet, decsak mostanra töltődött meg tartalommal, főleg az utóbbi két évben.
Már alig várom, hogy forgatni kezdjük. Lehet, hogy nagyon maradi vagyok, de szeretem a nagy érzelmeket, ha súlya van a történetnek és katarzisa. Szeretem ha nagy íveket járhatnak be az emberek benne. A számomra fontos alkotások, zenében, színházban, képzőművészetben, mindig fájdalomból születnek, mert a fájdalommögött, rengeteg szeretet van. Ez a mozi is fájdalomból születik és szerelemből, szeretetből.
Filmhu: Közönségfilmben gondolkodsz, milyen zsáner érdekel?
KM.: Szerintem egyre kevésbé vannak zsánerek. Legalábbis az érdekes filmeknél alig lehet meghatározni, hogy azok pontosan milyenek. Tőlem is megkérdezték persze, hogyan definiálnám ezt a filmet, és ha mindenképpen be kell valamibe húzni, akkor ez egy dráma. De közben rengeteg eleme van és sokféle hangulata, ráadásul igaz történeten alapul. Egyszerre kemény és érzelmes, szomorú és humoros, agresszív és békés. Lengyel Balázzsal és Lovas Balázzsal kezdtünk rajta dolgozni, a végleges forgatókönyvet Lengyel Balázzsal fejeztük be.
Filmhu: Nehéz egy filmről közvetlenül a forgatás előtt beszélni, de mégis, mit lehet tudni róla?
KM.: Nem szeretnék túl sokat elmondani, de annyit elárulok, hogy ma játszódik. A történetet nagyon meghatározza, hogy mérges vagyok és feszült, azok miatt a dolgok miatt, ami körbevesz bennünket itthon, ahogyan élünk, bármerre nézek. Nem küzdünk, nem harcolunk magunkért és másokért. „Az nem az én dolgom” mondjuk sokszor. Nem fejlődünk, mindig másra mutogatunk, ahelyett, hogy tükörbe néznénk és őszinték mernénk lenni önmagunkhoz. A férfiak eltunyulnak, a nők nagyon férfiasak akarnak lenni, valahogy eltűnnek az archetípusaink. Western filmeken nőttem fel szeretem ezt a műfajt, a hőseivel. Van a filmemnek egy mottója, hogy nem lehetsz az életedben menekülő állat, ez vezetett végig az előkészítés során. Fontos számomra az egyenesség és utálom a képmutatást, a hazugságot.
Van egy egyszerű primer sztorija a filmnek, mert nem akarom bonyolítani és van benne metaforikus réteg is, de nem lilaködös. Olyan filmet szeretnék csinálni, amit a nagyközönségnek érdemes megnézni, mondunk is valamit vele, ugyanakkor nem süllyed el az önáltatás művészetében. Olyan filmet szeretnék, amiben a hősök kiállnak magukért és egy ügyért. Van erejük és bátorságuk felvenni a kesztyűt, és ebben társakra is akadnak. Mert ez az, amit nem látok Magyarországon. Széthúzás van körülöttünk, mindannyian csak pampogunk, mondjuk a Facebookon, posztoljuk az okosságokat, közben meg homokba dugjuk a fejünket.
Filmhu: A történetről annyit tudni, hogy egy városi srác egy váratlan örökség folytán vidéken kezdi újra az életét, ahol kénytelen harcba szállni a helyi kiskirállyal.
KM.: Örököl egy földet a nagypapájától, akivel még csak nem is tartotta a kapcsolatot, mert az öreg egy renegát volt. Éppen olyan életszakaszban van, hogy hiába van saját célja, mégis csak egy helyben toporog. A telekkel szeretne kezdeni valamit, de egy helyi oligarcha telekspekulációs ügyei keresztbehúzzák a tervét. A főszereplők átlépnek egy határt egymás életében, morálisan és fizikailag. A főhős beleáll a helyzetbe, ahol vagy megszületik egy férfi, vagy elbukik, de megtesz mindent, amit csak tud. Erről szól a film: harcosok állnak ki magukért, nagyon nagy veszteségek árán. Az ars poeticám szerint küzdeni kell a végsőkig.
Filmhu: Lesz női karakter is a filmben?
KM.: Igen, van egy kiemelkedően fontos női karakter a történetben, és még kettő nagyon jelentős, sőt, még szerelmi szál is van benne.
Filmhu: Úgy tudom, hogy kevésbé ismert színészekkel dolgozol főleg határon túli társulatokból. Miért?
KM.: Nem gondolkodtam sosem ismert színészekben, a reklámfilmjeimet is szeretem olyanokkal forgatni, akiket nem láttam még máshol, bármilyen nehezen is kivitelezhető. Szerintem gyakorlatilag ugyanazok a színészek játszanak a mai magyar filmekben, szinte vetésforgóban. Nem akartam olyan embert, akinek már jelentése van, az volt a célom, hogy mindegyik karaktert most lássuk először.
A főszereplő Mészáros András, hetekig próbáltam vele, mielőtt felkértem volna. A két fő antagonistánk Mátray László Erdélyből és Kovács Frigyes a Vajdaságból, de van igazi székely emberünk is. A vidéki léthez kerestem egy típust, akiket nem találok meg fővárosi kőszínházakban. Nagyon örülök, hogy sok tehetséges embernek tudok lehetőséget adni a filmben.
Filmhu: Miért Kojot a film címe?
KM.: Sose gondoltam volna, hogy ez lesz a címe. Egy régi kedves barátom mondta rólam, hogy olyan vagyok, mint egy prérifarkas. És tényleg, nekem a Gyalogkakukkban mindig a prérifarkas volt a kedvencem! A film munkacíme Vaquero volt, ami cowboyt jelent és Cormac McCarthyhoz is köthető, de azért döntöttem a Kojot mellett, mert abban benne van az üzenet, hogy farkassá kell tudni válni. A nagyobb állat attól még felrúg persze.
Filmhu: Te akartál forgatókönyvírókat bevonni a munkába?
KM.: Igen, mert valahogy az írás nekem egyre nehezebben megy. Régen imádtam, de a reklámszakmában annyi treatmentet írtam, általában 20-25 oldalas szövegeket, hogy szinte teljesen kifacsarodtam, a saját forgatókönyvemre alig maradt erőm. Több szem egyébként is többet lát, és a munka ebben a fázisában nagyon jó, ha velem gondolkodó emberek vannak, hiszen a forgatókönyv a film lelke. Annál jobb az anyag, minél több megbízható ember látja. A producernek jó szimata volt, amikor összehozott a fiúkkal. Folyamatosan ping-pongoztunk, jól kiegészítettük egymást. Inspiratív élmény volt, nagyon szerettem.
Filmhu: A rendezés mellett fényképezni is fogod a filmet, te leszel az egyik operatőr. Miért?
KM.: Az operatőr egy szakma. Ő felel azért, hogy éles legyen a kép, hogy jól legyen exponálva, hogy a megfelelő csapat és eszközök álljanak rendelkezésre, etcetera. Bizonyos részében részt veszek és tanulom még, de az én igazi feladatom a humán oldal. Embere válogatja, hogy ki és hogyan dolgozik, nálam a kép nem választható el a rendezéstől. Látom, egészen apró részletekig, már amikor írom a jelenetet. Sokáig dolgoztam egyszemélyes stábként is és ezt szoktam meg. Kevés nekem egy monitoron nézni a képet, komponálnom kell azt, mert úgy lesz olyan, mint ami a fejemben van. Csoboth Attila világít és csodás partnerem minden agymenésemben, szakmailag és emberileg. Sokat tanulok tőle a fényről. Van rengeteg szcéna, ahol a kétkamerás üzemmód elengedhetetlen, többek között pár bevállalós akció is. Régóta melózunk így.
