2015. 06. 25. Kiss Bori

Meleg férfiak, hideg diktatúrák: “Jé, nem vagyok egyedül!”

Kritika Takács Mária filmjéről

Állami támogatás nélkül, magányadományokból és LMBTQ szervezetek segítségével készült el Takács Mária Meleg férfiak, hideg diktatúrák című filmje, az Éclipse Film gyártásában. A dokumentumfilm a rendszerváltás előtti homoszexuális szubkultúra titkos kis szegleteibe utaztatja a nézőket, úgy hogy közben a jelenre is kikacsint. A film rögös utat járt be, de júliusban végre a mozikba kerül és betekintést enged egy eddig ismeretlen múltba.

Arról, ugyanis, hogy milyen volt a rendszerváltás előtt melegnek lenni, nem sokat tudunk, film még nem született ebben a témában. Pedig rengeteg a mesélnivaló, érdekes, keserű, kedves és humoros történetek tucatjai szorultak a vasfüggöny mögé. Például Zoltáné, aki Miss Mandarin néven a hazai transzvesztita előadóművészet egyik úttörőjének vallhatja magát, és aki egyik korai előadásán azt hitte tojásokat vágnak hozzá, pedig csak rózsák repültek a színpad felé. Vagy Gáboré és Lászlóé, akik Jugoszlávia tengerpartjánál találták meg a Paradicsomot, ahol, ha csak pár napra is, de szabadok lehettek. Vagy Nádasdy Ádámé, akinek történeteit az idén megjelent tárcakötetében is elolvashatjuk.

De az alkotók nem csak arra figyeltek, hogy a felcsendülő történetek kellően színesek és változatosak legyenek, hanem arra is, hogy olyan embereket mutassanak be, akiknek élete összefonódott a magyar LMBTQ közösség történelmével. Találkozunk az első Budapest Pride szervezőjével, az első meleg közönségnek szánt újság alapítóival és szerkesztőivel, és azokkal az aktivistákkal is, akik a pár évvel ezelőtti tüntetések szónokaiként tűntek fel. A személyes történetek és a történelem így fonódik össze.

(fotó: Meleg férfiak, hideg diktatúrák/Facebook)

A szimbolikus időutazás, sokszor egészen konkrét fordulatot vesz, hiszen a négy fiatal az ikonikus találkahelyekről nem csupán történeteket hallgat, fel is keresik őket, legalábbis azokat, amelyek helyére még nem épült bank, mint ahogyan az a kultikus Egyetem Presszóval történt. A filmet gazdagon átszövik a múlt fennmaradt emlékei: archív betétek, retro fotók és házivideók tanúskodnak egy kevesek által ismert Budapestről, nyolcvanas évekbeli házibulikról, ahová szigorúan csak meghívóval lehetett bemenni, az első hazai transzvesztita showműsorokról, amelyeket a nagysikerű német duó Mary és Gordy ihletett, akiknek teltházas előadásait a nyolcvanas években a német TV csatornák sugározták.

A film szép lassan végighalad a történelem elmúlt öt évtizedén, de a nosztalgikus sztorik mellett előveszi az LMBTQ közösség legfontosabb kortárs és mindenkori kérdéseit is: az ismerkedés nehézségeit, az AIDS és a HIV fertőzés problémáját, a házasságkötés kérdését, az aktivizmus jelentőségét és a Pride céljait és hasznát. A nosztalgián át így fokozatosan eljutunk a jelenhez is, a legelső 1997-es Pride-tól, ahol a kisebb skandáló tömegen kívül nem igazán tudta más, kik is ők és mit is akarnak, egészen 2008-ig, mikor már kordonok közé szorult a felvonulás, és 2013-ig mikor az alaptörvény negyedik módosítása ellen szólaltak fel.

(fotó: Meleg férfiak, hideg diktatúrák/Facebook)

A Meleg férfiak, hideg diktatúrák azonban nem csupán egy szocio-dokumentumfilm, sokkal inkább egy összművészeti-aktvista projektként lehetne definiálni. Hamarosan megjelenik ugyanis egy könyv, amely a filmből kimaradt történeteket fűzi össze, de 2014 októbere óta egy blog is fut a film címét viselve. A projekt pedig láthatóvá teszi a sokáig eltitkolt életeket.

A Meleg férfiak, hideg diktatúrák az Éclipse Film gyártásában készült. Július 2-tól a budapesti művész mozikban és  szegedi,  pécsi és szombathelyi art mozikban látható. Augusztustól pedig Debrecenbe, Miskolcra, Nyíregyházra is megérkezik.

(leadfotó: Meleg férfiak, hideg diktatúrák/Facebook)