Hotel Magnezit

 

Tarr Béla egy korai vizsgafilmjét felszínre dobta a záró opusz körülötti Tarr-kutatás: az 1978-ban készült rövidfilmet két részletben lehet megnézni a youtube-on egy Duna Televíziós felvételben, de mindenképpen érdekes momentum Tarr Béla indulásáról. A film második részét itt lehet megnézni.

Családi tűzfészek

Tarr Béla a hetvenes évek második felében kezd filmeket készíteni a Balázs Béla Stúdióban. Ott ekkor már javában készülnek azok az alkotások, melyeket „dokumentarista fikcióként”, illetve összefoglaló néven: „Budapesti Iskola”-ként tart számon a magyar filmtörténet – e két hetvenes évekbeli mozgalom kontextusában érdemes vizsgálni Tarr korai filmjeit. (Vince Teréz tanulmánya)

Panelkapcsolat

A Panelkapcsolat Tarr Béla harmadik filmje. Komoly volt a tét: elbír-e a cím mindkét forróvá tett értelmével? 1.) panelkapcsolat: családos mindennapok egy ká-európai hangyabolyban. 2.) panelkapcsolat: a párkapcsolat mindenkori modellje, túl téren, időn és az egyes ponton (azaz: a szociográfián). (Muhi András Pires tanulmánya)

Őszi almanach

Tarr Béla életművéből és az egész magyar filmtörténetből egyedülálló hegycsúcsként mered ki az Őszi almanach. Tarr 1984-es műve után a szikárabb, fekete-fehér stilizációnak és az idő megnyújtásának, kiüresítésének útját választotta a Kárhozat, a Sátántangó és a Werckmeister harmóniák világsikerré vált hármasában. (Stőhr Lóránt tanulmánya)

Kárhozat

Tarr Béla 1987-es filmje, a Kárhozat előfutára a hétórás nagy műnek, a Sátántangó-nak, s nemcsak azért, mert itt is Krasznahorkai irodalmi szövege az alap, s mert mindkét film operatőre a fekete-fehérben "fogalmazó" Medvigy Gábor - hanem mert rendkívül erős stílusazonosság rokonítja a két opuszt. Mégsem jó szó és minősítés az "előfutár", mert a Kárhozat - függetlenül a Sátántangótól is - kiváló és erőteljes alkotás. Fekete-fehér világ, csak a sötétszürke lehet benne még erősebb: ez az a film elképzelhetetlen volna színesben. (Bikácsy Gergely kritikája)


Sátántangó

A Sátántangó természetesen nem azért különlegesen értékes, figyelemre méltó, nagyszerű film, mert a méterek és percek versenyében "ezüstérmes". Ez csupán kuriózumos játék: Tarr filmjének egyedülálló értéke művészi, formanyelvi sajátosságaiban keresendő. A film az azonos regényből készült. Krasznahorkai László könyve nyilvánvalóan az új magyar regény egyik legjelentősebb műve: megjelenésekor (1985-ben), és azóta is esztétikai viták és bölcsészdoktori próza-elemzések kedvelt tárgya. (Bikácsy Gergely tévéajánlója)

Werckmeister harmóniák


Miként a Kárhozatban és a Sátántangóban, a szociográfiai pontosságú történet a Werckmeisterben is metafizikai távlatot kap. Egy végromlásra jutott, elemeire hullott világban járunk, amelynek már nincsenek eszményei, nincs kultúrája, nincsenek törvényei, az emberek napról napra tengődve várják a véget. A vonatok már nem járnak, a telefonok elhallgatnak, minden elborít a szemét. „Ez volna hát az utolsó ítélet? - olvashatjuk Krasznahorkai László regényében, Az ellenállás melankóliájában - Hogy se harsonaszó, se lovasok, minden efféle handabandázás nélkül, szép csendben elnyel bennünket a szemét.” (Schubert Gusztáv kritikája)

A londoni férfi

Simenon érzékeny lélekrajzú történetét Tarr a saját világlátásának megfelelően szabja át: a kárhozatot meséli el újra, miszerint mindig van lejjebb. (Stőhr Lóránt kritikája)

A torinói ló

Visszafordított teremtéstörténet, vagy ha tetszik, elmúlás-, kihúnyás-, kipusztulástörténet zajlik le szemünk láttára Tarr Béla utolsó, Berlinben bemutatott filmjében. (Gyenge Zsolt kritikája)