filmhu: Mennyire állt hozzád közel az a nő, akit ebben a filmben játszol?

Schell Judit: Ő egy teljesen más póluson működő nő, bár ha úgy vesszük, én is és Dóra is színházban dolgozunk, csak ő a barikád túloldalán áll, úgyhogy gyakorlatilag csak a helyszín közös. A színészek ambiciózus, nyitott személyiségek, a dramaturgok inkább befelé forduló alkotók. Kriszta (Goda) nagyjából próbált  a könyvben is úgy írni erről a szerepről, hogy a karakter hozzám is hasonlítson. Tehát engem ismerve alakítgatott valamennyit a könyvön.

filmhu: Csajok a főszereplők, csaj a rendező, az egész film inkább női nézőpontú. Mennyire csajos szerinted ez a film?

S. J.: Valószínű, hogy van egy kis összefogás, igen, de szerintem Kriszta nem akarta ebből kirekeszteni a férfiakat, és nem is akarta azt üzenni, vagy sugallni, hogy a férfiak mind idióták és hülyék. Sőt, Dórát is hibáztatja azért, hogy ennyire magába fordult, és annyi tüskét szerzett már, hogy nem akar többet csalódni. Ez valószínűleg Dóra hibája is, mert ha ennyire magunkba fordulunk, akkor már nem lehet kimeni az utcára. Szóval nem úgy csajos, hogy mi nők összedugjuk a fejünket, és jól megmutatjuk a pasiknak.

filmhu: Tehát akkor a pasik is ugyanannyira élvezhetik a filmet...

S. J.: Igen.

filmhu: A filmbéli félpucér „erkélyjelenet” miatt nem tartottál attól, hogy az utcán összesúgnak majd mögötted, hogy „hé, nem az ő seggét láttuk abban a filmben”?

S. J.: Mivel felvállaltam azt a jelenetet, ez is benne van a pakliban, és eddig nem volt  rossz visszhangja annak a látványnak.