Adott három megszállott fiatal (Lotfi Peiman, Ajtai András és Liptay Dávid), akiket reménytelen szerelem fűz egy sportághoz, amit hazájukban csak nagyon nehezen tudnak űzni. Ők ugyanis szörföznek. Ez legalább olyan hülyén hangzik, mint a jamaikai bobcsapat legendája (róluk készült a Jég veled! című komédia), úgyhogy az máris nem hangzik hülyén, hogy filmet kell róluk készíteni. Bernáth Milán és Spáh Károly nevét már korábban is lehetett ismerni filmes berkekben, ők álltak a kamera mögé, és filmezték le ezt a három elszánt fiatalt, akik megszállottan keresik a hullámokat.
Merthogy a szörf az egy olyan sport, ami egyáltalán nem jutalmazza szerelmesét, egyáltalán nem olyan mint mondjuk a futás, hogy körbefutod a Margitszigetet, és az élet császárának érzed magad, hanem ülsz egy deszkán valahol a világ végén, és várod hullámot, hogy elkapd, és ha szerencséd van, akkor bekerülsz a csőbe. Amikor Írországban keresik az élményt, akkor egy vén szörfös faszi meg is mosolyogja őket, hiszen neki is csak ritkán sikerül bekerülni ebbe a bizonyos a csőbe, akkor is inkább csak véletlenül, de persze szurkol a fiúknak - mondja a kamerába kedvesen. A zord ír időjárásban, a ragyogó indonéz napsütésben ugyanazt keresik: a hullámokat, az érzést, a beteljesülést.
Hangulatban tehát kétségkívül nagyon erős a Szörffilm, a Szikrában rendezett díszbemutatón mindenkire átragadt a könnyed feelgood életérzés. Gyönyörű képek, jól eltalált zene mutatja be a srácok életét, akiknek a szenvedélyük a szörfölés, a hullámok kutatása. A stáblista értelmében a filmet is teljesen közösen, együtt készítették: rendező, operatőr, vágó, producer, szereplők egyetlen keresővé olvadnak össze a film készítése közben, ami a végeredményt tekintve kétélű fegyver lesz.
Hiszen egyrészt valóban színvonalas munka a Szörffilm, már amennyire meg tudom ítélni: pöpecül össze van rakva, fel van plánozva, vicces bevágások, jó dumák, szimpatikus szereplők, és mindössze 50 perces hossz. Ugyanakkor hiányolom a témától való távolságtartást, vagy egyáltalán, más nézőpontok megszólaltatását - a Szörffilmből teljesen hiányzik a mezei néző perspektívája, talán az egyetlen alkalommal megszólaló anyuka képvisel ellenpontot a lelkedésben egymásra licitáló szörfrajongókkal szemben. És éppen ezért, az a legcsodálatosabb, már-már szívszorító momentum, hogy ezek a fiúk hajnalban, nyitás előtt a Palatinus hullámmedencéjében tartják formában magunkat, egy mellékmondattá válik, pedig az egy nagy pillanata a filmnek, és ezt ők is érezték, mert szépen belassították, de a film hangsúlyai mégis máshova kerültek.
Igazából nem lehet rosszat mondani a Szörffilmre, szimpatikus filmesek a saját (és barátaik) erejéből csináltak egy filmet arról, hogy amit a világon a legjobban szeretnek, ennek tényleg csak örülni lehet, így nem fogok azon sem kekeckedni, hogy miért kellett ilyen hosszan mutatni a hullámlovaglásokat, mert azt ugye értjük, hogy ilyenkor félmeztelen férfiakat mutatnak egészen közelről, és nem fogok az ellen kifogást emelni, hogy a filmkészítők ezt az arcukat akarták mutatni a közönség felé.
Fotó: Precíz Photography / Bleyer Ádám
Mivel a három főszereplő fiú a Burn Action Team tagjai, így nem meglepő, hogy az energiaital felkarolta a Szörffilmet, és egy nagy buli keretében bemutatta a Szikrában. Volt is nagy tömeg, tapsvihar, ünnepi hangulat és hatalmas buli. Nem ez a Burn első lépése a filmforgalmazásban: a magyarhangya által tavaly bemutatott, szerb gördeszkásokról szóló Tilva Ros című filmet is felkarolták: az ingyenes bemutatóra elhívták a film készítőit és további promóciót is szerveztek a filmnek, úgyhogy talán a Szörffilm karrierje is folytatódik vetítések, DVD-kiadások vagy egy online premier keretében.
További információ a Facebook-on
A film egyik teasere Több teaser
Szinopszis
“A Szörffilm három közép-kelet európai fiatal szörfös életének egy-egy szeletét hivatott bemutatni, azzal a szándékkal, hogy a hullámlovaglás szépségein, kitörni vágyó szabadságérzetükön és a fél világot döcögve átszelő utazásuk kockáin keresztül, némi önirónikus fintorral fűszerezve, láttassa velünk emberi motivácóikat, életük konvencióival való kapcsolatukat. Önmaguk megvalósítását, egy álom kergetését, a lelkük soha sem nyugvó kitöréseit az Altanti-Óceán esőáztatta fekete szikláitól, a budapesti strandvilág ódivatú kicsempézett falain kerszetül, az indonéz szigetvilág misztikus trópusi aranypartjaiig követhetjük szemmel. Nem a hírnév, nem a becsvágy, nem az önzés vezérli őket - habár eltérő személyiségeik néha ezt sejtetik -, hanem a bizonytalan iránti elkötelezettség, a felfedezés és a keresés vágyának örök emberi axiómája. Ez a film saját fejlődésük eredménye, barátságuk és összetartásuk záloga, amely talán megmutat egy lehetséges utat - a megszámlálhatalan többi út közül - önmagunk, s világunk megismerése felé. A Seekers üzenete a földdel körbezárt magyar surf közösségtől, és annak három meghatározó tagjától jön! Kicsit talán olyan, mintha a jamaikai bob csapat üzenne velük…”
