2007. 05. 02. Dercsényi Dávid
Karikás szemek, ismeretlen ismerősök, pénzügyes a zsűriben, barokk házak a kísérleti film szolgálatában, tavasz, zene és film: Mediawave.
Külön szekciót képez, de három alszekcióra bomlik a „Világ-képek”, a rövid dokumentumfilmek és dokumentumfilmek szekciója. Halál, menekültkérdés, a villamosok népe, mecseki kísérlet az idő megállítására, ruandai perek a népirtás után, izraeli arab özvegyek savanyúságüzeme, román zoknikészítő falu és még sok más témán lehet eltűnődni. Miközben a büfében – most már a Rómer-házban vagyunk, a fesztivál főhadiszállásán – szembetaláljuk magunk a palesztin savanyúságos asszonyokkal, még egy kávéra is meghívnánk őket, de legszívesebben a savanyított padlizsánjukat kóstolnánk meg.
|
Kim Ki-duk Idő
|
Itt a Rómer-házban persze mindig van valaki. A kertben beszélgetünk – legszívesebben órákig tennénk, de csak húsz perce van – Szergej Loznitsával, aki, amellett, hogy zsűritag, életműválogatással is jelen van. A
Blokádot már láthattuk a Filmszemlén, de a
Portré és a
Település vagy
A megálló is mutatja, Loznitsa nagyszerű filmes, remek dokumentarista, igazi költő. A pincében a Káldy Teremben láncok lógnak a fejünk fölött, és az előtérben beszűrődő zene különleges kölcsönhatásba kezd a filmmel.
A Rómer-ház teraszán sámlit festünk, de már esteledik, kezdődik a Széchenyi téren a nagyfilm, igaz, oda nem férünk be. Akkor inkább iráni dokuk, az Át a hídon, ami bemutatkozik az iszlám programsorozatban. Vagy a nemzetközi filmiskolák terméséből válogassunk, köztük a hongkongi vagy a cseh filmiskolákkal? Nem, a horvát animációk is kihagyhatatlanok. De akkor az ír Corki Filmfesztivál merítése vagy a magyar rövidfilmes körképpel mi legyen? Ráadásul Menzel-retrospektív is lesz, benne a legújabb, Őfelsége pincére voltam-opusszal, amit Magyarországon először láthatunk. Külföldiek pedig egy ORTT-válogatás keretében az elmúlt évek magyar filmjeivel ismerkedhetnek meg.
Kipeckelem a szemem, bedöntök pár kávét, kikapcsolom a telefonom, a testem minden racionális ráhatás nélkül ingázik a vetítések helyszínei között. Néha megállok, tényleg, csend van, belső csend, mondanám szabadságnak, csak nem érek rá, mert megyek tovább. A többi helyszínre Győrön kívül, Rábapatonára feröeri zenét hallgatni, Grencsóra, Dreschre, a barokk házak köszönnek, Mediawave van, és lesz jövőre is, akkor már baj nem lehet.