"A marhagyomor megfőzése kellően felkészít a pacalevéshez.

 Meditatív, kőrkörös, monoton fakanáltekergetés
A Pacal lényegét nem az íze adja, hanem az elkészítés végeláthatatlan, akár 15 órás folyamata.
Ez az odafigyeléssel teli várakozás megtanít minket a türelemre, az alázatra, egy olyan étel tiszteletére aminek bizarr, bizonytalan alapanyaga sokakat elborzaszt. A királyok, császárok szakácsai anno kitiltották recepttáraikból és a mai wellness-ember sem nagyon tűri meg konyhájában, talán ezért is lett a pacal a szegényebb, egyszerűbb emberek eledele.
A film ezt az egyszerűséget és a főzés vontatottságát fordítja át a film nyelvi eszközeibe és struktúrájába.
A titok abban a kontrasztban rejlik, amit a meditatív, kőrkörös, monoton fakanáltekergetés és a várvavárt tápanyagbevitel endorfintermelő impulzusai között lép fel."


„A Pacal egyrészt filmnyelvi kísérlet, amely ötvözi a szubjektív elbeszélésmódot a szórakoztató dokumentumfilmezéssel (doku-entertainment), másrészt egy filmterjesztési metódus egyben, miszerint a no-budget produkciót közvetlenül a nézőkhöz kívánjuk eljuttatni az internet segítségével.” – állítják az alkotók.

Annak idején nagy vitát váltott ki a Fekete Jéé - Vidák Béla alkotópáros Túl sok etetés című rövidfilmjének online filmpremierje. A vélemények vegyesek voltak – tudtuk meg Fekete Jéétől, aki azt is elmondta a filmhunak, hogy a félreértéseket főleg az okozta, hogy egy akkor megjelent cikk miatt többen a Szalacsi-témához kapcsolták a filmet. Problémát okozott az is, hogy mindenki filmként kezelte a Túl sok etetés-t , holott az inkábbegy viseós munka és egy internetes project összefonódása. Amikor ez kiderült, az alkotók már dolgoztak a Pacalon, így a készülő alkotáson keresztül válaszoltak a kritikákra. A két film tehát közös kísérletté olvadt össze. A cél bebizonyítani, hogy távol lehet maradni az elvárásokkal rendelkező „filmmoney egyházaktól”, s a művész végre szabadon alkothat.

Magyarországon még nem elterjedt a filmkészítésnek ez a módja
A Pacal két éve készül. Az internetes munka pedig további fél évet vett igénybe. A film egyelőre underground-módon terjed – ahogy Fekete Jéé fogalmazott. Hozzátette, reméli, hogy ez, mint annyi más undergrounder, nem épül be a közönségfilm kategóriába, s nem zabálja fel a kommersz. Az új műfaj művelői előtt nyitva áll az út. Hiszen a technika ott tart, hogy ma már szinte bárki forgathat filmet, s az internet segítségével láthatóvá is teheti azt. Magyarországon még nem elterjedt a filmkészítésnek ez a módja, s az alkotók  külföldi példákról sem tudnak. Pedig, mint azt a rendező elmondta, teljesen más módja ez a mozizásnak, mint a hagyományos út. A mozi interaktívvá válik, hiszen a film ritmusa otthon szabályozható, ki-ki a saját szája íze szerint fogyaszthat.

A rendezőpáros no budget módon mindent maga csinált a projectben. Segítségükre volt ebben a főleg szentendrei művészekből álló  Omkamra. Az egyébként festőművészként és fotósként tevékenykedő Kundász Fernc a kamera mögött, Dr. Zsoci a számítógépnél, Benkovits Bálint a szövegfronton, Lili and Hiuko pedig a hangszerek mellett teljesített szolgálatot. A csapat még arra is gondolt, hogy a tavalyi 16 ezer letöltés kapcsán lefagyott szervert bővítse, így most akár 30 ezren is mozizhatnak egyszerre. Eddig ugyan csak néhány százan kattintottak a Pacalra, az alkotók remélik, hogy ez a szám csak növekszik. Aztán jöhet a nagyobb falat, szintén onlie, de erről csak a reklám után…