Az európai változástervezetek rendre visszatérő eleme a d-mozi. A digitális mozira Petróczy mint egy gyártók számára érdekes üzleti befektetésre tekint: a néző számára ugyanis nem nyújt plusz élményt, valamivel csillogóbb ugyan a látvány, de nem olyan feltűnően, hogy az üzemeltetőnek megérné lecserélni a vetítőt, hogy ily módon jusson többletbevételhez. A forgalmazónak viszont nem mindegy, mert a kópia jelentősen olcsóbb, így a terjesztés és a kópiaszállítás is egyszerűbb, és a gyártási költség is jelentősen lecsökkenne - az utómunka területének tehát szintén nagyon nem érné meg. Ez szimplán piacgazdasági kérdés – hatalmas gazdasági háború, de nem a nézőért. A hagyományos mozisnak nincs miből beruházni ebbe, főleg ha nem hoz többletet a bevételben. A multiplex mozik nem fogják a pár éve korszerűsített gépeiket sutba vágni a digitális mozi kedvéért. Az art-mozik és a hagyományos mozik most nyerhetnének nagyot: ha lenne miből beruházniuk erre, hiszen ők az előző évek korszerűsítési hullámából kimaradtak. Ugyanakkor az e-mozi már most is hódít: a DVD-vetítések során olyan filmek tudnak közönség elé kerülni, amelyeknek nem lenne másképp lehetősége: kísérleti műfajok, amatőr filmek, hogy a dokumentumfilmről már ne is beszéljünk – és megfelelő vetítővel a néző ezt sem veszi észre.