Amit Hawke elmulaszt, azt a mi Nemes Gyulánk alaposan bepótolja. Az Egyetleneim-ben ugyanis csak úgy peregnek, jobban mondva ugrálnak a képek a húzós zenére, miközben egy nevetésre és szánalomra egyszerre ingerlő srác keresi mindenáron, de semmiképp sem a legsikeresebb módon a szerelmet. Sokakban pengethet ismerős húrokat a történet, mert a film feltűnően nagy tapsot kapott a sajtóvetítés egyébként igencsak fanyalgásra hajlamos közönségétől.