Az amerikai nyári táborok hangulatát utoljára A két Lotti-átiratok (Apád-anyád ide jöjjön, 1961/1988) hozták olyan közel, mint az Are You There God? It’s Me, Margaret. intrója, melyben egyenfürdőruhás lányok csobbannak az erdei tóban, olvad a pillecukor és nyomot hagy a nyelven a kék színű jégnyalóka. 1970-et írunk, és Margaret Simon pillanatokon belül gyerekkora első valódi krízisével szembesül, amikor hazatérte után hóbortos családja közli vele: színes New Yorki-i életüket a New Jersey-i kertvárosra cserélik.

Hogy a döntésben mekkora szerepe van Margaret nagymamájának, illetve annak, hogy a kelleténél nagyobb szerepet kíván vállalni a kislány felnevelésében, és muszáj előle elmenekülni, ezt csak sejtjük, miközben a mindent kikotyogó asszony képtelen kivárni, hogy a szülők maguk tájékoztassák a gyermeket a költözés híréről. Ezzel kezdetét veszi Margaret életének első jelentősebb krízise, melyből se perc alatt kilábal, mivel a kertvárosi lány-gang befogadja, és a lábán kialakuló óriási vízhólyagok ellenére szerencsésen túléli az első napot is az új iskolában.



A terebélyes nagymamát hátra lehet hagyni, de attól még újra és újra megjelenik a család életében, magával vonszolva a film egyetlen igazán jelentős konfliktusát, a generációk között zajló vallási vitát is: Margaret katolikus anyai nagyszülei kitagadták lányukat, amikor az hozzáment a zsidó családból származó fiúhoz (Margaret apjához), és ezt az ellentétet a lány kamaszkoráig nem oldják fel. Hogy a filmnek mégis hogyan sikerül egy ilyen kényes, nem kislánynak való problémát mégis ízlésesen Margaret nyakába varrni, ez már ugyanúgy az Are You There... titka, mint ahogyan az is, hogy egyetlen pillanatra sem érezzük kellemetlenül avíttnak a lány életét szegélyező fontosabb bukkanókat: a mellméret gyarapodását övező várakozást, az első menstruáció izgatott és ideges sürgetését, és az első csók elcsattanásának jelenetét sem.

A könnyedebb témákat pedig szinte észrevétlenül ellensúlyozza a film a női generációk konfliktusainak összefűzésével: a nagymamával, aki unokája elvesztése ellen küzd, az anyával, aki saját szüleihez igyekszik visszatalálni, és egy riadt tinédzserrel, aki a felnőttek csetepatéinak tengerében a lehető legbátrabban lavíroz. Margaret alkalmazkodó tini, aki azonnal megszeretteti magát az új környezetben, és körülbelül ugyanennyi játékidő alatt a néző is megkedveli, de a hibátlan castingnak köszönhetőn nem csupán őt, a szüleit is. A főszerepet alakító Abby Ryder Fortsonnak ugyan 15 évesen már komoly színészi múltja van, az áttörést egyértelműen ez a szerep hozza el neki, a filmbeli felmenőket játszó Rachel McAdams, Benny Safdie és a tökéletesen lelazult Kathy Bates szintén kockázatmentes választások a sarokmentesre megálmodott, azonnal szerethető, kellő mértékben erélyes, főképp pedig empatikus felnőttek alakítására.



Míg Ryder Fortson bánatos szemeivel, enyhén felhúzott vállával és szívből szóló megnyilvánulásaival körülbelül olyan magabiztosan uralja a vásznat, ahogyan Frankie Corio tette az Aftersun szívet tépő vakációs melodrámájában, a mindig valahol meghatott könnyeken át mosolygó McAdams alakításával az amerikai családi drámák és pillekönnyű románcok legjobbjait juttatja eszünkbe. Teszik mindezt egy makulátlan ízléssel összerakott adaptációban, amelynek szinte összes jelenete magában hordozza néhány blőd poén lehetőségét, és amelyet sorra, sikerrel hidal át, nem csupán az idilli gyerekkor biztonságos komfortzónájának felidézésével, de egy habkönnyű feminista felnövéstörténettel is megajándékozva a nézőt.

A young adult regény legendás darabja Judy Blume 1970-es műve, mely a pubertáskor biológiai változásait személyes kontextusba helyezve beszélt egy kislány kalandjairól melltartókkal, betétekkel és az első csókolózással. Blume különösen a mai negyvenes-ötvenes korosztály körében rendelkezik lelkes rajongótáborral, híressé vált regénye ugyanabban az évben látott napvilágot, mint Szabó Magda Abigélje Magyarországon, és körülbelül azonos mértékben hagyott nyomot olvasóiban. Izgalmas a két felnövéstörténetet egymás mellé helyezni: Szabó elképesztően feszes, komor regényét veszteségről, háborúról, szövetségről, és Blume üde, őszinte prózáját, mely a melltartóméreteken túl vallásról és beilleszkedésről szól, de kerüli a nagy, drámai fordulatokat.



Az immár 85 éves Blume, akinek 29 kötete mintegy 90 millió példányban kelt el, második fénykorát éli, az Amazon Prime az Are You There...-rel egy időben jön ki egy róla szóló dokumentumfilmmel (Judy Blume Forever), mely mindmáig ható kulturális ikonként tekint rá. A hippikorszak retro-esztétikáján és az önfelszabadítás kiáltványain túl a Blume által hirdetett értékek ugyanis egyáltalán nem tűnnek avíttnak az újonnan felnövő generációk számára sem, a kamaszok felvilágosításának és szexuális tartalmakkal való megismertetésének egyszerre bonyolult, zavaros és veszélyes terepén mindmáig hatnak, hiszen a témával foglalkozó irodalom ma is javarészt azzal foglalkozik, hogyan merjük bátran kimondani a maszturbálás szót és oszlassuk el a félelmeket egy meztelen felnőtt test láttán.

Ugyan sokkal riasztóbb dolgokkal találkozik egy mai tinédzser a neten, mint a hetvenes évekbeli Playboyt lapozgató srácok, az érzés mégis hasonló, erről szól Blume műveinek újrafelfedezése, ahogyan a dokumentumfilmben megszólaló Lena Dunham is fogalmaz, könyveiben „a fiatal nők végre olyan bonyolultak, zavarosak és viccesek lehettek, amilyenek a való életben is.” Blume játékossága, szabadsága nyomot hagy a könyvéből készült filmen is, mely ugyanakkor megmarad szabályos, már-már régimódian ártatlan kamasznaplónak.



Az Are You There… ugyanakkor a kilencvenes évek végi, kétezres évek eleji amerikai period dramat és melodrámákat is felidézi, a Mona Lisa mosolyát, az Édesek és mostohákat, vagy a csúcson lévő Meg Ryan filmjeit (A szerelem hálójában) – olyan darabokat, melyek ugyan nem a korabeli filmtermés élvonalában robogtak, arra kiválóan alkalmasak voltak, hogy némi egészséges feminizmus kíséretében könnyet csaljanak a közönség szemébe. Mindemellett az Are You There... hűen idézi fel a korszak kertvárosi családi mozijainak mindmáig szemet gyönyörködtető, kényelmes látványvilágát is, a Nancy Meyers-filmek komfortos amerikai közegét.

A korábban is hasonló témájú filmekkel próbálkozó Kelly Fremon Craig (Egy magányos tinédzser, Diploma után) hatásosan vezeti be a Blume világáról mit sem tudó nézőt is a forradalmasított lányregény műfajába, elsősorban színészeire bízva a könnyfacsaró vígjáték műfajában rejlő kihívások lereagálását. Az Are You There God? It’s Me, Margaret. bátran mutat kevesebbet, mint az aktuális családi drámák legtöbbje, a hetvenes évek ártatlan nosztalgiája így nem csupán a tökéletesre mázolt kertvárosi közegen, de a romlatlan felnövéstörténeten keresztül is átsugárzik benne. Mindez különösen üdítő egy olyan környezetben, ahol a tinédzserek érése, felnövése riasztóan korán megkezdődik, a róluk szóló filmek többsége pedig nem, hogy késleltetni próbálja, még sietteti is ezt a folyamatot.

Az alkotás augusztus elejétől Blu-Ray-en lesz elérhető Angilában. Reméljük hamarosan felkerül az egyik streaming szolgáltató hazai kinálatába is.