filmhu: Hogyan talált rá erre az újabb gyöngyszemre?
Forgács Péter: A film talált meg engem. Kurucz Márton filmrestaurátor lelt rá ennek a különlegesen érdekes családnak a mozgóképes történetére. Ekkor még úgy volt, hogy valamelyik kereskedelmi televízió műsora dolgozza majd fel az anyagot, de szerencsére Marcinak, aki régóta ismer engem és a munkáimat egyaránt, sikerült rábeszélnie az öreg Tenczer Mártont, hogy hadd csináljak inkább én az archív felvételeiből filmet. Ezután még három évnek kellett eltelnie, amíg pénzt szereztünk, további anyagokat kerestünk, és elkészítettük az interjúkat.
filmhu: Ez a film koncepcionálisan mennyiben különbözik a Privát Magyarország-sorozattól?
F. P.: Tulajdonképpen nem különbözik tőle, hiszen itt is egy család archív mozgóképein keresztül mutatkozik meg a történelem. Csak azért nem a sorozat része, mert kitágítja a határokat, és Magyarországgal együtt Ausztriáról is beszél.
filmhu:A film egyik főhőse, az archív anyagok készítője, Tenczer Márton mindvégig segítette a munkában?
F. P.: Segített, amíg tudott, de sajnos két évvel ezelőtt meghalt. Tehát a filmet, ami egész megszállott amatőr filmezésének összefoglalása, nem érhette meg. Nagyon sajnálom, hogy ez így alakult.
filmhu: Az összes családi archív anyag tőle származik?
F.P.: Igen, egy egész életen át elképesztő gyűjtőmunkát végzett. Nagyon ritka az, hogy egy személyes archívum filmekből, fényképekből több mint száz évet fog át. Ha végignézzük az anyagot, szembesülhetünk vele, hogy száz év alatt is micsoda paradigmaváltások történtek, akár a szépség megítélését illetően.
filmhu:Hogyan lehet megközelíteni archív mozgóképeken keresztül a szépség fogalmát?
F.P.: Az, hogy egy adott korban mit tartunk szépnek, végtelenül összetett kérdés. Pillanatról pillanatra változik, hogy mi a szép. Például egy fűzős, rokokó-szoknyás nő ma egész biztosan nem lenne szépségkirálynő, még akkor sem, ha a mai divatnak megfelelő ruhákat aggatnák rá. Nem véletlenül mondja Wittgenstein (aki Bécsben élt, éppen abban a korban, amelyről a film felvételei tudósítanak), hogy a szépség az mindig egy adott kor konszenzusának eredménye. Lisl Goldarbeiter 1929-ben még ünnepelt szépségkirálynő volt Ausztriában, aztán pár évvel később, a hitleri időket követően már családjával együtt üldözötté vált. A mozgókép pedig képes bemutatni egy kor szépségeit, borzalmait és azok pillanatnyi változásait.
Játékfilmért kiált
filmhu: Mennyiben kellett a karaktereket megkonstruálni, kiszínezni ahhoz, hogy elbeszélhető legyen a történetük?
F.P.: Szerencsére az anyag önmagában annyira magával ragadó volt, hogy a karaktereken semmit nem kellett alakítani. Úgy mutatom be őket, ahogy a forrásokban rájuk leltem. Olyan ez, mint amikor zongorázik az ember. Megvan, melyik hangokat kell leütni, és azzal lehet színezni a hangzást, hogy milyen erővel nyúlok a billentyűkhöz.
filmhu: Játékfilm készülhetne ebből a történetből?
F.P.: Hogyne, ez a téma játékfilmért kiált!
filmhu: Ön is szívesen elkészítené?
F.P.: Nagyon szívesen, írja csak le nyugodtan, hogy nagyjátékfilmet akarok belőle készíteni! Minden megvan benne egy jó történethez: a gyönyörű lány, a kitartó szerelmes fiú, a kókler apa és a szélhámos férj - no meg persze a múlt század történelme. A baj az, hogy ebből tisztességes, a témához méltó minőségben elkészített játékfilm készüljön, ahhoz megközelítőleg 600 millió forintra lenne szükség. Annyit pedig nem egyszerű összekaparni.
fotó: Szandtner Dániel
