Szórakoztató volt a film elején a jelenet, amelyben a fiatal asszisztens nem érti, hogy kik voltak a kommunisták. Érdekelne, hogy ezt komolyan gondolja-e, a fiatalok tényleg ennyire tudatlanok a múlttal kapcsolatban?

Nos, először is az tény, hogy az olaszok memóriája elég gyenge.

Ugyanakkor arra is gondoltam, hogy Giovanni, a főszereplő olyan filmet próbál elkészíteni, ami nem túl mai, sőt, meglehetősen anakronisztikus, viszont nagyon közel áll a szívéhez. Nagyon ragaszkodik ehhez a filmhez, de bármilyen fontos is a számára, sajnos nem sok embert érdekel rajta kívül. Olyan múltbeli dolgokról szól, amiket nem csupán a mostani fiatalok nem értenek, de az idősebbek sem igazán. Ez is benne van ebben a történetben.

Mit gondol a mostani művészetről, kultúráról? A filmben számtalan mai jelenség, trend szóba kerül, önnek van kapcsolata ezekkel?

Azt hiszem, a filmből egyértelműen kiderül a véleményem. Nézek filmeket a Netflixen, követem az újdonságokat, több sorozatnak vagyok rajongója, tetszett a Michael Jordanről és a sporttársairól szóló Last Dance, de például a Broadchurch és az Utódlás is.

Nézőként ugyanaz a kíváncsiság hajt, mint ötven évvel ezelőtt. Fiatal koromban mindent előre elolvastam a filmekről, amiket megnéztem, ma már igyekszem úgy beülni a moziba, hogy a lehető legkevesebb információm legyen. De ugyanazzal az érdeklődéssel figyelem mások történeteit, mint a húszas éveimben, és engem is ugyanannyira hajt, hogy elmeséljem a sajátjaimat. Hogy mozifilmeket csináljak.

Amikor írok vagy forgatok, úgy képzelem el a közönséget, mint egy ismeretlen emberekből álló csoportot, akik egy sötét teremben ülnek, és a saját maguknál nagyobb, sokkal nagyobb képeket nézik. Ez nem nosztalgia, egyszerűen az a helyzet, hogy én mozivászonra szeretek filmeket készíteni. Vannak bizonyos felületek, amelyek tökéletesek a sorozatok számára, és fordítva, vannak olyan sorozatok, amelyeket ezekre a platformokra találtak ki. De a filmek helye, az a mozivásznon van.

Fényes jövő / Fotó: Cirko Film 

Sorrentinótól Martin Scorsese-ig sokan készítettek filmet streamingre. Ön el tudná képzelni, hogy kifejezetten streaming tartalmat gyártson?

Eddig szerencsém volt, mert sikerült pénzt szereznem arra, hogy mozifilmeket készítsek. A világ sok országában vannak nézőim, nem 190 országban ­­– ahogy a filmben elhangzik ­–, de sok országban, és nekik köszönhetően eddig mindig sikerült finanszírozni a filmjeimet. Ha ez a pénz már nem lesz elérhető, akkor megpróbálok majd alacsony költségvetésű mozikat készíteni.

Amikor megtudtam, hogy Scorsese a Netflix számára készíti Az írt, fizikai fájdalmat éreztem. Nekem, a bennem lévő filmrendezőnek, a producernek, a nézőnek és a mozilátogatónak is fájdalmas volt ezt megtudni.

Akkor valóban felhívta Scorsese-t?

Írtam neki. De biztosan rosszul tudtam az email-címét, mert soha nem válaszolt.

A filmben Giovanni olyan filmet forgat, ami ’56-ban játszódik. Önnek mi volt a percepciója ’56-ról fiatal korában?

Konkrét emlékem nincs erről az időszakról, hároméves voltam, a politika iránt sokkal később, tizenhat évesen kezdtem el komolyabban érdeklődni. Viszont soha nem voltam dogmatikus. Fiatal koromban a tagja voltam egy nagyon kicsi, fundamentalista baloldali csoportnak. Az ilyesmi nem nekem való, és nem volt való már az akkori, tizennyolc éves kori énemnek sem. Úgyhogy elég fiatalon be lettem oltva a dogmatizmus ellen.

Mint tudják, jelenleg a jobboldal van hatalmon Olaszországban. Véleményem szerint jót fog tenni a baloldali pártoknak, hogy néhány évig ellenzékben vannak, talán megtalálják újra az identitásukat.

Fényes jövő / Fotó: Cirko Film

 

Hogyan született meg a filmbeli magyar utazócirkusz ötlete?

Amikor eldöntöttük, hogy a film a filmben ’56-ban fog játszódni, és az Olasz Kommunista Párt egy része is felbukkan majd, eszembe jutott, milyen érdekes lenne, ha Olaszországban tartózkodó magyarok is felbukkannának, akiknek a jelenléte konfliktust szül Silvio Orlando figurája és a többi olasz kommunista között.

Ukrajna lerohanása is benne van ebben a történetben?

A filmet Ukrajna megszállása előtt megírtuk már. A forgatókönyv 2021 júniusában készen volt. Ám az tény, hogy amikor a korabeli dokumentumokat böngésztük a forgatókönyvhöz, a Budapestre érkező tankokról készült felvételek nagyon-nagyon erős hatással voltak rám. Úgy gondolom, ezek a képek elképesztően aktuálisak ma is.

Mintha Fellini szelleme is ott lebegne a Fényes jövő felett.

Nem állt szándékomban Fellinit megidézni, de talán mégsem véletlen, hogy így alakult. Amikor egy rendezőt, egy szerzőt ennyire szeret az ember, teljesen természetes, és szinte magától megesik, hogy bizonyos hangulatok, atmoszférák megjelennek tőle az ember filmjeiben, még ha nem is szándékosan vagy tudatosan.

A hatvanas évek filmművészete nagyon közel áll hozzám, Fellini valódi óriás, hagyjuk meg őt abban a magasságban, ahol a helye van. A nézői élményeim nyilván hatással vannak a rendezői tevékenységemre. A francia újhullám, a free cinema, a lengyel film, Skolimowski, Polanski első filmjei, és persze az olaszok, Bellocchio, Olmi, Bertolucci, Pasolini, Ferreri nagyon nagy hatással voltak rám. Nem is csak azért, mert újragondolták magát a formát, de mert másfajta szociális viszonyokat is elképzeltek. Úgy utasították el a múltat, hogy egyszerre akarták megújítani a felmenőiktől örökölt filmművészetet és a társadalmat is.

Nanni Moretti és Anger Zsolt a forgatáson / Fotó: Nanni Moretti Instagram-oldala

Giovannit alteregónak tartja, vagy távolabb van öntől, inkább csak egy szereplő, akit kitalált, és némileg hasonlít önre?

Ő nem egy alteregó. Sokkal több annál.

Ön is körülbelül úgy rendez, ahogyan Giovanni a filmben?

Igen, mondjuk úgy, hogy részben improvizációra építek én is, körülbelül úgy, ahogyan Cassavetes, de a valóságban sokkal kevésbé vagyok merev, sokkal rugalmasabb vagyok.

Mesélne a fináléról? Örömteli jelenet, de olyan, mintha búcsút intene a közönségnek.

Nem volt előre kitalálva ez a gesztus. Vettük fel a jelenetet, belenéztem a kamerába, és az integetés magától jött. Máig sokat gondolkodom azon, vajon miért, de fogalmam sincs.

A kritikusai szerint nem elég idős ahhoz, hogy búcsúzkodjon.

Ne feledjék, hogy az első, Super-8-as rövidfilmemet ötven évvel ezelőtt forgattam. Ha lesznek ötleteim, fogok még filmet rendezni. Pillanatnyilag nem dolgozom új forgatókönyvön, mert októberben színházi rendezőként debütálok, Natalia Ginzburg két művét állítom színpadra.