Első mindenben

Az első – szinte mindenben. 1975-ben az Örökbefogadás volt az első magyar film, amely megmérettethette magát a berlini filmfesztiválon, és rögtön el is hozta az Arany Medvét. Azóta is Mészáros Márta az egyetlen magyar rendező, aki ezzel büszkélkedhet. Az Arany mellé 1987-ben begyűjtött egy Ezüst Medvét is a Napló szerelmeimnek című munkájáért, amely – ahogy a rendezőnő egy korábbi Filmvilág-interjúban elmondta – a legkeményebb Rákosi-korszakról szól: „Ha úgy tetszik, egy generáció története a Napló szerelmeimnek; – illetve mégsem, mert én – sajátos helyzetem következtében – egyik generációhoz sem tartoztam igazán... Olyasféle ostobán ösztönös csitri voltam, mint a filmbeli Juli. Egy kamaszlány, aki rájön, hogy az apját ártatlanul meggyilkolták, aztán rehabilitálták, de sírja máig sincsen; – tudja azonban, hogy tovább kell élnie egy olyan országban, amit a magáénak vall... (…) Az olyan alkotó a példaképem, aki az érettség bizonyos fokán képes önmagával szembenézni; a saját életébe, múltjába is merészel mélyen belekotorni; föl meri mutatni a hiteit, a szenvedélyeit, a szerelmeit, de a gyengéit, a gyávaságait is.” Berlin azonban még mindig és továbbra is nagyon szereti Mészáros Mártát, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy életműve elismeréseként 2007-ben Kamera-díjjal tüntették ki a rendezőnőt. Így jelenleg ő az első és egyetlen magyar rendező, aki három berlini medvének is tulajdonosa.

Örökbefogadás

Zweimal in Berlin

Cserhalmi György igazán szerencsét hozott Lugossy Lászlónak. Berlin ugyanis 1976-ban kétségtelenül vevő volt a névcserélő hadifogoly kálváriájára (Azonosítás), majd 1985-ben Majláth huszárfőhadnagy viszontagságos sorsa (Szirmok, virágok, koszorúk) nyerte el a zsűri tetszését annyira, hogy ismét Ezüst Medvével jutalmazza a filmet. Mindkét produkcióban Cserhalmi volt a főszereplő. Az Örökbefogadás és az Azonosítás után a hetvenes évek végére is jutott egy Ezüst Medve, ezt Sándor Pál Herkulesfürdői emléke kapta. „Értéke a filmnek a helyszínek kitűnő felhasználása is, amiben a rendező mesteri partnere Ragályi Elemér operatőr. (…) Rafináltan – és ezt jó értelemben mondom – a szépet szolgáló, de alig tetten érhető kiszámítottsággal sorjáznak az érdekes arcok, látványos felvételek, hosszan kitartott hangulati elemek és cselekményes pillanatok” – értékelte a filmet még a bemutató évében a Film, Színház, Muzsika.

szirmok600

Szirmok, virágok, koszorúk


Ezüstös nyolcvanas

A nyolcvanas évek magyar szempontból ezüstbe borult, hiszen a Szirmok, virágok, koszorúk és a Napló szerelmeimnek mellett Szabó István is Ezüst Medvét kapott, 1980-ban ugyanis őt ítélték a legjobb rendezőnek a Bizalomért. Szabó István 1992-ben azután a zsűri nagydíját vihette haza az Édes Emma, drága Böbéért. Berlin ugyancsak emlékezetes maradhatott Fábri Zoltánnak: a két férfi között őrlődő gyönyörű Netti története, az azonos című Örkény-novellát feldolgozó Requiem ugyanis Ezüst Medvét hozott 1982-ban a rendezőnek. Az elismerésből még ebben az évtizedben kijutott a rövidfilmes szakmának is: a Varga Csaba által rendezett Auguszta etet című animációs alkotás 1986-ban szintén Ezüst Medvét ért a berlini ítészeknek. A kilencvenes évekre a már említett Édes Emmán... kívül még két ezüstös elismerés jutott, mindkettőt a rövidfilmes kategóriában ítélték oda: 1994-ben a Cakó Ferenc rendezte Hamu, 1995-ben a Milorad Kristić rendezte My Baby Left Me című produkciókat díjazták.

Bizalom


Csendes kezdés, erős felfutás

A 2000-es évek eleji nagy csöndet Mészáros Márta 2007-es életműdíja törte meg, majd mintha egy gát szakadt volna át, 2011-ben és 2012-ben is magyar filmrendező vehette át a zsűri nagydíját. A torinói ló 2011-ben megosztotta berlini közönségét, volt olyan kritika, amely a Berlinalén elképzelhető legnehezebb vizsgaként jellemezte Tarr Béla filmjét. „A torinói ló absztrakt film, lélegzetelállító, szigorúan aprólékos képekkel, ami a nihilizmusba torkollik, de többfajta értelmezése is lehet. Egy biztos: A torinói ló egy monolit, hozzá közel kerülni nem lehet” – írta egy másik kritikus a filmről, amely végül Ezüst Medvét hozott a rendezőjének. 2012-ben – az előzetes visszhangok alapján – már sejteni lehetett, hogy a Berlinale közönsége vevő lesz Fliegauf Bence filmjére, amely többek szerint jó esélyekkel indult az Arany Medvéért is. „Fliegauf eposza gazdag és mesterien minimalista. Nem történetfestés, ugyanakkor nem is kommentár egy témáról. Nem az emberekről szól, hanem az emberekkel tart. Semmit nem szépít, a nyomor mégsem pitoreszk” – így méltatta egyik német kritikusa a Csak a szélt, amely végül elnyerte az Ezüst Medvét.

Csak a szél

 


(ITT megtalálod a berlinale eddigi összes magyar résztvevőjét.)