A film is komoly szerepet kap a szövegben:  a Rosselliniről szóló fejezetet a Filmvilág is megjelentette , Fellini és Pasolini mellett Carlo Lizzani is feltűnik, de Antonioni egyáltalán nem. Bikácsy nem titkolja, hogy nem kedveli a rendező munkásságát, de nem ezért nem kapott helyet. Antonioni ugyanis Milánóhoz kötődik, ezért egy Rómáról szóló könyvben nincs keresnivalója. Pasolini halálának egyik oka azonban elképzelhető, hogy a Roma futballcsapat iránti rajongása volt.

Bikácsy szerint könyve a huszadik századi Rómáról szól, ezért helyet kaphattak benne a totalitárius rendszerekről vagy a választásokról szóló aktualitások is, a barokk festészettel azonban nem tudott mit kezdeni római látogatásai során. Róma okkersága házai és a kirobbanó életöröm igézték meg - az olasz főváros hagyta magát megszeretni.

Takács József szerint Bikácsy könyve teljességgel a kulturáról szól, bármennyire is próbálja ezt szerzője tagadni: a várossal állandó kulturális viszonyban lévő személy önmeghatározása.

A könybemutató után stílszerűen Fellini Rómáját tűzte műsorára az Uránia Nemzeti Filmszínház, hogy Bikácsy Saját Rómája után, egy másik saját Róma interpretációt is bemutassanak: Felliniét.