Svájci pénzből, de magyar szereplőkkel és magyar forgatókönyvből készült a Viktória – A zürichi expressz. Történetét sok száz magyar lány és asszony története ihlette, akik maguk vagy mások döntése eredményeként jelenleg is a svájci nagyvárosok utcáit róják. Helyzetük legtöbbször kilátástalan, mindennapjaik nyomorúságosak. A társadalmi és prosti hierarchia legalján állnak ezek a nők, akikből szűkebb és tágabb környezetük az utolsó frankocskát is próbálja kifacsarni. Kifelé ugyanakkor persze néha úgy tűnhet, hogy ezeknek a lányoknak tulajdonképpen jól megy – feszül az új cicanaci, pukkadásig tömve a retikül, és még a taxisnak is jut borravaló.

vikt1 600

Viktória szerepében Farkas Franciska

A fiatal Viktória (Farkas Franciska), valahol a nyolcadik-kilencedik kerület közepén, naiv csodálkozással bámulja a Svájcból frissiben hazatért szomszédlányokat, akik áradozva mesélnek a távoli országról („Figyelj, ott teljesen más az élet. Az a gazdagság meg minden...”). Az ismeretlen is jobb alternatívának tűnik az éjszakai dinnyepakolásnál, Viktória tehát dönt, pakol és utazik. A zürichi expresszről leszállva Marina (Pölöskey Erika) és fiúja (Nagy Zsolt) veszik szárnyaik alá a fiatal cigánylányt. Lakótársával, Blondie-val (Stefanovics Angéla) azonban villámgyorsan az utcán találják magukat, ahol a fiatal, esetlen lányba hamar beleverik a „blasen fünfzig, ficken achtzig, komplett hundert” reguláját.

vikt2 600

Viktória és Blondie

Inverz fejlődéstörténet a Viktória, melyben a címszereplő lány egyszerre száll alá a pokol legnyomorúságosabb, hazugsággal, veréssel, kizsákmányolással és nemi erőszakkal kibélelt bugyraiba, és válik mindeközben ön- és céltudatos nővé. A kezdeti kallódás után lassan-lassan magára talál, és a saját szabályai szerint kezdi élni az életét – még akkor is, ha ezek a szabályok esetenként és morálisan erősen kifogásolhatóak is. Kőkemény burkot növeszt maga köré; mégsem válik érzéketlen robottá, hiszen az együttérzés, az empátia az elesettek és a kiszolgáltatottak iránt mindvégig megmarad benne.