Középen Hartung Attila (Senki nem megy sehova)
Szeiler Péter folytatta a sort Nem jó helyen című filmtervvel (amiről itt olvashatunk). Moodfilmet nem hozott ugyan, de vizuális prezentációval igyekezett összefoglalni karaktereinek bonyolult kapcsolati hálóját. A filmterv egyszerre fejlődéstörténetre építő dráma és fordulatos krimi, aminek egészen biztosan nem tett jót, hogy a pitchelőknek csak hét percük volt felvázolni a projektjüket, és ennyi idő alatt nem lehet részletesen kitérni a bűnügyi történetekben kötelezőnek számító motivációkra és a bűncselekmény elkövetésének hogyanjára. Ebből adódóan a közönség és a zsűri soraiból érkező kérdések is a logikai bukfenceket keresték a cselekményben. Fordulatos és ironikus krimit írni fejtörő vállalás és rengeteg magyarázkodást igényel, bár a végeredmény kétségtelenül hálás tud lenni.
A harmadik pitchelő Hartung Attila rendező és írótársa, Csaba Bálint voltak, tervük címe Senki nem megy sehova (bővebben itt). Ezúttal is készült moodfilm, főszerepben Stohl Andrással, és ez talán még Csoma munkájánál is viccesebb és ötletesebb volt. A zsűri zöld utat adott a filmnek, és kevés kétségünk van afelől, hogy egyedi és figyelemreméltó film van születőben markáns stílusú és a történetmesélésre is nagy hangsúlyt helyező alkotóktól.
Varga Noémi Király Tamásról tervezett dokumentumfilm-portréja
Ezután eljött a doksik ideje: Varga Noémi egyedül pitchelte a Király Tamásról szóló filmtervét (interjúnkat lásd itt). Kép- és hanganyaggal készült, előbbiek Király látványos alkotásait mutatták be, utóbbi pedig egy interjúrészlet volt, amiben a művész öntudatosan és reflektáltsággal beszélt karrierjéről, főleg arról, miért nem emigrált külföldre. Varga az Amy - Az Amy Winehouse-sztori című doksit hozta fel példaképként, ami értelemszerűen alacsony büdzséjéhez képest rengeteg pénzt hozott a mozikasszáknál és a kritikusokat is meggyőzte. A közönség és a zsűri kérdései elsősorban a doksi stílusára és cselekményének struktúrájára vonatkoztak, amikről Varga kevesebbet beszél - alighanem többet kellett volna a továbbjutáshoz.
Visky Ábel (középen) Maflicsek című kisfilmje forgatásán
Aki viszont azt hitte, hogy a doksik nem rúgnak labdába a habkönnyű közönségfilmek mellett, az tévedett, két másik doku ugyanis továbbjutott. Az Egy fiú című projektet Bakony Alexától (cikkünk itt) a zsűri juttatta tovább. A doku-dráma egy transz tini életét követi: az Északkelet-Magyarországon élő, 16 éves lányról szóló filmterv a környezetével való konfliktusokra koncentrál, bemutatva viszont azokat is, akik elfogadják a főhős identitását. Visky Ábel a közönségszavazáson továbbjutott kreatív dokumentumfilmje (bővebben itt olvashatsz a Mesék a zárkából című tervről) börtönben fogva tartott apák és gyerekeik kapcsolatára fókuszál. Az apák börtönszínházon keresztül próbálnak kapcsolatot teremteni gyerekeikkel, a film pedig a fikció terében tüntetné el az őket szétválasztó rácsokat. Mindkét dokumentumfilm felemelő kicsengésű, a lelkes pitchek meghatották a közönséget.
Kárpáti György Mór Guerilla
Nagy Zoltán Impromptu című tervét is a közönség juttatta tovább (lásd itt), Kárpáti György Mór Guerilláját pedig a zsűri (erről pedig itt tudhatsz meg többet). Mindkettő személyes történet, ami csak szenvedélyesebbé tette a pitcheket: az előbbiben bemutatott gyermekmolesztálási ügy a rendező tapasztalatain alapul és megtörtént eset, Kárpáti pedig ükapja történetét dolgozta fel és 1848-49-es katonanaplókból merített.
Két izgalmas projekt nem jutott tovább: Bernáth Szilárd Larry-je (amiről itt olvashatsz) rögrealista, „európai” stílusú film, egy önmagát alakító borsodi rapperrel a főszerepben, valahol a dokumentumfilm és a gengszterfilm között, happy end nélkül. Utóbbi jól láthatóan fontos volt a zsűri és a közönség számára, ugyanis a rosszul végződő fikciós történetek (Nem jó helyen; Larry) nem jutottak tovább. A Larry nem közönségfilm, de talán pont ezért érdemelt volna támogatást, mert nem elég kommersz ahhoz, hogy magántőkéből nyereségesen elkészülhessen. Az viszont nem kérdés, hogy fontos-e a témája, nevezetesen a magyar vidék leszakadása.
Bernáth Szilárd: Larry
Szilágyi Fanni írótársával, Lányi Zsófi forgatókönyvíróval pitchelte A csatárnő bal lába életveszélyes című tervet (bővebben itt), ami talán túl költségesnek tűnhetett Inkubátoros debütálásnak. Moodfilmjükben Stork Natasa szerepelt, a kérdezőket azonban főleg a cselekmény érdekelte, amit az alkotók Mán-Várhegyi Réka azonos című novellájából vettek át. Az irodalmi adaptációknak sem volt tehát jó napja a második Inkubátor Pitch Fórumon, de azoknak sincs okuk szomorkodni, akik nem jutottak tovább, mivel projektjeiket 67 pályázatból választották ki, és ha a zsűri és a közönség nem is, producerek felfigyelhettek rájuk ezen a napon.
(Címlap: Csoma Sándor: VHS)
