A világpremierre tavasszal, Wiesbadenben került sor a goEast filmfesztiválon, második szereplését pedig júniusban a legjobb elsőfilm díjával jutalmazták Újvidéken, a Cinema City Filmfesztiválon. A szerencsésebb Szitizenek már augusztus 12-én is találkozhattak a Free Entryvel a Sziget Magic Mirror sátrában, de ahhoz hogy egy hozzám hasonló, a „Fesztiválköztársaságot” idén kihagyó ember is láthassa, múlt péntekig kellett várnunk. (Olvasd el a rendezővel készített interjúnkat!)
Kerékgyártó Yvonne a Budapest Rooftop Cinema vetytésén (fotó: a Free Entry Facebook oldala)
Nem is kertelek tovább: megérte várni. Tavasz óta hallottam a pletykákat, hogy velem egyidősek nagyjátékfilmet csináltak, és most viszik ide-oda, de hát annyi mindent hall az ember. Azóta pedig kiderült, hogy csakugyan van valami furcsa és megmagyarázhatatlan most a levegőben, mert szerencsére Yvonne-hoz hasonlóan Reisz Gábor és Szombath Máté sem érezte úgy, hogy egyórás játékidő alatt kellene filmet csinálnia. (A VAN októberi és a Feketerigó mihamarabbi bemutatóját egyre jobban várjuk.)
A Free Entry főszereplői a Betty (Pusztai Luca) és ’V’ (Barta Ágnes) alkotta páros, akik a klasszikus recept szerint összetartva tartanak szét (az egyikük beszédes, nyitott, rámenős, bevállalós, a másik pedig félénk "utánfutó", azaz többnyire az ellentéte barátnőjének), egészen addig, amíg be nem következik a nagyobb összeütközés, aminek a traumája – talán nem lövöm le a poént – végül csak a még erősebb kötődést váltja ki.
Jelenetfotó (fotó: a Free Entry Facebook oldala)
A tizenéves lányok megszerzik néhány külföldi karszalagját, és hozzá egy művészi dílertől (Sándor Péter) harmincezer forintnyi marihuánát, aminek az elosztogatásával az egy hetes bulira való pénzt megkeresik majd, sátrat nem visznek, mert minek, úgyis 24 órán át mulatnak, vagy úgyis befogadja majd őket valaki – legalábbis a terv szerint.
Mindez borul persze, de a viszonylag egyszerű komédiai képletre épülő film legnagyobb érdem, hogy nagyon jól tudja, hogy hol a saját helye. A fiatal- és tanuló filmesek közé tartozva sokak munkáját látom, és megbecsülendőnek tartom, hogy a Free Entry több lett annál, mint egy baráti társaság belső poénjaira épülő bohóckodás, de ugyanakkora hiba lenne az is, ha megpróbálna elvont drámai mélységekbe emelkedni. Kerékgyártó Yvonne ezekkel szemben nagyon okosan arról csinált filmet, amit jól ismer: fiatal lányok barátságáról.
Werkfotó (fotó: a Free Entry Facebook oldala)
Pusztai Luca hitelesen hozza az elesett lányt, akinek a dilemmáival és saját lábára állásával (ld. a műfaji elnevezést: „coming of age”) inkább tud azonosulni a néző, de Barta Ágnes alakítása is árnyalja az elsőre hedonista sztereotípiának nézhető ’V’-t. A legjobb nevetések felét az ő apró gesztusainak, reakcióinak köszönhettük. Ezek egy része valószínűleg improvizáció volt, ami az adott körülmények között elkerülhetetlen volt egyébként is, de a stáb jól kezelte a váratlan helyzeteket, sőt, a filmnek jót is tett a fesztivál nagyon is élő díszlete. Az egységet egy-egy tipikusan partivideós betét és a Lars Von Trier vágója által ihletett szimbolista víz alatti álomjelenet töri meg kissé, de ennyi kísérletezés teljes mértékben belefért még a koncepcióba.
Kastner Judit és Kerékgyártó Yvonne a forgatás végén (fotó: a Free Entry Facebook oldala)
A filmet a három éven át tartó 18 forgatási napon, hat különböző operatőr vette fel, különbözően élvezhető minőségben. Néhány felvétel közben kiegyenesített kamera és helyre húzott fókusz rontotta az élményt, de mindez még mindig nem éreztetett amatörizmust. A film betétdalait többek között a Quimby, a Brains, a Superbutt, a Dorothy’s Legs, és meglepő módon a Die Antwoord adta kölcsön, zenei supervisorként pedig Jappánt nyerte meg a rendező Kastner Judit producerrel (akinek a főszereplőkkel együtt szintén első filmje a Free Entry).
Nézd meg a film előzetesét!
A kezdeti baljóslatokat, miszerint a websorozat vontatott volt, más szerint pedig a párbeszédek életidegenek, egy Sofia Coppola-idézettel oszlatnám el el: „Obviously, Doctor, you’ve never been a 13-year old girl.” ("Nyilvánvaló, doktor, hogy maga soha nem volt 13 éves lány.") Természetes, hogy az idősebb generációktól távol állhat ez a film, de a mozgóképfogyasztó közönség nagy részének személyes élménye fűződik ehhez vagy hasonló fesztiválokhoz, de minimum a titokban berúgáshoz/betépéshez.
Összességében, ahogy a vetítés előtti rövid bevezetőt tartó Csákvári Géza is elmondta, egy igazán szerethető film lett, de emellett őszintén szórakoztató is, tehát alapvetően olyan, amilyenhez ritkán jutunk itthon.
Jelenetfotó (fotó: a Free Entry Facebook oldala)
Az egész alkotásra elmondható talán az, ahogy a film végén, a Don Quijote ébredésének átiratát hallgatva éreztem magamat: féltem, hogy ebből mi lesz, de még be sem fejezték a lányok, már nagyon szerettem, amikor pedig véget ért a 70 perces játékidő, szörnyen sajnáltam.
A Free Entry a Toldi műsorán lesz látható, egyéni forgalmazásban.
