A filmben kulcsszerepe van egy Rubik-kockának. Tudtad, hogy a magyar Rubik Ernő találta fel? Ki tudod rakni a Rubikot? 

Tudtam, igen! Ki tudom rakni,  mert a járvány alatt két új dolgot tanultam meg: rubikozni és zsonglőrködni.   

A YouTube-ról? 

Igen. Ez volt a járvány előnye, hirtelen mindenkinek rengeteg ideje lett. Végre csinálhattunk olyan dolgokat, amikre előtte soha nem volt idő. Szóval játszottam a Rubik-kockával, közben forgatókönyvet írtunk egy matektanárról, és azon töprengtünk, hogyan lehetne jól vizualizálni filmen a matematikát. A forgatókönyvírótársam, Johannes Duncker ötlete volt, hogy megpróbálhatnánk a Rubikkal. Az ember, ha megismeri a Rubik-kockát, akkor folyton a kezében van, olyan, mint egy véget nem érő feladvány.

A film egy tanárnőről, Carla Nowakról szól, akinek nagyon erős az igazságérzete. Leonie Benesch játssza, őt A fehér szalagban és a Babilon Berlinben láthattunk korábban. Hogyan született meg Carla karaktere? 

A film forgatókönyvírójával, Johannessel együtt jártunk iskolába. Az írás során nagyon sokat beszélgettünk a tanárainkról és arról, mit is jelent az, hogy valaki jó tanár. Filmekben gyakran látni tanárokat, akiknek valami problémájuk van a hivatásukkal, épp tele a hócipőjük. Viszont igazán jó tanárokat ritkán látni. Arra gondoltunk, egy ilyen karakter akkor lehet érdekes, ha egyértelműen a jó szándék vezérli, mégis rosszul sülnek el a dolgai. 

Nagyon régóta, A fehér szalag (2009) óta szerettem volna együtt dolgozni Leonie-val. Az, hogy őt választottuk a szerepre, persze rengeteget hozzátett Carla figurájához. Sokat alakított rajta, de az alapkoncepció tőle függetlenül, már az elejétől megvolt: egy jó tanárt akartunk megmutatni, aki rosszul dönt, helytelenül cselekszik.

 

 

Említetted, hogy Johannes Dunckerrel együtt jártatok iskolába. Ez Törökországban történt? 

Igen, Isztambulban jártunk együtt iskolába. Johannes édesapja evangélikus lelkész volt, és Johannes az isztambuli német iskolába járt. Én meg az a török gyerek voltam, aki Németországban született, de a szülei visszajöttek Törökországba, úgyhogy berakták a német iskolába. Így találkoztunk, és volt egy nagyszerű tanárunk, aki nem sokkal később meghalt, de ő ismertetett meg bennünket a filmmel, olyan rendezőkkel, mint Kubrick és Woody Allen. Ő volt az egyetlen tanár, aki igazán sokat adott nekünk akkoriban. 

Később rövidfilmeket kezdtünk készíteni Johannessel, és a barátságunk alapja is ez volt, együtt jártunk moziba, filmeket néztünk, filmekről beszélgettünk. Már majdnem harminc éve ismerjük egymást, és még mindig barátok vagyunk, most megint együtt dolgozunk egy új forgatókönyvön. Mesébe illő, hogy az iskolai barátommal csináltunk egy filmet, ami ekkora siker lett. Tényleg, mesébe illő. 

És ez a közös film már Oscarra esélyes.

Nem is értem, ez hogy történt!

Carla egy igazán progresszív szemléletű tanár. A saját tapasztalatod is ez volt a tanáraiddal, volt hasonló karakterű pedagógus az életedben? 

Szerencsések voltunk, mert volt néhány igazán jó tanárunk, de egyikük sem volt olyan progresszív szemléletű, mint ő. Amikor elkezdtük beleásni magunkat a film témájába, akkor szembesültünk vele, milyen is egy modern szemléletű tanár, milyen technikákat alkalmaz, hogyan kezel bizonyos helyzeteket. 

Van egy jelenet a filmben, ahol a gyerekek arra kérik Carlát, tegye közzé a jegyeiket. A mi időnkben persze felolvasták volna a dolgozat eredményeit az egész osztály előtt, de Carla ilyet már nem tehet, nem hozhatja kellemetlen helyzetbe azokat, akik rosszul teljesítettek. Ilyen apróságokban rengeteget változott a világ, mióta mi voltunk iskolások, és ez nagy felismerés volt. 

Miért volt fontos nektek, hogy olyan tanárról szóljon a film, aki kifejezetten modern szemléletű? 

Rengeteg embert érint az oktatás témája, ezért kifejezetten arra törekedtünk, hogy a film hiteles legyen. Ha nem készül fel elég alaposan az ember, esetleg mellényúl, akkor óriási botrányra számíthat. Ezért végig szem előtt tartottuk, hogy minden részlet mögött alapos kutatás legyen. Így lehet Carla igazán mai karakter, egy modern oktató.

A kutatás, az előkészületek során filmeket is néztetek? Milyen mozgóképekből inspirálódtatok?

Rengeteg filmet néztünk, most nem is jut mindegyik az eszembe, de köztük volt Az osztály című francia film, a Dardenne-fivérek filmje, Az ifjú Ahmed és Gus Van Sant Elefántja is.

Izgalmas, hogy milyen sok kortárs rendezőt foglalkoztat az iskolai közeg, az elmúlt években rengeteg fesztiválfilm jelent meg, amelyek összekapcsolhatóak A tanári szobával, például a belga Játszótér, Lukas Dhont Közel című alkotása vagy Koreeda Hirokazu filmje, a Szörnyeteg. Láttad ezeket a filmeket? 

Igen, és idén mutatták be a Club Zerot is, amiben szintén Novak a főszereplő neve!      

A Club Zero tanárnője, ahogyan A tanári szoba hőse is, csak az iskolai környezetben jelenik meg a filmben. Nem tudunk meg semmit a magánéletükről, a családi hátterükről is csak kevés derül ki. Miért döntöttetek úgy, hogy így ábrázoljátok Carlát?

Az első, talán a második verzióban is volt még magánéleti szál. Aztán úgy döntöttünk, ezt az oldalát mégsem mutatjuk meg Carlának, mert végső soron a történet szempontjából semmi jelentősége, hogy mit csinál a magánéletében, hogy macskát tart vagy kutyát. Ez a történet arról szól, hogyan hoz valaki döntéseket nagy nyomás alatt. Minden ezt a témát szolgálja a filmben. 

Amikor meghoztuk azt a döntést, hogy az egész történet az iskolai falai között fog zajlani, valahogy minden összeállt, és úgy éreztük, hogy a forgatókönyv szárnyra kap. Számomra ez azért volt izgalmas élmény, mert alapvetően szeretem azt gondolni, a kreatív folyamatokhoz szabadság kell, itt pedig épp az ellenkezője történt: amikor korlátoztuk a történetet egyetlen helyszínre, akkor kelt életre. 

Az ember kreativitása gyakran szintet lép a korlátok hatására, rengeteg lehetőséget magában hordozhat, ha úgy döntünk, redukáljuk a lehetőségeket. A mi esetünkben nagyon, nagyon szerencsés döntés volt, hogy az iskola területére korlátoztuk a helyszínt. Hasonló korlátozásaink minden részlegen voltak egyébként, például a látványtervező csak néhány színt, a zeneszerző csak bizonyos hangszereket használhatott. A minimalizmus jó dolog.

 

A történet középpontjában a tanári szoba áll. Hogyan terveztétek meg ezt a teret? 

Nagyon sok iskolát megnéztünk, de aztán rájöttünk, hogy nem fogunk tudni iskolában forgatni, mert a forgatás legalább hat hét, és nem tudunk egy működő iskolában, tanítás közben forgatni. Hamburgban találtunk egy épületet, ami korábban iskolaként működött, de már kiürítették, mert eladták egy külföldi cégnek, és bontásra várt. Találtunk egy termet, amely teljesen üres volt, itt építettük fel a mi tanári szobánkat. Minden, ami a vásznon látszik, a mi terveink alapján épült, még az ablakokat és az ajtókat is kicseréltük, az ajtókat például direkt olyanra cseréltük, hogy üveg legyen bennük, mert azt akartuk, hogy át lehessen látni rajtuk.

Akkor ez nem egy tipikus német iskola, amit a filmben látunk.

Egyáltalán nem az. A legtöbb iskola sokkal kisebb. A filmben látható intézmény leginkább a hetvenes évekbeli iskolákra hasonlít. De manapság már nincs is olyan, hogy tipikus német iskola vagy tipikus német tanár. Amikor elkezdtünk utánajárni, sok iskolát meglátogattunk, sok mindenkivel beszéltünk, például igazgatókkal. Minden iskola más, mindegyikben kicsit mások a szabályok, más a politika, van, ahol zéró toleranciát vezetnek be bizonyos kérdésekben, van, ahol őrök dolgoznak. 

Amikor a történetben szereplő iskolát felépítettük, megpróbáltuk egy képpé formálni azt a sokféle tapasztalatot, amit ezekben az intézményekben szereztünk. Jó dolog, hogy sok nézője van a filmnek, rengeteg ember, sok tanár, sok oktatásban dolgozó szakember látja, és gyakran kapjuk azt a visszajelzést, hogy a film nagyon precíz és valósághű, és ez a legnagyobb dicséret, amit kaphatunk.

 

 

Sok helyen beszéltél már arról, hogy az iskola a társadalom modellje, kicsinyített mása. Pontosan mik azok az ügyek, amiket meg akartál ragadni ebben a történetben? 

Az iskolai struktúra gyakran tükrözi az államrendszer mechanizmusait. Valaki vezető szerepet tölt be, vannak bizonyos személyek, akiknek hatalom van a kezében, vannak a civilek és van a sajtó. Azt szerettük volna megfogalmazni, hogy a mai világban mennyi őrült dolog történik, nézzük csak meg Donald Trumpot vagy a social mediát. Mindenki keresi az igazságot, egyáltalán, mi az az igazság? 

Van jó néhány film a miénken kívül, ami ugyanerről szól, például az Arany Pálmás Egy zuhanás anatómiája. Az a film is az igazság természetéről szól. Azt hiszem, mindannyiunkban él az aggodalom, hogy az igazság már nem létezik úgy, ahogyan korábban, mondjuk úgy, ahogy az AI előtt. Először csak az alternatív tények jelentek meg, aztán a járvány alatt azt vettük észre, hogy mindenkinek más a forrása arról, ami a világban zajlik, és így mindenkinek más is van a fejében. Oltassam be magam? Igen. Nem. Talán. Már nincs olyan, hogy „Az Igazság”. Mindenki azt mond, amit akar, és még igazolja is magát azzal, amit a neten talál. Leginkább ezek a jelenségek aggasztottak bennünket, amikor a filmet írtuk.  

De az is foglalkoztatott, hogy hogyan kommunikálnak egymással az emberek. Már nincs szürke zóna, mindenki harcban áll egy másik oldallal. Minden fekete vagy fehér. Ez is jól látszott a járvány alatt, például amikor emberek tüntettek, mert úgy érezték, megfosztották őket az alapvető jogaiktól. Vagy ott van az egész cancel culture, ami szerintem tisztára a középkor: ha valaki hibázik, akkor azonnal mindenki jól leköpheti.  

De végső soron egy film hús-vér emberekről szól, így ezek a témák csupán mellékhatások lehetnek. Az első számú cél az volt, hogy Carla és a körülötte álló személyek történetét elmondjuk.

Az egész történetet áthatja a bizonytalanság érzése, így a film záróképeit is.

Én nem tartom olyan bizonytalannak a végét. Szerintem nagyon világos a zárlat és az is, hogy a fiú mit gondol. Amikor előveszi a Rubik kockát, azt gondolja, hogy Carla mégsem rontott el mindent, Carla pedig megérti, hogy valami mégis átment. Valami ilyesmit írtunk a forgatókönyvbe is: megérti, hogy mégsem hibázott akkorát. 

És persze ott az utolsó kép, amikor a fiút elviszik. Sokáig nem tudtuk eldönteni, ez egyáltalán maradjon-e benne, mert itt megtörik a film nézőpontja. Egészen idáig, szinte végig csak Carla volt a középpontban. Rengeteget beszéltünk arról, benne maradjon-e ez a jelenet, és végül intuitív döntést hoztam. Azért döntöttem úgy, hogy maradjon, mert ebben benne van, a fiú azt mondja: pokolba a hierarchiával. Képes nemet mondani, és ez nagyon fontos a történetünk szempontjából. 

Azt gondolom, ha ma demokráciában élhetünk, az azt is jelenti, hogy valahol valaki egy ponton képes volt nemet mondani. És ez a nemet mondás áldozattal jár. Szerintem ha ez a fiatal fiú meghozta ezt az áldozatot, akkor megérdemli, hogy a film végén királlyá koronázzuk.  

 

A tanári szoba december 21-én kerül fel a hazai mozik műsorára, a filmet a Mozinet forgalmazza.

Címlapkép: Cineuropa