Jelenet a filmbőlAz Intim vallomások hőse a negyvenes adószakértő, a szokásaihoz, nyakkendőjéhez és megörökölt világához görcsösen ragaszkodó William Faber, egy nap furcsa látogatót kap. Nem klienssel, hanem egy eltévedt pácienssel találja magát szemben - s nem tud ellenállni a felé áramló intimitásnak. Mint amikor valaki egy félig nyitva felejtett ajtón belesve belefeledkezik a látványba. A játék álpszichológus és páciense között még akkor is folytatódik, amikor a félreértés tisztázódik. Sőt, ekkor kezdődik csak el igazán! S bár zavaró tényezők hada tör az alakulóban lévő, lényegét tekintve majd végig tisztázatlan kapcsolat ellen, az működik, virágzik és magával ragad. És amíg a két ember fokozatosan önmagára talál, a néző meg magára ismer, lassan a tanulság is megmutatja igazi arcát. És ennek csak egy apró szelete, hogy bárki lehet pszichológus, sőt valahol mindenki az, meg hogy valójában eldönthetetlen ki a beteg s ki az orvos. Merthogy minimum Schrödinger macskája óta tudjuk, hogy beleavatkozni egy folyamatba, az annyi mint részévé is válni.