Kapcsolódó anyagok

A film ugyanazt a történetet három pár szemszögéből mutatja be. Ugyanazon történet más nézőpontból való bemutatása egy filmen belül manapság nagyon divatos. Ennek ellenére Mungiu filmje nagyon friss és eredeti. Mindegyik történet váratlanul másképp végződik, mint ahogy az előzőekben láttuk, méghozzá azért, mert máshol áll a kamera, vagy épp az információk tudatában mást várunk. Nagyszerűen játszik a film a sztereotípiákkal, és a szokásokkal is.

A keleti blokk után egy nyugati film: a francia Olga kontya ugyanezt az - úgy látszik - egyetemes problémát boncolgatta, bár kicsit banálisabban. Egy tizennyolc éves srác beleszeret a könyvesbolt eladójába, Olgába, róla álmodozik naphosszat, miközben mellette a gyermekkori barátnő, aki szenved gyakran félrelépő pasija miatt. Aztán a film végére véletlenül kiderül, hogy Olga házas, és gyermeke van. És láss csodát, a gyermekkori barátok összejönnek. A filmben van még identitását meghatározni képtelen lány, meg barátja feleségét elcsábító apa, csak hogy a történet fenntartsa a figyelmet majd’ két órán keresztül. A figyelem fenntartása még épphogy sikerül (köszönhetően az operatőr olykor nagyon szépen bevilágított képeinek), de maradandó emléket nem nyújt a film.

A filmnapok alatt a kisteremben vetítették a madzagosok elsőfilmjeit is, amelyek előkelő helyet kapnának, ha versenyfesztiválról beszélnénk. De ez még mindig nem az a Madzag, pedig Erdélyi Dánielnek tavaly volt egy ilyen dédelgetett álma. Majd jövőre, reméljük.