Az Ural lankásabbnak, kevésbé zordnak tetszik, mint ahogyan a nagyapák történetei lefestették. A hegységbe, sajnos, nem jutunk fel. Így kimaradnak az ólombányák, a szénosztályozók, a kohók, a füst meg a láng meg a kormos települések (föltéve, hogy maradt mindebből valami). Ha Szalkai Zoltán képzettebb néprajzos, antropológus lenne, több mindennek utána kérdezhetne: hogyan jut ide üzemanyag? honnan kerítenek orvost? mit művelnek a dágványos őszben? télire hogyan spájzolnak élelmet? mik lennének a tisztálkodás kritériumai. És főleg mennyit érzékelnek (ha, ugyan érzékelnek) ezek az emberek a nagy Szovjetunió felbomlásából? - nos, illik beérnünk a küldetés látott anyagával. Könyveljük el hálásan, hogy a film alkotója rendben és filmestül haza érkezett.