A Nyersanyag egyik fontos témája a vidéki-városi ellentét. Szerinted ez egy jogos szembeállítás, valódi jelenség, hogy nem érti meg valaki a fővárosból, hogy milyen a vidéki élet?

Ez egy abszolút valós dolog. Pár éve költöztem az agglomerációba, ami nyilván kötődik még a fővároshoz, de a viszonyok már itt is mások, mint Budapesten. Itt a szomszéd nem ugyanaz a kategória, mint egy belvárosi bérházban. Sokkal fontosabb személy az életedben, jobban odafigyeltek egymásra. A függési viszonyok egészen mások egy pesti értelmiségi közegben, mint egy falusi környezetben, különösen egy olyan kis helyen, ahol mindenki ismer mindenkit.

A filmbéli falut teljesen leuralja Gáspár, az általad játszott polgármester hatalmi hálója. Vannak tapasztalataid hasonló helyzetekkel?

Találkoztam ilyennel, ez egyáltalán nem egy valóságtól elrugaszkodott helyzet, hanem létező felállás. A filmrendező Boross Martin és csapata hallottak és olvastak is hasonló esetekről, tanulmányozták ezeket. Nekem mint a polgármestert játszó színésznek az a dolgom, hogy megkeressem a karakter igazát és ne azt feltételezzem, hogy eleve egy szemét disznó. A film összességében jól egyensúlyoz ebben az eldöntetlenségben, nem fekete-fehér a történet.

Ahogy mondod, Gáspár egy ambivalens karakter, ténykedésének van pozitív része is a falu életében, például az uborkafarm, amivel munkát ad a helyieknek. Hogyan képzeled el őt, olyasvalaki ő, aki eleve csak azért jelentkezett be erre a pozícióra, hogy megszedje magát, vagy fokozatosan korrumpálódott?

Szeretném azt hinni – és alapvetően az is volt az elképzelésünk – hogy ez az ember jót szeretett volna tenni. Azt is gondolom, hogy a hatalmi pozícióban lévőknek lépésről lépésre változik meg a viszonyuk magával a hatalommal. Úgy vélem, Érsek Gáspár a polgármesteri székben ülve megtapasztalta, hogy a helyiek közül sokan nem tudnak írni-olvasni vagy értelmezni egy jogi szöveget. Miután rájött, milyen könnyen megvezethetők egyesek, először jött egy kis hazugság vagy egy kis figyelmetlenség, ami, ha következmény nélkül marad, előbb-utóbb elkezd természetessé válni.

És igen, a polgármester segít a közösségnek, ami aztán elkedz függni tőle, de a falu első embere is függ mástól, mondjuk az EU-s támogatásoktól, attól, hogy a területi vagy országos döntéshozók milyen feltételek alapján osztanak pénzeket a településnek. Ezért bizony szívességeket kell tenni vagy legalábbis közel lenni a tűzhöz, és megfelelni azoknak a vélt vagy valós elvárásoknak, amiket támasztanak az úgynevezett pénzosztók. Ez egy kész rendszer, amit ismerhetünk.

Boross Martin rendezővel már ismertétek egymást? Közvetlenül ő keresett meg Gáspár szerepére?

Sajnos korábban még nem dolgoztam Martinnal, de ajánlottak neki, és eljutottam a castingra. Nagy élmény volt találkozni vele és a stábjával. Tetszett a történet és Martin hozzáállása. Már az első alkalommal, amikor elmesélte, hogy miről van szó, éreztem, hogy jó helyen járok és sokat fogok belőle tanulni. Az is szimpatikus volt, hogy mennyire árnyaltan mutatja be ezt a bonyolult helyzetet.

Ebben a szakaszban mennyire volt már kész a forgatókönyv? Együtt alakítottátok ki Gáspár karakterét?

Martin egy rendkívül felkészült alkotó, teljesen tisztában volt vele, hogy mit szeretne látni, hová akarja kifuttatni, megvoltak a helyzetek, a szituációk és a dialógusok is, ugyanakkor igazán nyitott volt minden ötletemre és szövegjavaslatomra. Közös munka volt, amiben nagyon felszabadultan tudtunk létezni.

A filmben sok amatőr szereplővel is dolgozatok. Más így a munka, mintha csak profi kollégákkal lennél körülvéve?

Nem láttam benne különbséget és semmilyen nehézséget nem okozott. A témából, a film jellegéből adódott, hogy részt vegyenek benne amatőrök és környékbeliek is. Tündériek voltak, egyszerűen jó volt a közegükben létezni. Úgy érzem, hogy sokat adtak nekünk, és szerintem ez át is jön a Nyersanyagból. A legerősebb élményeim az átállások közti szünetek voltak, ahogy össze-vissza mászkálnak a gyerekek, játszanak, nevetgélnek, beszélgetnek velünk, hülyéskedünk. Semmilyen távolságtartás, feszengés nem jellemezte a forgatás heteit. Az egész természetessége volt számomra a legmeghatározóbb.

Te magad is tanítasz színésznövendékeket. Tartottál már hasonló foglalkozást vidéki, hátrányos helyzetű fiataloknak? Hogy látod, tud ez változást hozni az életükbe?

Régen tanítottam hátrányos helyzetű gyerekeket és pár éve a Karaván Színház táboraiban is dolgozom. Van benne tapasztalatom, és rettenetesen élvezem. Nem az eredmény a fontos benne, hanem egyszerűen a közös alkotás. Nem tudom, hogy elérünk-e nagy változást pusztán egy táborral, a Karaván viszont végigkísér életeket, és ezt nagyon fontosnak tartom. Jobban oda kéne figyelni és támogatni az ilyen törekvéseket, mert a tábor ideje utáni odafigyelés az, ami igazán hasznos és változást tud eredményezni.

A Dér Zsolt által játszott rendező belekezd egy ilyen táborba, de hamar elkalandozik a figyelme, önszorgalomból nekiáll dokumentálni a polgármester üzelmeit, amivel beavatkozik a közösség életébe. Hogyan látod, miben hibázik ő? Vagy eleve rossz alapállásból fog neki a dokumentumfilmnek?

A film központi dilemmája, hogy a beavatkozással jót teszünk-e vagy sem. Személy szerint engem rettenetesen érdekel ennek a pszichológiája, hogy hol csúszik el a jó szándék. A karakter oldaláról, az ő igazsága szerint nézve nagyon fontos dolgot csinál, és bizony be kell avatkoznia. Az már egészen más kérdés, hogy milyen módon. Látjuk, hogy akiken segíteni akart, azokat mindez végeredményben hátrányosan érintette. Ennek ellenére azt hiszem, hogy jó szándékkal tette, de naiv volt.

A polgármesterben valaki magára ismert már a film bemutatója előtt?

Egy jó ismerősömnek meséltem a filmről. Másnap megkeresett egy általa ismert polgármester, azzal, hogy csak nem róla csinálunk lejárató filmet? Ugyanis a karakteremhez hasonlóan ő is próbál helyi szinten létrehozni valamit, ami hasznos a falunak és munkát is teremt. Megnyugtattam, hogy ez egy fiktív történet, fiktív karakterekkel. Ennek ellenére érdekes volt, hogy magára ismert egy felületes szinopszis alapján. Úgy hallottam, azóta voltak mások is, akik felismerni vélték magukat a polgármesterben, pedig nem egy konkrét személyt vettünk alapul. Úgy látszik, egy eléggé életszagú dologba tenyereltünk bele. De szerintem ugyanígy lesznek olyanok is, akik Dér Zsolt karakterében látják meg magukat.

Elsősorban színházban játszol, de az utóbbi időben egyre többet láthatunk téged filmekben és sorozatokban is. Tudatosan kezdtél több filmes munkát keresni?

Nincs erről szó. Nagyon sokáig nem ismertek a filmesek, nem tudom, hogy most mennyire ismernek, de ezek a szerepek az utóbbi időben megtalálnak.

 

A színház mellett szinkronhangként is gyakran lehet veled találkozni. A napokban éppen arról lehetett olvasni, hogy az egyik nagy világsztár állandó magyar hangját azért cserélték le, mert nem volt hajlandó elfogadni a méltánytalanául alacsony gázsit, amit ajánlottak neki. Hogy érzed, itthon mennyire méltányolják a szinkronszínészeket?

Ez egy nehéz kérdés. Sok a színházi munkám, szerencsés esetben akár néha filmes is, bár lehetne több. A szinkron nálam inkább hobbi és egy talán esetleges dolog. Arra odafigyelek, hogy ne ígérjek alá olyan kollégáknak, akik szinte csak ebből élnek. Általában persze megpróbálok egészséges összegeket kialkudni, nem mindig sikerül, és van, hogy olyankor nem vállalom el. Nem én vagyok a legnagyobb szószólója ennek az ügynek, de örömmel látom, hogy a szinkronos kollégák között egyre nagyobb a kiállás, a szakmai összetartás az utóbbi években.

Sok kollégáddal ellentétben nem szerepelsz a közösségi médiában, nem használod a Facebookot, sem az Instagramot, sem más felületeket. Nem tartasz attól, hogy így nem talál meg a közönség, nem tudsz kialakítani közvetlen kapcsolatot a rajongókkal?

Aki szeretne, az megtalál, én minden este itt vagyok velük a Radnótiban, játszom 240 embernek. Nem gondolnám, hogy azon múlna bármi, hogy bemutatom, éppen mit ebédelek.