Császi Ádám új filmje meglehetősen eltérő hatással volt a közönség tagjaira, semlegesen viszont egész biztosan nem tud hozzá viszonyulni senki sem, aki megnézte a fiatal roma színészek előadásának társadalomkritikus és posztmodern filmadaptációját. A filmben roma szereplők (Farkas Franciska, Horváth Kristóf, Oláh Edmond, Pászik Cristopher, Varga Norbert) valós élményei elevenednek meg, az egykor Cigány magyar címen bemutatott előadást egy fikcionalizált cselekménybe építették, amiben egy becsvágyó rendező és a nehéz sorsú fiatalokból verbuvált társulata egy nagy presztízsű berlini színházi fesztiválon adja elő darabját a nyugati közönségnek.
Háromezer számozott darab / Fotó: Mozinet
„Arra kérném a beszélgetésben résztvevőket, hogy legyenek szívesek tartózkodni a roma és a cigány szavak használatától” – idézte viccből a film egyik jelenetét Fedorkó, miközben bemutatta beszélgetőtársait: Horváth Kristóf színművész-slammert, alias Színész Bobot, Bódis Kriszta dokumentumfilmest, a Van Helyed Alapítvány vezetőjét és Márton Joci roma LMBTQ-aktivistát. A beszélgetés során azt próbálták megvilágítani, milyen társadalmi környezetbe ágyazódik be a film.
Helyzetbe hozni a roma fiatalokat
„Honnan jött ez az egész dolog?” – kérdezte Fedorkó a filmbeli rendezőt alakító Horváth Kristóftól, aki a valóságban a Tudás Hatalom csoport alapítója és Cigány magyar előadás egyik alkotója. Felidézte, hogy 10 évvel ezelőtt kapott egy felkérést a Roma Education Foundtól, aminek az eredménye a Tudás Hatalom című klip lett. A szöveget a videóban szereplő fiatalokkal írták együtt, két hónapig minden hétvégén tréningeztek rá. „Félprofi előadóművészek voltak, szerettek rappelni meg szöveget írni”.
Bódis Kriszta, Márton Joci, Fedorkó Boglárka, Horváth Kristóf / Fotó: Mozinet
A klip váratlanul nagyot futott, így a csapat egyben maradt, egyre több helyre hívták őket az országban oktatással és művészettel kapcsolatban előadni. A Cigány magyar előadás storytelling workshopokból jött létre, rendezőnek a kliphez hasonlóan Császi Ádámot kérték fel. „Elmentünk Berlinbe és játszottunk abban a nagy színházban” – tudtuk meg azt, honnan jött a későbbi film sztorija.
A két évvel ezelőtt forgatott film lett végül a Tudás Hatalom „hattyúdala”, a csoport manapság inkább már csak márkanévként létezik, mivel amikor elkezdték, „még 15 évesek voltak, más volt a világuk, most már mindenki felnőtt, lett élete, pénzt kell keresni”, így a korábbi működést nem tudták fenntartani.
Amit szabad Jupiternek?
Fedorkó szerint annak kapcsán szokott a romareprezentáció szóba kerülni, hogy a „roma embereket nem lehet látni se a tévében, se az újságban, nem lehet őket hallani a rádióban, vagy ha igen, akkor sztereotip szerepekben.” Ennek kapcsán Márton Jocit kérdezte, aki sokat szokott írni a témáról. „Ha egy szóval kellene jellemezni, forradalmi” – jellemezte a filmet. „Még pedig azért, mert nagyon bátran nyúl sztereotípiákhoz és művészeti eszközként használja őket. De én senkit nem biztatnék arra, hogy legyen ugyanolyan bátor, mint a film alkotói, anélkül, hogy lenne képessége, tudása ezt jól használni.” – Márton szerint nem úgy van, hogy ha megtöltesz sztereotipiával egy műalkodást, akkor az működni fog magától.
Fotó: Mozinet
„Kell hozzá teória és egy csomó tapasztalat. Azért nem aggódtam a film közben, mert ez nem simán reprezentáció, hanem egy önreprezentáció Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek.” Márton meglátása szerint, hogyha valaki az adott csoportot képviseli, sokkal bátrabban nyúlhat a témához, és elnézőbbnek kell lenni vele, ha ebben hibázik.
„Ha van egy roma szerep, megsértődöm, ha nem roma játssza. Az igazságtalanság ebben, hogy nem roma játszhat roma karaktert, egy roma színész nem játszhat nem romát” – Fedorkó itt már az egyik főszereplőt, Farkas Franciskát idézte egy friss podcastból, és megkérdezte a résztvevőket, ők hogyan viszonyulnak ehhez.
Horváth Kristóf szerint ez érdekes felvetés: „Az van, hogyha Magyarországon van egy roma a színpadon, akkor ő romát jelent a Hamletben és a Rómeó és Júliában is.” Kérdésesnek tartja, hogyan ne váljon egy jellé az, ha a színész roma. „Nekünk fontos, hogy mit közlünk magunkról, akármilyen zsebtolvajt játszok valamilyen darabban, azt érzem, hogy ott képviselem a romákat is.” Szerinte ahhoz, hogy az ő története, az ő szempontja megjelenhessen, a többségi társadalmat is érdekeltté kellene ebben tenni. „Sokszor szoktam mondani, hogy nem annyira magunkért csináljuk, hanem a többségi társadalomnak van szüksége erre.”
Fotó: Mozinet
Márton azokra a szakértőkre hivatkozott, akik ilyenkor azt mondják, hogy mindenki játszhat mindent. „A lehetőség elméletben adott, csak a gyakorlatban nem” – tette hozzá. Horváthnak az is kérdéses, hogy mit jelent egyáltalán romát játszani, szemben azzal, ha mondjuk egy „kiábrándult, bosszúszomjas apát játszol el. Egyébként az orvosokat sem orvosok alakítják.”
„Az lenne a normális és a reprezentáció szempontjából ideális helyzet, amikor mindenki játszhat mindent. De van egy odavezető út. Amíg nem játszhat mindenki mindent, sőt, van olyan, aki nem játszhatja sem magát, sem mást, addig van egy feladat. És az aktivisták feladata felhívni ezekre a dolgokra a figyelmet és kiharcolni, hogy ez megtörténhessen. De ez még nagyon gyerekcipőben jár” – vélekedett Bódis Kriszta.
Fekete Vonat vs Mónika Show
Márton szerint nehéz romareprezentációról beszélni és kiértékelni azt, ha egy-egy ilyen alkalomra évtizedeket kell várni. „Ugyanez van az irodalomban is. Ha a Könyvhéten minden évben lenne legalább három könyv, amit roma nők írtak, akkor nem lenne olyan nagy baj, hogy egy fehér író ír egy nagyon rossz könyvet egy női roma sztoriról. Mert akkor le lehetne még venni a polcról öt másikat, és az egy rossz reprezentációnak nem lenne akkora súlya.”
„Fekete Vonat, neonácik, Mónika Show, Setét Jenő” – dobott be pár kulcsszót az 1990 utáni időszakból a romareprezentációval kapcsolatban Fedorkó és azt kérdezte: „Hogyan lehet ezeket elhelyezni egymás mellett?” Márton szerint amíg a tévé sokkal meghatározóbb volt, túlsúlyban volt itthon a negatív reprezentáció. „A Mónika Show vagy bármelyik más kibeszélő délutáni műsor, nagy károkat okozott. Pedig, ha az alkotói itt lennének, biztosan azt mondanák, hogy ők nem romareprezentációt csináltak.” Szerinte a felsoroltak pozitív részei, mint a Fekete Vonat „nem kapott akkora nyilvánosságot, mint a Mónika Show, amit a fénykorában több millióan néztek.”
Fotó: Mozinet / Még több kép a premier előtti vetítésről itt.
Márton véleménye szerint a Fekete Vonat óta nem volt semmi más a hazai popkultúrában, ami olyan bátran foglalkozott volna a romák helyzetével, mint most a Háromezer számozott darab. „Nem lehet arról beszélni, hogy engem szisztematikusan elnyomnak ebben az országban, és akik elnyomnak, azok a nem romák. Mert ha elnyomásról beszélünk, akkor vannak az elnyomottak meg az elnyomók, elnyomók nélkül nincsenek elnyomottak sem. Erről egyértelműen beszélni kell.”
„Mondták már erre a filmre, hogy romafilm? Vagy kategorizálnak benneteket is úgy, hogy a roma színész, a roma színésznő?” – tette fel a kérdést Horváth Kristófnak Fedorkó. A színész szerint nem fordult még elő, hogy valaki azt mondta volna neki erről, hogy romafilm. „Szerintem ez inkább egy emberfilm. Nem gondolom, hogy a romákról szól, hanem mindenki másról. Arról, hogy nézd, a rendszer, amit felépítettél és működtetsz,ezt csinálja, és ebben mindannyian sérülünk.” Horváth elmondta, nem biztos benne, hogy teljesen fel van arra jogosítva, hogy minden romát képviseljen.
Mártonnak is volt egy kérdése hozzá: „Roma alkotóként érzed-e azt, hogy ódzkodtok vagy féltek attól a kifejezéstől, hogy romareprezentáció, és átmentek ilyen mentegetőzésbe, hogy inkább emberfilm.” Ellenpéldaként felhozta, hogy francia alkotóktól sosem lehet hallani egy filmfesztiválon, hogy az alkotásuk nem franciareprezentáció. „Mindig kisebbségi csoportoktól érzem azt, hogy mentegetőzni akarnak, hogy ez nem meleg film, nem roma film. Soha nem hallom, hogy ez nem olasz film, nem orosz irodalom.”
Horváth arra volt kiváncsi, miért bosszantja ez ennyire beszélgetőtársát. „Azért, mert szeretnék arra büszke lenni, hogy ez egy roma film” – az aktivista szerint a film témájában és alkotóit tekintve is kipipálja a romarepzerentáció különböző iskoláinak feltételeit. Bódis Kriszta hozzátette, hogy ki kell mondani, a film „univerzális”, mert a romareprezentáció ugyanolyan fontos, mint bármely más emberi kérdés.
Milyen hatást lehet elérni a filmmel? „Nem tartom érzékenyítő filmnek, ami a részemről pozitív, mert nagyon bátran az arcába mondja a társadalomnak, hogy mi van itt. Illetve nem is mondja, hanem kérdez, de nem ad konkrét válaszokat” – fejtette ki Márton, hozzá téve, hogy az érzékenyítő folyamat persze attól függően indul el, hogy milyen impulzusok érik majd a nézőket, miután felálltak a székből és hazamentek.
A Háromezer számozott darab április 6-tól lesz látható a mozikban.
A bemutatóig a film hátterét bemutató videók, érdekességek is fel fognak kerülni a Mozinet YouTube-csatornájára, illetve a film Facebook- és Instagram-felületére.
A cikk a Mozinettel együttműködésben készült.
