A rendezvény első blokkjában A médiaerőszak – Tények, mítoszok, viták címen megjelent kötet kapcsán beszélgetettek a szerzők és a szerkesztők, Fekete Zsombor, Haller József, Hammer Ferenc, valamint Molnár Bálint és Stachó László.
A szakértők kiemelték a szociológia és a médiaszociológia feladatait, szóltak a gyermekek védelméről, a valós, és a vélt veszélyekről. Sokan az iskolai erőszak, a bűncselekmények, a szorongó fiatalok és az ehhez hasonló társadalmi problémák első számú okozójaként a videójátékokat és a médiát tartják számon, a problémák megoldásának zálogát pedig a jelenleginél erőteljesebb szabályozásban látják. A könyv szerzői vitatkoznak ezzel a megközelítéssel, rámutatva arra, hogy a média erőszakossága mögött a társadalom, a mindennapok erőszaka áll. Véleményük szerint az „erőszakmentesítést” nem a médiában, hanem a társadalmi élet szegmenseiben: a politikai életben, és az üzleti világban kéne elkezdeni.
A média erőszakossága körüli viták előfeltevésekből indulnak ki: a média hatással van, a legkiszolgáltatottabbak a kiskorúak. Molnár Bálint és Stachó László elmondta, hogy a szabályozás pusztán eszköz, nem tud beavatkozni mindenhol. Abban az esetben működne megfelelően, ha képes lenne reflektálni az „alulról jövő” szabályozásra: a családok, az oktatás önszabályzó mechanizmusára. A tévécsatornákon használt piktogrammok (a korcsoportokat megjelölő karikák) jó útmutatást adhatnak, de nem a gyerekeknek, hanem a szülőknek. A beszélgetés részvevői a szülők növekedő felelősségéről és csökkenő kompetenciájuk közti feszültségről is szóltak. Egy friss - Finnországban készült - felmérés szerint a szülők 20%-a van tisztában azzal, hogy a piktogrammok figyelembevétele az ő felelősségük, de sokan nem tudják megfelelően kezelni a helyzetet, a szülőket kell megtanítani elsősorban a média használatára - tették hozzá a résztvevők. A gyors technikai fejlődés miatt törésvonal jött létre a gyerekek és az idősebbek között: az előbbiek már a digitális, míg utóbbiak még az analóg világban szocializálódtak. A gyerekek digitális jártassága sok esetben felülmúlja a szülőkét, a szülők lemaradásban vannak a fogyasztói szokások ellenőrzésében – a gyermek egy sima mobiltelefonnal multikommunikációs eszközhöz jut, a felügyelet nagyon nehéz.
 |
| A felhasználók agresszív módon oldják meg a konfliktusokat |
Fekete Zsombor – a videójátékok szakértője - a játékoknak tulajdonított és valós veszélyeiről beszélt. Véleménye szerint a videójátékok erőszakossága inkább a médiában jelenik meg problémaként, mint a mindennapokban. A többség nem ismerheti, hogy a videójátékokat készítő cégeknél milyen fokú tudatossággal használnak pszichológiai hatásmechanizmusokat. Az a fő probléma a játékokkal, hogy funkcionálisan arra nevelnek, a felhasználók agresszív módon oldják meg a felmerülő konfliktusokat. Nehéz megállapítani, hogy az alapvetően agresszív gyerekek találják-e meg az ilyen típusú játékokat, vagy a játék teszi-e agresszívvá a gyerekeket. Az ezzel kapcsolatos kutatásoknak bár nagy az igazságtartalmuk, de nagyon esetlegesek – a laboratóriumi körülmények megteremtésének lehetetlenségéből adódóan.
A médiaerőszakossággal kapcsolatos hírek legfőbb forrása maga a média. A tragikus esetek - lásd a Columbine-i iskolai mészárlás - onnantól lesznek érdekesek, ha az áldozatok elmondják, hogy egy sorozat, vagy valamilyen videójáték inspirálta őket – tették hozzá. A beszélgetést végül azzal a gondolattal zárták, hogy fontos lenne pontosan megismerni a játékok és a médiában megjelent tartalmak hatásmechanizmusát a megfelelő prevencióhoz.
A rendezvény második felében „Szabályozás, szabadság vagy szabadosság” címmel folytatott beszélgetést Aczél Petra kommunikációkutató, Körmendy-Ékes Judit médiajogász, Lányi András filozófus, Tóta W. Árpád újságíró, Vágvölgyi B. András újságíró, filmrendező és Zala Krisztina pszichológus. Az előző vitát folytatva, a résztvevők elmondták, hogy a médiaerőszak valóban nem oka a valós agressziónak, hanem következménye. Vágvölgyi B. András Japán példájával élve elmondta, hogy a médiában megjelenő erőszak nem feltétlen uszít valós tettekre: Japán popkultúrája átlagon felül erőszakos, mégis a világ egyik legszabályozottabb és legbiztonságosabb országa. Mivel az agresszió kiélése imaginárius szinten történik, ez segít a feszültségek biztonságos kezelésében.
