Az utóbbi években rendesen megszaporodtak a történelmi témájú magyar filmek és sorozatok, az Aranybulla, a Hadik, a Most vagy soha! és a Tündérkert után pedig már itt is van az eddigi legnagyobb vállalkozás, a Hunyadi Jánosról, valamint a magyar reneszánsz ikonikus alakjairól, az ő hatalmi üzelmeikről és intrikáikról szóló, nagyjából 26 milliárd forintos összköltségvetésű Hunyadi.
A magyar származású Robert Lantos sztárproducer (Karambol, A napfény íze, ExistenZ) nevével fémjelzett, nemzetközi koprodukcióban készült sorozat egyértelműen kiemelkedik az említett, történelmi témájú próbálkozások közül. Lantos, és a showrunnerek, Lengyel Balázs (A vektor, Lajkó – cigány az űrben, Répa), valamint George Mihalka (A szállító sorozat-változata, A cég) vállaltan a nemzetközi piacot veszik célba, a Hunyadi pedig mindazt tudja, ami egy, a szélesebb közönség kegyeit kereső történelmi sorozattól elvárható.
Referenciából pedig elég sok akad, mivel a kétezres évek eleje-közepe óta számolatlanul érkeztek high concept történelmi szériák kábeltévére, majd később streaming platformokra (Spartacus, Róma, Borgiák, Az utolsó királyság, Outlander, Vikingek, stb.), de a kardos-szexelős sorozatok szent grálja, a Trónok harca is fontos előkép. Ahogyan az utóbbi években különösen felerősödött török sorozatgyártás is az, ami a gyártási körülmények, és a márkapozícionálás szempontjából is példát mutathatott az alkotók számára. (A törököknél ráadásul annyira fontos exportcikkekké váltak a saját sorozataik, hogy egy közelmúltban bemutatott országimázs videó történelmi díszletekből indít, ahonnan kilép a Szulejmán egyik színésze, Burak Özçivit, majd széles mosollyal ajánlja országát a nézőknek).
Kádár L. Gellért és Rujder Vivien / Hunyadi
Ennek megfelelően a Bán Mór regényeit feldolgozó Hunyadi készítői igyekeztek a lehető legtöbb fogást ellesni a nemzetközi mezőnyből, elsősorban a Trónok harca – Vikingek – Szulejmán hármastól. A Hunyadi színei, kompozíciói, és egyéb külsőségei mind a külföldi példákat idézik, ahogyan a történet felépítése is. A több szálon futó sztoriban jut tér a címszereplő felemelkedésének, a törökök előrenyomulásának, szerelmi cívódásoknak, és a diplomáciai áskálódásoknak is. Az első két rész még inkább a karakterek közötti dinamikákra koncentrál, és ahogy haladunk előre, úgy válik egyre kiélezettebbé a diplomáciai meccs. Közben pedig csata- és szexjelenetek igyekeznek minél tovább fenntartani a néző figyelmét.
A sztori onnan indít, hogy Hunyadi János (Kádár L. Gellért) egy határmenti küldetése során beleszeret Brankovics György szerb fejedelem (Rade Šerbedžija) lányába, Marába (Törőcsik Franciska). Azonban a lány a politikai játszmák áldozatává válik, mivel az idősebb Brankovics gyakorlatilag eladja őt II. Murád török szultánnak (Murathan Muslu), hogy megmentse népét a megszálló csapatoktól. Mara így Drinápolyba kerül, ahol a szultán ágyasaként próbál a kíméletlen Murád bizalmába férkőzni, azt remélve, hogy ezzel anyaföldjének is segíthet majd valahogy.
A sármos János eközben megismerkedik Szilágyi Erzsébettel (Rujder Vivien), akivel gyorsan szerelmi viszonyba bonyolódik. A nagy tekintélyű Zsigmond király (Gálffi László) pedig igyekszik kormányozni a birodalmat, a fő kérdés eleinte az, hogy mennyire kell félni a töröktől, és mit kellene tennie az uralkodónak a királyságot kelet felől fenyegető veszély ellen. Hunyadi, küldetéstudatos hősként természetesen a fegyverkezést javasolja. A fő politikai manipulátor azonban Cillei Ulrik (Fekete Ernő), a király kvázi sógora, aki unokatestvérén, Borbálán (Ónodi Eszter) keresztül próbálja a saját körein belül tartani a hatalmat. Ennek érdekében pedig megkérdőjelezhető eszközöket, és igazán alávaló taktikákat is bevet.
Hunyadi
A Hunyadi elég csikorogva indul, ami valószínűleg a hatalmas alkotói ambícióknak köszönhető. Az első két epizód rengeteget csapong, és a ritmus is egyenetlen, ráadásul, mivel legalább hat kiemelt szereplőt mozgatnak az írók, elég nehéz azonosulási pontokat is találni. Sokat időzünk Drinápolyban, ahol Brankovics Mara ágyasi feladatai kapnak több figyelmet, ezzel párhuzamosan követhetjük a Cilleiek ármánykodását, amiben Borbálának is fontos szerep jut, sőt, Zsigmond lánya, Luxemburgi Erzsébet (Hermányi Mariann) is bekerül a képletbe, aki többek között leszbikus kalandba keveredik egyik udvarhölgyével (Jordán Adél). Aztán ott van maga János, aki összejön Szilágyi Erzsébettel, majd a királlyal Itáliába utaznak, ahol, igaz, sokáig tartó győzködés után, de megcsalja szerelmét. És mindehhez hozzájön még II. Vlad (Nagypál Gábor), az erdélyi fejedelem, aki más irányokból támad a politikai sakktáblán, és hobbiból élve húzza karóba ellenségeit.
A harmadik részre, amikor Nagypál Orsi váltja az első két etap rendezőjét, Robert Dornhelmet, elkezd beérni a szerelmi intrikát, a harcokat, és a hatalmi játszadozást párhuzamosan futtató koncepció. Ezek az epizódok már képesek arra, hogy egy-egy jól felépített szituációban működtessék a karaktereket, és a diplomáciai üzekedést. Különösen jól működik például a negyedik epizód hosszú táborjelenete, amiben Hunyadi elmarasztalja a tivornyázó katonákat, majd kitör a vérhasjárvány, és még az új király, Habsburg Albert (Laurence Rupp a Veni Vidi Viciből) is szembesül a Cilleiek romlottságával. Eközben pedig (bél)sáros arccal könyörög feleségének, hogy ne hagyják ott a halálra ítélt táborban.
És ha már bélsár, a Hunyadi nem finomkodik, már ami az explicit ábrázolást illeti. Az alkotók bátran beleállnak a mocsok megjelenítésébe: a várakban, és a katonai táborokban mindenki tapicskol a sárban, jól működő vágóképek érzékeltetik a korszak higiéniai sztenderdjét, amikor pedig beüt a vérhas, a testnedvek is előkerülnek. Ezeken kívül rendesen folyik a vér, de látunk fejlevágást, püffedt hullákat, csúnya halálokat a csatákban, sőt még Zsigmond király feketére üszkösödött lábát is. Ez a megközelítés jót tesz a sorozat hangulatának, és bár a felsorolásból másképp tűnhet, ezek a megoldások nem az öncélú sokkolást szolgálják, és nincsenek annyira túltolva, mint például a szexjelenetek.
Murathan Muslu és Törőcsik Franciska / Hunyadi
Legkésőbb a Trónok harca óta a recept része, hogy egy sorozat attól lesz felnőttes, ha minél többet szexelnek benne. A Hunyadi alkotói ezt a házi feladatot is elvégezték. Nagyjából minden részben látunk hol gyengéd, hol állatias, sőt, néha groteszk közösülést (utóbbira remek példa Újlaki Miklós és Borbála együttléte, aminek a végén lazán rájuk köszön Cillei Ulrik), azonban ezek nem mindig lendítik előre a cselekményt, gyakran csak zenére vágott töltelék-jelenetekként működnek.
A sztori azonban olyan sűrű szövésű, hogy nincs túl sok idő a bámészkodásra. Sőt, a Hunyadi talán el is bírt volna eggyel lassabb tempót, és egy olyan megközelítést, ami jobban koncentrál egy-egy figurára, akár egy egész epizódon keresztül. Bár a harmadik epizódtól kezdve erőre kap a sorozat, az továbbra is nyitott kérdés, hogy a töredezett szerkesztés mennyire válik majd előnyére. Az eddig látott részek alapján úgy tűnik, hogy az itt-ott felbukkanó cselekménykényszer a kidolgozatlan karakterek hiányosságait igyekszik palástolni.
Sem ez, sem pedig a sokszor papírízű párbeszédek nem nem könnyítik meg a címalakot játszó Kádár L. Gellért dolgát, aki szép lassan mellékszereplővé válik a róla szóló sorozatban. A sok helyszín, és az időugrások miatt vannak epizódok, amikben Hunyadi János hosszú percekre eltűnik, majd amikor előkerül, akkor sem lesz annyira érdekes, mint például a Cillei Ulrik szerepében remeklő Fekete Ernő manipulatív politikai ámokfutása. A színészi alakításokat illetően is egyenetlennek érződik a sorozat. Fekete Ernő mellett Hermányi Mariann, Gálffi László, és Törőcsik Franciska is kitűnően helytállnak (utóbbi ráadásul szerbül és törökül is játszik), míg Rujder Vivien kissé tanácstalan Szilágyi Erzsébet szerepében, és többek között Medveczky Balázs is néha a hátsó soroknak játssza Újlaki Miklóst.
Hunyadi
A sokszereplős, sok helyszínes koncepcióval a kisebb szerepeket játszó színészek járnak a legjobban. Jordán Adél Luxemburgi Erzsébet udvarhölgyeként villan meg, Keresztes Tamás két mozdulattal, tűpontosan, némi iróniával formálja meg Széchy Dénes érseket, Rába Roland pedig zakkant, kanos sókamarásként marad emlékezetes a harmadik rész legelején. Casting szempontból vannak még bőven remek találatok, a II. Vlad grófot játszó Nagypál Gábor mellett Laurence Rupp, és a marcona, hedonista katonát, Szilágyi Mihót megformáló Mátray László is kitűnő a szerepében. Szintén dicséretes, hogy a készítők odafigyeltek a nyelvi sokszínűségre: a sorozatban a magyar mellett szerbül, olaszul, németül, és törökül is beszélnek, ami jót tesz az autenticitásnak. Más kérdés, hogy a TV2, vélhetően a népharagtól tartva, magyar szinkront készített ezekhez a jelenetekhez, a feliratozott verziót „rendezői változatként” a SuperTV2 nevű fiókcsatorna vetíti késő esténként. Így aki szeretné hallani Törőcsik Franciskát törökül beszélni, annak egy kicsit többet kell kutakodnia.
A Hunyadi egyértelmű előrelépést jelent a kortárs hazai történelmi filmek- és sorozatok evolúciójában, azonban az is látszik, hogy elég komoly hátrányt kell még ledolgoznunk a nemzetközi színtérhez képest. A sorozat legnagyobb hibája, hogy álmosítóan generikus, hiányzik belőle az a magyar íz, ami akár a hazai, akár a külföldi néző számára különlegessé tehetné. Ezzel együtt viszont örömteli, hogy az első öt rész alapján sikerült elhagyni a túlzásba vitt nemzeti pátoszt is. Robert Lantosék sorozatán érződik az alkotói odafigyelés és a szakértelem, így a Hunyadi a megkérdőjelezhetőnek tűnő koncepcionális döntések ellenére is tartogat szórakoztató pillanatokat.
A Hunyadi a TV2 műsorán látható, a „rendezői változatot” pedig a SuperTV2 vetíti késő esténként.
