Zurbó Dorottya és Arun Bhattarai filmje azt mutatja be, ahogyan a 700 ezer lakost számláló, apró himalájai királyságban a Boldogság Kutatóintézet munkatársai járják az országot, és kérdőív segítségével mérik fel a lakosság boldogságszintjét. A kutatás eredményei alapján dolgozzák ki az ötéves fejlesztési terveket, amelyeknek elsődleges célja, hogy tovább növeljék a bhutáni társadalom „boldogságindexét”. De mi is a boldogság? Ennek a komplex kérdésnek az értelmezésére három epizódot szánt a Mozinet Nagylátszög című műsora.
A boldogság, mint közgazdasági kérdés
A boldogság gazdasági szempontú értelmezése előtt Pogátsa Zoltán a GDP fogalmát tisztázza. A gazdasági termelés, „a kibocsátás” mérőszáma Simon Kuznets amerikai közgazdász nevéhez fűződik, aki már a kezdetektől arra figyelmeztetett, hogy ez nem az egyes országok fejlettségének mérésére használandó – és figyelmeztetését mind a mai napig figyelmen kívül hagyja a világsajtó. Összhangban van-e ugyanakkor a GDP a boldogsággal? Pogátsa szerint a szociológusoknak szét kell bontania a boldogság komplex fogalmát, ha mérhetővé akarják azt tenni, olyan részekre, mint például a „kitettség” és a „lehetőség”.
Szerinte látható, hogy a legszegényebb országokban a GDP növekedés kezdetén radikálisan javul az emberek boldogságérzete – főleg a közjavak és az intézmények fejlődése által csökken a polgárok „kitettsége”. De ha ezek az alapvető feltételek már rendben vannak, a „görbe kilapul”, a GDP növekedése innentől kezdve kevesebbet ad a boldogságérzethez. A következő társadalmi szintre érkezve a boldogságérzetet már a tehetség kibontakoztatásának lehetősége adja.
Kép A boldogság ügynöke című filmből
A beszélgetésben visszatérő pont Máté Gábor kanadai magyar orvos kutatása, aki szerint a fejlett társadalmakban az emberek egy visszatartó pszichológiai környezetben élnek, ezek a minták generációkon át öröklődnek – és ezt a „függőségi járványok”, az alkohol és a drogok mellett például a munka- vagy a kapcsolati függőségek is jelzik. Pogátsa szerint a bhutániak provokálják a nyugatot azzal, hogy rámutatnak a boldogság kérdésének pszichológiai tényezőire. Ugyanakkor a film eloszlatja a mítoszt, miszerint Bhután lenne a világ legboldogabb országa, ahol a nagylelkű király megteremtette a boldogságot. Fejlődő országként Bhutántól is elvárná a nyugat, hogy másolják le azokat a mintákat, „amik a nyugati embert se tették boldoggá.” A Bhutánhoz hasonló országok erre válaszul azt mondják, hogy inkább a lelki dolgokra szeretnének koncentrálni – Pogátsa szerint ez akkor is hasznos törekvés, ha nem tudják igazán megvalósítani.
A beszélgetésben szóba kerül még Baritz Sarolta Laura nővér emberközpontú gazdasági elképzelései és a Pogátsa által képviselt skandináv jellegű jóléti állam képe közötti hasonlóság, az, hogy az államnak van-e feladata az egyéni boldogság megteremtésében, az, hogy az ipari forradalom miért nem hozott rögtön boldogságot. Végül ismét Máté Gáborhoz tér vissza, aki szerint a fejlett országban nagy a szégyenérzet tabusítja a traumákat, lelki problémákat, az életminőséget a fizikai tárgyak megvásárlásával helyettesítjük – ezzel szemben Pogátsa úgy látja, hogy a fejlődő keleti országokban sokkal nyitottabban beszélnek az ilyen problémáikról az emberek, ahogy a boldogságfelmérések közben is láthajuk.
A boldogság, mint pszichológiai kérdés
Szondy Máté klinikai szakpszichológus felidézi, hogy a pszichológia korábban nem foglalkozott a boldogság fogalmával, inkább a szenvedés és a trauma érdekelte. Azóta viszont olyan szinten „túlcsordul” a téma, hogy tele vannak vele a pszichológiai témájú könyvek, magazinok, műsorok. „El kell kerülni a boldogságfetisizálást” – fogalmaz, ami azt a világképet jelenti, ahol a boldogság az egyelten elfogadható és ideális állapot. A boldogság ne legyen elvárás, fogadjuk el, hogy a szomorúság, a szorongás és a gyász is egészséges érzelem, amik nélkül a boldogságot sem lehetne megélni.
Az embernek a negatívumok jobban megragadnak –evolúciós okokra vezeti vissza, hogy az emberi idegrendszer gyorsabban és intenzívebben reagál a negatív behatásokra, hiszen ez volt a túlélésünk kulcsa a vadonban. Az idegrendszerünk genetikailag meghatározott, de lehet benne változásokat elérni, bizonyos tevékenysége, kapcsolatok és a pszichológia segítségével – ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a boldogságunk nem csak rajtunk múlik, hanem a biológián és a társadalmi környezeten is.
„Az ember társas lény” – ugyanakkor, ha olyan közegben élünk, ahol fenyegetettség, kirekesztés van jelen, az természetes módon csökkenti a boldogságérzetet – még ha adott esetben nem is közvetlenül felénk irányul a kirekesztés. Csak biztonságos, megtartó, elfogadó közegben tudunk boldogok lenni, kicsiben a család, nagyban a társadalom szintjén.
Felidézi a pozitív pszichológia térnyerésének történetét, amely többek között a magyar származású Csíkszentmihályi Mihálynak is köszönhető. A 90-es évek második felében kezdte el a társadalomkutatókat foglalkoztatni, hogyha nem az anyagi helyzet, anyagi javak, akkor mi teszi az embert tartósan boldoggá? A boldogságot például különböző tényezők szerint is szét lehet választani, hedonikus boldogságra és az önmegvalósítás boldogságára. Boldogságkeresés útjaiból is több van, a kellemes élet, az aktív élet és az értelemkereső élet. Ha ez a három megvan együtt, akkor ezt nevezik teljes életnek – ellentétje az üres élet.
A hedonista boldogság esetében az ember hamar hozzászokik a jóhoz, már nem okoz neki különösebb örömet, de az ember ugyanígy tud adaptálódni a negatív helyzetekhez is. Használnak-e a motivációs trénerek, és érdemes-e kifejezetten a boldogságot keresni? Ez is kiderül még a beszélgetésből.
A boldogság, mint spirituális kérdés
Cser Zoltán buddhista tanító elmagyarázza, hogy miben különbözik Bhutánban a népi buddhizmus a kolostori buddhizmustól. Bhutánban a „karma átmossa a viselkedést”, arra gondolnak, hogy a jótetteknek van egy távlati következménye, az újjászületés. A buddhista országokra jellemző, hogy a karma fogalma miatt az emberek elfogadóbbak a negatív életeseményekkel, mivel egy előző életben elkövetett hiba eredményének tartják őket.
Az ország buddhista királyság – ami valójában önellentmondás, mivel Buddha szerint egy létforgatagban élünk, amiből fel kell ébredni, ezért paradox dolog ebben királyságot létrehozni. Bhután viszont India és Kína közé beszorulva próbálja megtartani a függetlenségét, a nép boldogságának kulcsát a hagyományok megőrzésében látják.
Cser fellebbenti a fátylat a boldogság index mérés eredetéről, amit ennyire világosan a filmben sem írnak le. Az egész egy riportból jön, amit az előző bhutáni királlyal csináltak arról, hogy akkoriban a világ második legalacsonyabb GDP-jével rendelkezett az ország: ekkor hangzott el, hogy náluk nem a GDP, hanem a nemzeti boldogság a fontos. Erre aztán nemzeti stratégia és boldogságminisztérium is épült. A tanító részletesen belemegy abba is, hogyan alakították ki a boldogságmérés módszertanát.
Amellett, hogy mit jelent a buddhizmusban a boldogság, szóba kerül a karma populáris (félre)értelmezése, ami annyiban merül ki, hogy jó cselekedet, jó élet. Cser szerint van értelme a boldogság felmérésnek abból a szempontból, hogy kapunk egy kis felébresztő pofont, hogy nem jófelől nézzük az életet, és az értékrendünkön tudunk változtatni.
A boldogság ügynöke már látható a magyar mozikban, a Mozinet Nagylátószög-sorozatának korábbi részeit itt találod.
A cikk a Mozinettel együttműködésben készült.
