Anna, a főszereplő még csecsemő korában került állami gondozásba, ahol varrónőnek tanult. Nem tudni, hogyan történt vagy miért, de Anna néma. Tizennyolcadik életévét betöltve elhagyja az intézetet, hogy házvezetőnőként dolgozzon. Munkát vállal egy jómódú középkorú házaspárnál, akik nemrégen autóbalesetben veszítették el tizenhat éves lányukat. Angéla, a feleség gyorsan megkedveli a néma lányt, aki nem kérdez, csak szolgál, aki nem kéri számon rajta, hogy naponta váltogatja az ágyába bújó férfiakat. Angélának bűntudata van, mert nem ismerte igazán a lányát, nem töltött vele elég időt, mielőtt a sors végleg elszakította tőle. Szeretne felejteni, gazdag üzletasszonyként nemcsak a luxusvillát tartja fenn, de szabadon garázdálkodik a fiatal és középkorú férfiak seregében, akiket búfelejtő szórakozásnak tekint csupán. Férjét, Zoltán ugyancsak mardossa a lelkiismeret furdalás lányuk halála miatt, képtelen felejteni és megbocsátani magának, ezért visszaeső alkoholistává válik. Az egykor elismert szemészorvos most egy istállóban trágyát lapátol. A házaspár tagjai képtelenek egymás szemébe nézni, a gyengéd pillanatok Anna jelenlétére korlátozódnak, a lány megbocsátást és derűt hoz megromlott viszonyukba.
"A lány megbocsátást és derűt hoz megromlott viszonyukba"
A film egyes részleteiben Bergman Personájának néhány elemét is felfedezhetjük. Ott az ünnepelt színésznő egy nap megnémul a színpadon, és egy ápolónőt rendelnek mellé, aki a gyógyulás helyszínéül saját nyaralóját ajánlja fel. A némaság ott is katalizátorkén működik, vallomásra bírja mindkét asszonyt. Pacskovszky néma angyala új lehetőséget kínál a megcsömörlött házaspárnak. Vajon át tudják-e lépni árnyékukat, tudnak-e élni a sors adta új lehetőséggel? A pszichológiai ábrázolás persze nem oly mély és erőteljes, mint Bergman vagy Cassavetes esetében, ám kárpótolnak bennünket a jó színészek, és Kardos Sándor csodálatos operatőri teljesítménye. A kamera szinte észrevétlenül siklik az enteriőrök szűk tereiben, belopódzik a hálószobákba, hangtalanul oson Anna nyomában, többnyire az ő szemszögéből láttatva az eseményeket. A két nő első találkozásakor Szentendre két templomtornyát látjuk, a bűnbánat és a megváltás szimbólumaként. Később Annát többször látjuk egyedül is, egy templomtoronnyal a horizonton, ami a lány angyali jellegére utal. A képi világ megkomponáltsága kellően megágyaz a pszichológiai alámerüléseknek.
"Lenyűgözi a lány szép és szabályos írisze"
Angéla és Zoltán lábadozásának helyszíne az otthonuk, amely tele van elhunyt lányuk emlékeivel. Váratlanul egy hasonló korú néma lány toppan be az életükbe, hogy testi-lelki ápolójuk legyen. Először Angéla tölt vele kettesben egyre több időt, Anna egyszerű, kiegyensúlyozott lénye jó hatással van rá. Megszereti a lányt, kendőzetlenül vállalja előtte szabálytalan szexuális kalandjait, együtt mennek motorozni, majd ruhát vásárol neki. Zoltán később lép a képbe, őt is lenyűgözi a lány szép és szabályos írisze. A szem a lélek tükre- mondja a férfi, és Anna ragyog a tisztaságtól és önzetlenségtől. Egy nap bemegy a halott lány szobájába, kezébe veszi a kardját, fejére illeszti sisakját, magára fújja parfümjét - teljes mértékben azonosul szerepével. Hármuk idillje a vacsora asztalnál vagy a televízió előtt azonban csak ideiglenes lehet, a felnőttek újra erőszakosan kezdenek viselkedni, mindinkább hatalmukba keríti őket az elfojtott diszharmónia, a megbocsátásra való képtelenségük. Mint Bunuel filmjében, A vágy titokzatos tárgyában, ők is egy zsákban cipelik életüket, kétségbeesésüket, szorongásaikat, depressziójukat. A különbség csak az, hogy most már Anna batyuja is tele van ezekkel a súlyokkal.
