W. P.: Szerintem az jellemző, hogy akik együtt volt fiatalok, aki például együtt udvaroltak KISZ-táborokban, azokat szorosan összekötik a közös emlékek. Ezek az emberek valóban segíteni próbálnak egymásnak. Politikai lózungnak tartom, hogy a múltat végképp el kell törölni. Amíg azok az emberek élnek, akik a rendszerváltás előtt is éltek, addig az előző kor élményei, emlékei organikusan benne vannak a jelenünkben. A filmben szereplő fiatalember - akinek a nagyapja csepeli munkás, nemzetőr és párttag volt - életébe is belefolyik a múlt a családján keresztül. Nem lehet a múltat egy tollvonással megszüntetni.