Béla megjelenik az utcán a frissen lopott komóddal az ölében. Elmosolyodik, és távozik.
Örkény István Apróhirdetés című novellájából készült filmszinopszis:

Történetünk alapja egy apróhirdetés, amelyet Somorjay Henrik úr ad föl. A hirdetés szövege szerint el akarja cserélni a lakását a sajátjára. Nem derül ki rögtön a csere tárgya, mert az úr, anélkül, hogy hangosan kimondaná, miről van szó, hosszasan szenved a hirdetőiroda egyik asztalánál, és a hirdetés megfogalmazásán töri a fejét. Annyi ideig "dolgozik" a művön, hogy közben egy fél tucat másik hirdetni vágyó írta le mellette a saját hirdetését. Főhősünk némelyikükkel szóba elegyedik, elmondja nekik, hogy lakását hirdeti meg cserére, de hogy nem szívesen válik meg otthonától, itt lakik születése óta, a feleségét is ide hozta lakni, itt volt a nászéjszakájuk. Minden bútort kifejezetten ehhez a lakáshoz vettek, még a ruháikat úgy vásárolták, hogy azok passzoljanak a tapétához. Csak mellékesen megjegyzi, hogy a toll, amivel most ír, még a nagyapjától van, és nagy kincs a számára. Az egyik mellette ülőnek föl is olvassa a kívánt szöveget, és akkor derül ki, hogy a lakás, amit felkínál cserére, és az, amire igénye lenne, egy és ugyanaz. Ez láthatóan nem zavarja a másikat, ő is elmondja, hogy igen, nehéz időket élünk, és neki is meg kell válnia az egyik nikkelbolhájától, mert nem bírja anyagilag az etetését. A hirdetőújságban pedig bármi megjelenhet, és ez a két hirdetés nem is tartozik a legkirívóbbak közé.
A történet másik szálában egy olyan férfi szerepel (Okosi Gyula), aki abból szerzi a javait, hogy a fentihez hasonló hirdetésekre jelentkezik, és kihasználja az azok adta lehetőségeket. Amikor megjelenik a színen, épp egy olyan emberrel cserélt, akinek egy új mosógép kellett sürgősen, cserébe egy autóért. Gyakori az ilyen jellegű ajánlat, és nincs benne semmi nagyvonalúság. Az emberek többsége számára így zajlik le egy csere. Ezekre a lehetőségekre csap le Okosi úr. Már az új autójában böngészi nagy vehemenciával az aznapi hirdetőújságot, és talál is benne magának valót. Egy házaspár megszabadulna örökölt biedermeier bútoraitól hely hiányában, cserébe az elszállításért, egy antikvitás pedig pont ilyen bútorokat szándékozik vásárolni. A fiatalembernek nincs más dolga, csak elhozni egyik helyről a régiségeket, és leszállítani a másikra. Attól nem kell félnie, hogy ezt a lehetőséget más is észreveszi. Itt az emberek nem akarnak direktbe jól járni, csak szükségleteiket akarják kellőképpen kielégíteni. Nem haszonelvűek, csak arra hajtanak, ami éppen kell nekik, és akár ingyen is megszabadulnak attól, amire nincs szükségük.
Somorjay hirdetésére jelentkezik egy-két személy, például egy fiatal nő, aki miközben körbesétál a lakásban és nézelődik, már ki is találja, melyik falakat fogja kiütni, és hogy szedi fel a parkettát, és rak padlószőnyeget a szobákba, hogy kényelmesebb körülmények között tarthassa a jóga-óráit. A házigazdát az infarktus kerülgeti, mi lesz az ő féltve őrzött kincseivel, ráadásul a nő nem is rendelkezik azzal a lakással, amelyik Henriknek kell. Idő előtt el kell hagynia a házat, csakúgy mit pár másik jelentkezőnek, akik vagy krshna-templomot akartak létesíteni a lakásban, vagy biliárd bajnokok esetén dákótárolónak akarták visszaminősíteni a beépített konyhabútort, az alkóvot pedig posztójavító helyiségnek.
A két szereplő akkor találkozik, amikor Okosi jelentkezik Somorjay hirdetésére. Mivel a hirdetés szövege szerint a saját lakására szeretné Henrik elcserélni lakását, Okosinak csak annyi a dolga, hogy körbe vezesse őt annak otthonában, és hogy megállapítsa, mennyi az a ráfizetett összeg, amennyiért hajlandó belemenni a cserébe. Vagyis, ha Somorjay úr fizet 2 000 000 forintot, akkor megkapja saját lakását a sajátjáért, és így mindketten boldogok lesznek. Somorjay mennyire ragaszkodó típus, és nagyon tart a változásoktól, de kisebb gondolkodás után belemegy a cserébe, hisz a lakás, amit Okosi kínál, teljesen megfelel az igényeinek, kivétel nélkül rendelkezik azokkal a paraméterekkel, amelyeket ő a hirdetésben lejegyzett. A 2 000 000 forintot ugyan egy picit sokkalja, de annyira tetszik neki a lakás, hogy belemegy az üzletbe. Megkötik az üzletet, Okosi elégedetten távozik, de azért még mindig kételkedik, hogy tényleg ilyen nagyszerű tettet vitt véghez, Somorjay Henrik pedig még boldogabb, hogy elcserélte a lakást, mégis benne maradt saját megszokott világában. Máig sem érti, hogy lehet ilyen tökéletes a világ.


A főszereplők jellemzése:
Somorjay úr egy hatvan év körüli férfi, nem gazdag, de jól él. Élete egy állandó környezetben zajlik születése óta, és ezt ő teljesen megszokta már. Hagyománytisztelő ember, talán az ipszilon miatt is, ami a neve végén szerepel. Nagyon ragaszkodik minden egyes dologhoz, ami az életéhez kötődik, legyen az tárgy (ruhák, dísztárgyak, bútorok, lakás), vagy élőlény (jelen esetben ember, mert szereplőnk soha nem került kapcsolatba az állatokkal, nem volt kutyája, macskája stb.). Ragaszkodása az őt körülölelő világhoz már szinte kényszeres, és zavart is okoz neki, ha nem látja maga körül a "hozzátartozó" tárgyakat, embereket, vagy ha egy új, szokatlan jelenség lép be az életébe. Ilyenkor kibillen lelki egyensúlyából, és kapaszkodókat keres a megszokott környezetben.
Másik szereplőnk Okosi úr, jóval fiatalabb. Nem igazán tudja rászánni magát a munkára, lusta dolgozni. Cserélgetésből él, mindig kis dolgot ad egy nagyért. Éjjel-nappal a hirdetési újságokat bújja, és rengeteg lehetőség adódik számára, ebből kifolyólag nagyon jól él. Elegánsan öltözködik, kifinomult a modora, mindenki szemében megbízhatónak tűnik, de az is, hiszen nem szélhámos, ő maga nem árul semmit önszántából, nem ajánl föl nemlétezőt megvételre, csak abba a cserébe megy bele, amit mások ajánlanak meg hirdetés formájában. Somorjay-tól való pénzszerzését sem fogja föl csalásnak, hiszen az írta le, hogy fizetne is akár a cseréért.
Somorjayné teljesen a férje ellentéte. Nyugtalan természet, a húszévesek energiájával ugrik neki az ügyeinek. Folyton változtatni akar, a lakást is ő akarja elcserélni. ő nem a saját lakására szeretné, ha elcserélnék, de mivel nagyon szereti férjét, és képes vele mindenben azonosulni, beleegyezik, sőt egyre jobban beleéli magát a helyzetbe.


Jelenetsor:

1. jelenet: Egy autó közeledik az utcában, majd megáll, egy úr (Somorjay Henrik) kiszáll belőle, és betér egy hirdetőirodába.
2. jelenet: A hirdető alkalmazottja helyreigazítja Somorjay-t. A hirdetőlap kitöltése. Beszélgetés egy másik úriemberrel, az iroda elhagyása.
3. jelenet: Egy fiatalember (Okosi Gyula) elcserél egy Hajdú mosógépet egy Opelra. Elhajt, majd az autóban újragondolja az eseményeket. A hirdetések böngészése. Az újabb lehetőség megragadása (elindulás a biedermeier bútorokért).
4. jelenet: A hirdetés megjelenésének napján Somorjay otthonában, feleségével. Beszélgetés a lakás elcseréléséről, és hogy milyen lesz az új lakás, ahova költöznek (pld. hogyan rendezik majd be).
5. jelenet: Egy Opel márkájú személygépkocsi, tetőcsomagtartóján antik biedermeier szekrénnyel majdnem elüt egy nőt. Ez a nő Somorjay-hoz megy lakásnézőbe. Az incidens pedig a környéken történik. (Egy pillanatra föltűnik az utcatábla)
6. jelenet: Somorjay otthona. A nő körbejár. Hangosan gondolkozik, feltárja ötleteit. Vita. Elküldik.
7. jelenet: Mások jönnek lakást nézni. őket is elküldik.
8. jelenet: Okosi megpillantja Somorjay hirdetését, és beugrik neki, hogy ma már járt azon a környéken (eset a nővel). Fölhívja Somorjay-t (a beszélgetést már nem halljuk).
9. jelenet: Okosi Somorjay-nál. Somorjay bemutatja a lakást. Okosi bemutatja a lakást (Néha hibázik, ilyenkor Somorjay kijavítja) Megkötik a cserét.
10. jelenet: Okosi az autóban, diadalittasan.
11. jelenet: Somorjay-ék otthon boldogan.

- Vége -


Egy kidolgozott jelenet:

1. jelenet.
Nagytotál: a levegőből átlóban látunk egy hatalmas körutat (utcát). Tavaszi délután, az út nagyságával nincs egyenes arányban a rajta lévő forgalom. Csak egy-két autó lézeng. A kamera elindul lefelé, és szép lassan ráközelít egy lassan pöfögő, felénk tartó régi típusú Vokswagenre. Az autó beparkol. Egy úr (Somorjay Henrik) kiszáll.
Közeli: leveszi sofőr-kesztyűjét(közeli a kezéről), fölrakja szakadt öreg nyúlszőr kalapját, amelyen egy jó ötcenti átmérőjű lyuk tátong. Valószínűleg égetés nyoma. Gondterhelt arccal néz előre.
-Édes istenem, miért kell ez nekem. Ilyen helyzetbe hozni engem- mondja félig szenvedő, félig ideges hangon.
A kamera 180°- t fordul, és közeliben látjuk a feliratot az úrral szemben lévő épület falán: Superpressz Hirdető.
Totál Somorjay-ról. Elindul, majd két lépés után megáll, habozik, megint megtesz egy lépést, megint megáll. Pedig a hirdető körülbelül 15 lépésnyire van a kocsijától, de mégsem képes megtenni az utat egykönnyen. Miközben totyorog, odalép hozzá egy elegáns középkorú férfi.
Félközeli: Végigméri, majd így szól:
- Kedves uram, hallgasson rám, hát milyen a kalapja, befúj rajta minden szél, meg fog fázni, aztán sírhat. Fogadja el az enyémet, ezt meg dobja el a rákba.
Nem szabadulok meg ettől soha, ez családi örökség, még a dédapám égette ki, mikor tíz évesen ki akarta próbálni a cigarettát, és közben kalapba volt. Az felnőttesebb, tudja- emlékszik vissza Somorjay, közben pedig a kalapot simogatva réved a távolba.
- Maga tudja. Na minden jót- így a férfi és tovább halad.
Henrik követi szemével, ahogy az elmegy, ránéz a kalapra, fölnéz a cégérre, majd elindul befelé a hirdetőbe.
Totál: A kamera mozdulatlan, Somorjay "távolodik".


Kormeghatározás, hangulat, rendezői koncepció:

Történetünk a jelenben játszódik, de nincs konkrét évszámhoz kötve. Hangulata könnyed, szereplőink nem áldozatai a kor, a politika, és egyéb "törvények" igazságtalanságainak. Nem megkeseredettek, meg van ugyan a maguk problémája, de nem rokkannak bele, az élet velejárójának tartják. Amolyan boldog béke-idők hangulat uralkodik az emberekben, és a közéletben. A világos színek, pasztellek jellemzőek a megjelenített helyszínekre. Modern közegben vagyunk, de mégis azt érezzük, mintha egy nemlétező múltbéli helyszínen tartózkodnánk. Az utcákon alig járnak autók, embereket is ritkán látni, akikkel pedig találkozunk, általában kedvesek (kivéve pld. a nőt, aki a hirdetésre jelentkezik). Az egész békés környezetet egy fiatalember borítja föl gyorsaságával, határozottságával, és avval, hogy másmilyen a gondolkodása, mint a többi embernek. ő az egyetlen ember, aki tudja, hogy egy doboz gyufa értéke nem egyezik meg egy uncia aranyéval. ő belsőleg és külsőleg is kirí az őt körülvevők közül. Ennek érzékeltetése nagyon fontos, ugyanúgy, mint Somorjay azon tulajdonságainak bemutatása, amely a kényszeres ragaszkodására utal, a változtatni nem akaró, folyton a múlttal példálózó emberre. Fontos, hogy teher neki a lakáscsere, mert ezzel is változtatni kell. Felesége viszont annál jobban örül a lehetőségnek.
A leglényegesebb pont maga a csere jelensége, hogy itt egy olyan lakáscseréről van szó, ami valójában értelmetlen. A történetben teljesen természetesnek kell beállítani ezt a cserét, egyedül Okosi az, aki lát benne valami furcsát,(amit ki is használ, meggazdagszik) de ezzel ő nem emelkedhet felül a többieken. Nem állítható be Somorjay Henrik a hülye szerepébe, mert nem az, számára, és mások számára is ennek a lakáscserének a gondolata tisztán racionális alapokon nyugszik. Abszolút egyenrangú felek Somorjay és Okosi, akik TÉNYLEG mindketten jól járnak a mű végén, és az a lényeg, hogy objektíven szemlélve is így lássuk. Le kell festeni a folyamatot, ahogy Somorjay-t felkavarja az elköltözés gondolata, és ahogy végül teljesen boldoggá válik. Visszatérve a csere abszurd voltára, a szereplők minden tekintetben úgy beszélnek róla, mint egy hagyományos adok-veszek szituációról.

A film hossza körülbelül 14-15 perc.