A beszélgetés egy kedves gesztussal kezdődött, miután a közönség megtapsolta a filmet, Gulyás Márton, a Partizán főszerkesztője arra kérte a nézőket, hogy a Tanítanék Mozgalmat és egyik alapítóját, Törley Katalint is jutalmazzák tapssal. A hangerőből ítélve a moderátor kérésének szinte mindenki eleget tett.

Az Elfogy a levegő tanárnője és Törley között párhuzam, hogy egyikőjüknek sem volt maradása az iskolájában, a kormányzati oktatáspoltika ellen számos módon tiltakozó, például polgári engedetlenséget folytató Törleyt tavaly ősszel rúgták ki a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumból, ahol 23 éven át tanított. Gulyás arra volt kíváncsi, beszélgetőpartnere távozásakor mit rakott be a dobozba az iskolai holmijaiból.

Bizonyos dolgokra emlékszem, másokra nem. Nekem mindig nagy rendetlenségem volt az asztalon, azt kellett eltüntetnem.” Majd így folytatta: „Volt egy fiókom, amiben úgy 15 évnyi boríték és papír gyülemlett fel, mindig csak beraktam ezeket, és nem néztem meg, így aztán ez egy nehezen nyitható fiók volt. Első menetben ezeket pakoltam össze, de nekem ez több menet volt. Szóval ez egy nehéz dolog volt.

A film központi konfliktusa abból adódik, hogy Ana (Krasznahorkai Ágnes) az erdélyi gimnázium egyik 11-es osztályának irodalom óráján a Teljes napfogyatkozás című filmet ajánlja, amelyben megjelenik Rimbaud és Verlaine homoszexuális kapcsolata. Gulyás arról érdeklődött, Törley szembesült-e hasonló dilemmával, mint a filmbéli tanárnő; volt-e olyan, hogy a meggyőződése szerint szívesen javasolt volna egy filmet, viszont ez pedagógiailag nem biztos hogy igazolható volt.

Törley emlékei szerint még a bemutató idején látta Agnieszka Holland filmjét a két francia költőről. „Amikor a covid alatt a francia civilizációt és a francia szimbolistákat tanítottam, pontosan ezt a filmet ajánlottam, és egyáltalán nem merült fel bennem, hogy valami rosszat vagy akár határsúrlót tennék.” Az online oktatás időszakában számos dolgot kitalált Törley, hogy ez a nehéz helyzet „túlélhetőbb” legyen. Szerinte célravezetőbb ennek a filmnek a megnézése, mintha Wikipédián néztek volna utána a költő életének, a Teljes napfogyatkozás volt az egyik választható projekt, amit feladott a diákjainak.

Mielőtt láttam az Elfogy a levegőt, egyszer sem merült fel bennem, hogy ez problémás lett volna. És más dolgokkal kapcsolatban sem.” Törley elmondta, hogy az órára bevitt, tankönyvön kívül eső plusz anyagoknál sosem volt szempont, hogy akkor határt sért-e velük, sosem volt szándék, hogy átlépjen velük határokat, pedagógiai célja volt velük. „Egyébként ez a filmben szereplő tanárnőnek sem jut eszébe, teljesen természetesen, a gyerekek kíváncsiságára alapozva javasolta, mert ez érdekesebbé teszi a tananyagot.

Elfogy a levegő

Gulyás értelmezése szerint a filmbéli apának a legfőbb motivációja, hogy úgy érzi, „nem biztos, hogy a gyereknek heteroszexuális vonzalmai vannak”, és szeretné „őt óvni a bebuzulástól, lassítani ezt”. Ebből kiindulva kíváncsi volt, hogy Törley került-e hasonlóan érzékeny helyzetbe, ahol nagy kockázattal jár belépni a diák és a szülők közötti térbe, hiába kívánja a tanár figyelmét a kamasz.

Igen, voltak ilyen történetek a tanári életemben, főleg amikor osztályfőnök voltam. Nyilvánvaló volt, hogy egy kamaszkorral egyébként is küzdő fiatal az identitását keresve konfliktusokba kerül bele. Akár az iskolán belül, akár a saját családjában, akár a valamilyen kapcsolatához fűződő egyéb családokban támadások érik. És igen, volt olyan, hogy segítséget kértek tőlem.”

Törley szerint azt lehetett csinálni, hogy egy olyan helyzetet teremt, amelyben a fiatal „szabadnak érzi magát abban, hogy erről beszéljen”. Hozzátette, hogy a családok életébe nem avatkozott be, csak ha a család is eljött. Az volt a célja, hogy őszinte beszélgetésekkel eljussanak odáig, hogy ki az a megfelelő személy, akitől segítséget lehet kérni, milyen továbblépési lehetőségek vannak.

De sokszor az is elegendő volt, hogy látta, hogy velem lehet beszélni, ahol elmondhatja a benne lévő kételyeket, hogy milyen bántások érik. Ezt 15 éve is így csináltam, és akkor is, amikor bejöttek a törvények, amelyek szerint nem lehet az apa férfi, anya nő kereten kívül bármiről beszélni.

Törekedni kell arra, hogy együttműködés legyen a szülőkkel, Törley nem akarja a gyereket „elvadítani” tőlük, ugyanakkor szerinte fontos látni, hogy a kamaszkorban a fiatalok „teljesen egészséges és normális módon” a szüleik ellen fordulnak. Ebben a lázadó időszakban érdemes „hátországot biztosítani” a diáknak, ami adott esetben akár biztonságosabb is lehet, mint a szüleihez fűződő kapcsolata.

Gulyás fontos analógiát vett észre az Inkubátor Programban elkészült Elfogy a levegő és Törley pályája között: „Azt gondolom, az alkotók nyilván tisztában voltak azzal, hogy magyar állami pénzből ez az első és jó ideig az utolsó film, amit összehozhatnak.” És Törley kritikus hozzáállása is ahhoz vezetett, hogy elbocsátották a középiskolából. Gulyás arról kérdezte, hogyan viszonyult ahhoz, hogy a személyes egzisztenciáját veszélyeztette a mozgalmi szerepvállalása, mennyire volt benne az a gondolat, hogy lehet, holnap már nem kell bemennie dolgozni.

Nagyon sokáig úgy csináltam a Tanítanékot, hogy nem néztem szembe azzal, hogy ez a személyes egzisztenciámat fenyegeti.” És a későbbiekben sem elsősorban az elbocsátástól félt, mint következménytől, abszurdnak gondolta, hogy tanárhiányos helyzetben tanárokat rúgjanak ki, hanem arra gondolt, hogy el fogják gáncsolni egy sötét sarokban. „Ezt szóban meg is kaptam” – tette hozzá.

Fontos kérdés volt számára, hogy meddig taníthat úgy, hogy ne kössön elvtelen kompromisszumot. Arra jutott, hogy at határvonalat nem akarja átlépni, ami után némán kellene tűrnie azt, amivel nem ért egyet.

Gulyás egy rá jellemző kérdéssel folytatta, szerinte hogyan lehetne különböző szakmai csoportokat közös érdekvédelmi szövetségbe kovácsolni. Mi lenne a közös érdek, ami mentén szövetkeznek? „Élhessünk már szabadabban, jobban, boldogabban. Ez mindenkinek a közös érdeke, buszvezetőké, diákoké, pedagógusoké, mentősökké, a független színházban dolgozóké” – válaszolta Törley.

Az az elmúlt évek legnehezebben megválaszolható kérdése szerinte, hogyan lehet különböző csoportokat közös cselekvésre ösztönözni. Elmondta, hogy volt azért pár pillanat, ami reményt adott. Példaként említette, amikor az oktatásügyi megmozdulások idején együtt tudtak mozogni a diákok, a szülők és a pedagógusok. A tudatosság megfelelő szintjét hiányolja az állampolgárokból, hogy kiálljanak magukért szakmai csoportokban vagy attól függetlenül. Ennek a megváltoztatása oktatási kérdés és edukációs folyamat Törley szerint.

A beszélgetés végén arról is szó esett, hogy milyen jogon szabja meg Törley Katalin, hogy milyen a jó oktatás. A tanár szerint ez teljesen jogos kérdés: „Egyrészt mondhatom azon az alapon, hogy ez az én véleményem. Szeretem kinyilvánítani a véleményem, de nem szeretek univerzális igazságokat megfogalmazni. Másrészt akkor helyénvaló egy pedagógus működése, ha nem állít, hanem kérdezésre bír, a kételkedést ülteti el a tanítványai fejében.” A leérettségizett diákjai felé mindig az volt az utolsó kérése, hogy kételkedjenek, és ez a szemlélet szerinte az Elfogy levegő tanárnőjében is megvolt: „nem konzervüzeneteket tanított, amiket fel kellett büfögni, hanem felkínált dolgokat.

Mindig, folyamatosan, gyakorlatilag nem tudok ebből kijönni” – válaszolta, amikor Gulyás arról érdeklődött, meg szokta-e kérdőjelezni önmagát. „Sosem vagyok biztos abban, amit csinálok és állítok, mindig körbejárom és kételkedem. Ez nem egy könnyű út.

 

A Tanítanék Filmnapok keretében három oktatási témájú filmet vetítettek premier előtt, A tanári szoba, az Elszáradt füvekről és az Elfogy a levegő volt a program.

A Filmnapok bevételét a szervezők teljes egészében a Tanítanék Mozgalomnak ajánlották fel. A három nap alatt 905.511 forintot gyűlt össze a Tanítanék Mozgalom javára.

Az Elfogy a levegő november 2-tól látható a mozikban.

A cikk a Mozinettel együttműködésben született.