A Stábiskola ötletét 2002-ig vezeti vissza Novák Emil alapító-igazgató. Ekkoriban stúdióépítések zajlottak hazánkban, ezzel együtt jelentős szakemberhiány lépett fel, szükség volt az utánpótlásra. Az eredeti elképzelés szerint a Stábiskola a pomázi Stern stúdió belső iskolája lett volna, de a stúdió tulajdonosával végül nem tudtak megegyezésre jutni. Végül a H.S.C. (Magyar Operatőrök Társasága) akkori elnöke, Illés György és Koltai Lajos alelnök fogadták be a Stábiskola koncepcióját.
2004-ben kezdték el a működést, akkor még OKJ-s alapú képzésként, kétéves képzési rendszerben, hivatalosan 2006-ban jegyezték be őket HSC Stábiskolaként. Az elejétől fogva fontos partnerük a Sparks kölcsönzőcég. Az eltelt két évtized folyamán több mint 800-an végezték el az iskolában a szakemberképzést. Kezdettől fogva a segédoperatőr képzésre helyezik a fő hangsúlyt, de a szakma változásával újabb oktatási irányok is megjelentek, mint például a Focus Puller és a DIT (Digital Imaging Technician) képzés.
Tabu volt az operatőrképzés
„Ez mindig is egy szakmacentrikus iskola volt. A 2000-es évek elején még létezett egyfajta tabu, miszerint mindenféle művészképzés, ami a mozgóképre vonatkozik, az kizárólag egy helyen, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen történhet. Ez kapcsolódott Illés György nevéhez, sehol máshol nem indulhatott operatőrképzés, ez sem technikailag, sem etikai okokból nem volt lehetséges. Ez a dolog hirtelen megváltozott, amikor Gyuri bácsi elment, az oktatásba akkoriban jött be a Bolognai szisztéma, megalapultak a magánegyetemek. Az operatőr közösség, ami ezt a tabut tiszteletben tartotta, egy kicsit megtört és megjelentek más helyen az operatőrképzések” – emlékszik vissza a kezdeti időkre Novák Emil.
Fotó: HSC Stábiskola
„A mi számunkra az elsődleges cél, hogy olyan szakembereket neveljünk, akik legalább 10-20 évig ebben a szakmában képzelik el a jövőjüket.” Erre már a 2000-es évek elején is volt perspektíva, mivel a filmipar a Filmtörvény hatására rohamos fejlődésnek indult, manapság pedig a filmszakmai adókedvezmény teszi vonzóvá a nemzetközi produkciók számára hazánkat. Az igazgató szerint sokan azért jelentkeznek hozzájuk, hogy a következő fázisban, az SZFE-n vagy más egyetemen folytassák operatőrszakon. A Stábiskolában olyan tanári kart állítottak össze, akik aktív résztvevői a szakmának, nem az emlékeikre, hanem a napi munkatapasztalatból táplálkozik az átadni kívánt tudásuk.
„A 20 év alatt nagyon sok hallgatónk került be a szakmába, jónevű operatőrök mellett és nemzetközi produkciókban is dolgoznak stábiskolások. De azt tudni kell, hogy egy vagy két évnyi tanfolyamon nem biztosít automatikus lehetőséget, hogy rögtön abban a pozícióban landolj egy nemzetközi produkcióban, amit elképzeltél magadnak. Ennek van egy folyamata, a filmgyártásban nagyon fontos a kredit-rendszer, hogy milyen filmben, mit dolgoztál, így lehet egyik lépésről a másikra előre haladni a szakmában. De ebből a szempontból is kijelenhető, hogy a Stábiskola kiváló szakembereket nevel a magyar filmiparnak.”
A Stábiskola fő irányvonala hasonló maradt a kezdetekhez, azzal a különbséggel, hogy a Nemzeti Filmintézet elkezdett bizonyos szakképzési irányokat támogatni a nemzetközi filmipar magyarországi térnyerése miatt. Olyan szakokat próbálnak támogatni, amelyek az ipari visszajelzések alapján hiányszakmának minősülnek. „Ez persze nagyon nehéz, mert az iparnak mindig az a visszajelzésre, hogy utánpótlásra van szükség, de egy kétéves tanfolyamrendszerben nagyon kevés az olyan kivételes hallgató, aki az elvégzése után egyből képes bekapcsolódni segédoperatőrként vagy focus pullerként egy nemzetközi szintű produkcióba” – teszi hozzá Novák Emil.
Novák Emil
Bille László, a segédoperatőr osztály oktatója úgy véli, ebben a gyakornoki program tud segíteni. „Ez az első lépés az integrálás folyamatában. Hiába kap valaki egy papírt arról, hogy végzett operatőr vagy világosító, a szakma azt úgysem hiszi el első olvasatra.” Az NFI filmesgyakornok honlapjának megjelenése előtt az volt a rendszer, hogy az oktatás helyszínein dolgozó szakemberek választották ki az ígéretes tehetségeket, vagy közvetlenül az iskolához fordultak operatőrök, hogy ajánljanak nekik hallgatókat. Novák Emil szerint az operatőrök és segédoperatőrök körében ettől még továbbra is az a jellemzőbb, hogy személyesen gyűjtenek információt arról, hogy ki az, aki megbízható és el lehet vinni egy-egy produkcióba.
Mafilmes hagyományok
A Stábiskola irodája nem véletlenül található a Mafilm filmgyár területén, Bille László szerint egyedüliként ők az egyetlen szakmai utánpótlásképző bázis, ami tovább viszi a mafilmes képzési hagyományokat, és ezt még tovább is fejlesztette. „Annak idején a Mafilm berkein belül megvolt egy tökéletesen kontrollált szakmai utánpótlás rendszer, minden részlegnek megvolt a maga képzési bázisa. A képzés mellett a szűrés is működött, az itt dolgozó szakemberek folyamatosan látták az új generációt, ez alapján le tudták szűrni, hogy kivel lesz érdemes dolgozni.” A HSC Stábiskolában ennek a kölcsönző cégek munkatársaival fenntartott szakmai kapcsolat felel meg, aminek következtében a hallgatók a legkorszerűbb technológiával tudnak megismerkedni a gyakorlati foglalkozások során, és őket is megismerik azok, akik ezt a filmszakmának biztosítják.
„A szakemberek, akik ennek az iskolának a növendékei, veszik majd ki ezeket az eszközöket. Miután ezek igen drága eszközök, a cégek sem szeretik őket bárkinek odaadni. A kölcsönzőben dolgozó kollégák viszont már ilyenkor fel tudják mérni, hogy kinek érdemes, és ki az, akinek a kezében sosem akarják látni a felszerelést” – emeli ki Novák.
Fotó: HSC Stábiskola
„A mafilmes korszakban ipari hulladékhegyeken nevelkedtünk, ami bizonyos szempontból versenyhátrány volt az akkori korszerű technikához képest, de másrészt meg egy iszonyatos versenyelőnyt is adott. Megtanított rá, hogyan oldjuk meg minimális felszereléssel, ragasztószalaggal és takonnyal, hogy ne essen le a vászonról a kép. Ezzel a fajta kreativitással a nyugat-európai versenytársak nem feltétlenül rendelkeztek” – idézi fel Bille László. Szerinte a mostani növendékek nagy léptékben az ő generációja előtt járnak, ismerik a legkorszerűbb technikákat, de ugyanakkor a kölcsönzőkben a régi technika is rendelkezésre áll, aminek szintén elsajátítják a használatát.
„Mindig visszamegyünk az analóg korszakba, az alapoktól indulunk el, a fekete-fehér filmtől, a filmet továbbító kamerarendszertől eljutunk oda, hol tart most a digitális mozgóképtechnika. A digitális eszközök próbálnak olyanok lenni, mint a film, a kezelőfelületük is a hagyományos film analógiáit használja. Ha valaki nem tudja, hogyan kell dolgozni igazi filmmel, a digitális technikát is nehezebben érti meg.”
Hiányszakmai képzések
„Szükség van a képzésekre, kell a szakember, az ország filmes infrastruktúrában nagyon jól áll, ennyi műterem Angliában sincs, és itt van két hatalmas kölcsönző, tehát komoly eszközpark áll rendelkezésre” – mondja Bille László. A HSC Stábiskolában tavasszal ért véget két, az NFI által támogatott hiányszakmai képzés. A focus puller tanfolyam tavaly szeptember és idén március között zajlott. A rögzítés technikus és a segédoperatőr képzés következő lépését jelentette, azoknak szólt, akik korábban elvégezték az egyiket, és szeretnének a szakmában élességállítóként is dolgozni, lehetőséget kaptak arra, hogy hosszabb időn keresztül kifejezetten ezt gyakorolják különböző eszközökön, különböző szituációkban.
„Az élességállítás a legnehezebb, de a legfontosabb feladat a filmgyártás területén. Egy ember kezében van több száz másik munkája, nagy felelősség nyugszik annak a vállán, aki ezt magára vállalja” – Novák Emil szerint itt nem csak a technika, hanem a stressztűrő képesség is számít. Bille László, aki tizenkét évig dolgozott ebben a pozícióban, úgy tartja, hogy a kameracsapaton belül a legnagyobb hibát a focus puller követheti el. „A főoperatőr komponál, világit és fényeket épít, de ha minden benne van a képben, nem tud olyan rosszat kitalálni, hogy valami ne legyen látható a vásznon. De ha a kép életlen, vagy rosszkor rossz helyen van az élesség, akkor borul minden.” Az élességet az operatőr általában nem is tudja megállapítani a kamera keresőjében, a focus pullernek viszont úgy is tudnia kell, hogy hová kell húznia a kamerát hozzá, hogy magát a képet nem látja közben.
Fotó: HSC Stábiskola
A tanfolyam célja az volt, hogy akik szeretnék megpróbálni ezt a szakmát, rájöjjenek, hogy képesek-e rá, és mindezt olyan körülmények között, hogyha nem sikerül, akkor az se lelkileg, se egzisztenciálisan ne legyen kudarc a számukra. Ha pedig szembesülnek a hibáikkal, akkor képesek legyenek rajta dolgozni. A féléves intenzív kötött létszámban zajlott, tíz hallgatóval. Bille szerint a focus puller úgy viszonyul a segédoperatőrhöz, mint egy Forma 1-es pilóta az átlagos autóvezetőhöz. „A focus pullerséghez kell hozzá egy veleszületett érzék, térlátás, ritmusérzék, képi dramaturgiai érzék. Nem ő csinálja a képet, de értenie kell, hogy mi történik a képen. Ez a fél év elég volt arra, hogy kiderüljön, a tíz főből ki a három legügyesebb. És ez már egy jó szám, a szakmában általában az jellemző, hogy tíz segédoperatőrből kettőnél többől akkor sem lesz soha focus puller, ha az egész életét felteszi rá.”
DIT, azaz digitális képrögzítési technikus képzés szintén NFI támogatással valósult meg szeptember és március között. Ezen olyan segédoperatőrök vettek részt, akik érdeklődnek a szoftverek és a számítógépek iránt. „Bonyolult, felelőségteljes munka, aminek a lényege a felvett anyagok elmentése, rögzítése, duplikálása egy kis laborban a helyszínen. Érzékeny pontja ennek a poziciónak, hogy nagyon befektetés igényes. Lehet ugyan kölcsönözni hozzá eszközöket, de ezekből nem lehet kiépíteni saját rendszert, amivel rendszeresen dolgozik valaki. És ötmillió forint alatt nincs jó rendszer” – foglalja össze Novák Emil.
A DIT szakembereknek folyamatosan kontrollálniuk kell az operatőrrel együttműködve a felvett anyag technikai minőségét, biztosítani a képrögzítés technikai hátterét, mindezt biztonságos elektronikai hátországgal. A DIT ráadásul fénnyel is, a helyszínen már majdnem kópiaminőségben kell megfényelnie az anyagot. Magyarországon még nincs külön adatmentő szakember, de nemzetközileg már saját asszisztense is van a DIT-nek a data-wrangler személyében, aki napi szinten terrabájhegyekért felelős.
Fotó: HSC Stábiskola
A DIT-tanfolyam résztvevői eldönthették, hogy ez lesz-e az életútjuk, és el tudták kezdeni a szükséges szoftver-és hardverek beszerzését. A gyakorlaton rendelkezésükre álltak a különböző kamerák is, hiszen pontosan tisztában kell lenniük azzal, ilyen jeleket írnak a különböző típusok, legyen mondjuk szó egy RED-ről vagy egy Arriról.
Mind a DIT- és a focus puller gyakorlati képzései az ARRI Rental Budapest telephelyén zajlott. a DIT elméleti képzése pedig a Magyar Filmlaborban. A korábbi években a Nemzeti Filmintézet által támogatott világosító képzések a Two Men’s Show Lightingban és a Sparks Kft.-ében valósultak meg. A segédoperatőr képzések óráit pedig a Sparks valamint a Schwindl Kft.-ékben tartották.
A HSC Stábiskola idén is adott be pályázatot hiányszakmai képzésekre a Nemzeti Filmintézetnél, ezek jelenleg elbírálás alatt vannak. Ezen felül együttműködési terveik is vannak a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel. „Reményeink szerint egy teljesen új irányt fogunk ott elindítani szeptemberben, ennek új területe lesz a virtuális stúdióval való munka” – Novák végezetül elárulja, hogy jelenleg építés alatt van egy 120 négyzetméteres, íves ledfalas stúdió az egyetem számára, a Stábiskola pedig az ehhez szükséges szakemberképzésben fog együttműködni az egyetemmel.
