Noémie Lvovsky: ÉrzelmekTeljesen másképp közelíti meg az érzelmi anomáliákat a valamikor színésznőnek indult francia Noémie Lvovsky, aki kapcsolatokra élezett filmjeinek általában a forgatókönyvét is maga jegyzi. A szintén Oroszlánra, emellett négy Cézárra jelölt Louis Delluc-díjas Érzések a drámai műfaj mindkét végletét kihasználva egyszerre tragédia és komédia. A film drámai létét hangsúlyozza, hogy az eseményeket, antik görög szokás szerint bohókás kórus kommentálja. A gallokra oly jellemző bohém-jelleget pedig egy egész divatbemutatónyi bolondos ruhaköltemény biztosítja, no meg két olyan komika, akik bőven kihasználnak minden játéklehetőséget. Nathalie Baye (Tonie Marshall : Vénusz szépségszalon) és Isabelle Carré (Laetitia Colombani: Szeretni bolondulásig, Bertrand Tavernier: Holy Lola) egyébként szinte már összeszokott párosnak számítanak, hiszen Jeanne Labrune A holnap egy új nap című vígjátékában is együtt komédiáztak. A női rendező nemcsak nőknek szánt filmjében tökéletesen képviseli a férfiszekciót Jean-Pierre Bacri (Nicole Garcia: A Vendome-tér asszonya), aki bátran felveszi a versenyt partnernőivel. A négyszereplős kamaradarab humoréle maximum csak a fiatal orvost alakító Melvin Poupaud alakításán törik meg, kinek színtelen Francois-e képtelen felvenni a lépést a másik három mókázókedvével. A történet maga akár szokványosnak is nevezhető. A középkorú férfiak problémáival küszködő Jacques, amikor átadja körorvosi praxisát ifjú kollégájának, egyben újdonsült szomszédjának, feleségestül bevonja családja életébe is. Amíg a férfiak a környéket járják, az asszonyok legféltettebb titkaikat is kicserélik egy-egy pohárka Portói mellett. A közös esték a kertben filozofikusan nyugodtak, máskor gyerekzsivajtól és némi álpániktól hangosak. Az idill természetesen érzelmeken törik meg. Amikor a kopasz, pocakosodó Jacques, aki meglehetős önkritikával szemléli „megújhodását”, beleszeret a kolléga rendkívül hóbortos hitvesébe, Edith-be, s gerjedelme viszonzásra talál, szupertitkos kapcsolat kezdődik a látszólag nyugodt felszín alatt. A nagy leleplezés nemcsak a tökéletességbe gázol, de a film humoros lendületét is megtöri, s olyan hirtelen megy át tragédiába, hogy a végkifejleten már nincs is miért meglepődni. A keret az operai sokszínűséget legalábbis jelmezeiben idéző kórus, amely nemcsak hangilag pulzál együtt a történettel, hanem szívvel-lélekkel végig is pantomimezi azt.