Ám a kísérletezés nem épp veszélytelen tevékenység. A kutatásban részt vevő egyik orvos, Daniel Pokrovszkij (Merab Ninidze) nem csak saját egészségének hanyatlásával küzd, de azzal a komoly erkölcsi dilemmával is, hogy fel szabad-e áldozni emberi életeket „a magasztos cél” érdekében. Azzal, hogy barátként kezeli az asztronautákat, óhatatlanul még nagyobb felelősséget érez irántuk, és még jobban irtózik annak gondolatától, hogy bármelyikük is a kutatásuk áldozatává válhat. Nem véletlenül emlegeti a doktor állandóan, hogy „mintha égett hús szagát érezném” a tragédia be is következik. Daniel a lelkiismeret-furdalástól és kétségektől ugyanúgy őrlődik, mint attól a szerelmi háromszögtől, ami közte, felesége és egy másik nő közt alakult ki. A nagy érzelmek és kétségek mellé kicsit sok ugyan a klasszikusoktól vett idézet- néha az embernek az, az érzése, hogy szinte csak ezekből építkeznek a dialógusok. A zene és a képek pedig jól hozzák a nagy orosz pátoszt, amit, úgy látszik, a mostani rendezőgeneráció sem tud levetkőzni (vagy nem is akar). Miért is tenné, amikor mindezek ellenére a Paper soldier remek alkotás.