Amerikai anzix (1976)

Bódy első nagyjátékfilm rendezése egyben a diplomamunkája is volt, amely a legendás és független Balázs Béla Stúdió berkeiben készült, a rendező saját bevallása szerint egy átlagos játékfilm költségvetésének harmadából forgott le. A filmben Bódy bátran él az avantgárd film eszközeivel, a végeredmény egy korszakalkotó formanyelvi kísérlet lett, amely megelőlegezte és megalapozta későbbi filmjeinek stílusát. A forgatókönyv több műből táplálkozott, melyekkel Bódy történelem- és filozófia szakos egyetemi tanulmányai alatt ismerkedett meg: századfordulós naplórészletek, Csoóri Sándor és Walt Whihman költészete, Ambrose Bierce egyik novellája és Karl Marx egy cikke jelentették a forrásműveket a történethez. A cselekmény 1848-as magyar veteránokról szól, akik a szabadságharc leverését követően kivándorolni kényszerültek, történetünk idején már az Újvilágban élnek, ahol az északi hadsereg oldalán vesznek részt az amerikai polgárháborúban.

Cserhalmi György

A konfliktus utolsó napjaiban három sorsot követünk végig, és a külhonba szakadt, idegen hadseregben szolgáló katonák jellemükben is három különböző archetípust testesítenek meg: Fiala őrnagy (Csutorás Sándor, hangja Latinovits Zoltán) a racionalitás embere, mérnök és térképész, aki gondosan megtervezi lépéseit az életben és végül sikerül is megtalálnia a helyét a lehetőségek földjén, a Pacific vasúttársaság kötelékében. Vereczky főhadnagy (Cserhalmi György) igazi fatalista, a virtus hajtja, ám jelentős hőstettek helyett saját magát kergeti a vesztébe, ami ráadásul a lehető legbornírtabb módon éri utol őt, amikor lezuhan egy óriás kötélhintáról. A szentimentális lelkületű Boldogh százados (Fekete András) csak arra vágyik, hogy hazatérhessen Magyarországra, mivel ,,meghalni csak otthon lehet”. A történet a harctéri csaták helyett a szereplők belső harcaira koncentrál.

Csutoros Sándor

Bódy a hagyományos, dialogizált konfliktusokról a látványelemekre helyezi a hangsúlyt, gyakran látcsöveken keresztül, célkeresztben, vagy képeslapra emlékeztető kivágással látjuk a fekete-fehérben pergő eseményeket. Az archaikus képi világ, az eltorzított hangeffektek és a verbalitás szerepének háttérbe szorítása mind azt szolgálja, hogy a film egy padlásról előkerült, némafilmfelvételt idézzen meg. A kívánt hatás elérésé érdekében Bódy és trükkoperatőre, Tímár Péter gyakorlatilag újraforgatta a filmet a vágószobában. Bódy maszkolással és a saját maga által kifejlesztett, fényvágásnak nevezett technika segítségével „öregítette” a felvételeket. A minden ízében formabontó végeredményt a Színház és Filmművészeti Főiskola első körben el sem fogadta, ám miután az Anzix sikert aratott a Pécsi Filmfesztiválon, felülvizsgálták döntésüket. Bódy széleskörű nemzetközi elismerésben is részesült, amikor alkotását fődíjjal jutalmazták a Mannheimi filmfesztiválon.

Nárcisz és Psyché (1980)

A Nárcisz és Psyché nagy ívű vállalkozás volt, létrehozatala négy évig tartott. Bódy és Csaplár Vilmos író nem csak adaptálta Weöres Sándor Psyché című regényét, hanem tovább is gondolta a szerelmi háromszög korokon átívelő, mitikus, történelmi és egyben lírai történetet. Nárcisz (Udo Kier) a valóságban is létezett, Ungvárnémeti Tóth László költő és fiatalkori szerelme, Lónyay Erzsébet, azaz Psyché (Patricia Adriani) kapcsolatáról, László színdarabjának különböző korban történő színpadra állításáról szól. Psyché maga is lírai lélek, nincstelen cigánylánynak született, mégis bárónő lett belőle, de semelyik világnak sem részese igazán. Mindhiába kergeti László szerelmét, a poéta szívét sosem tudja teljes mértékben elnyerni. A klasszicizmuért rajongó Lacit jobban érdekli az irodalmi karrierje és a hasznot hozó társadalmi kapcsolatok, mint a közös jövő ígérete.

 

Patricia Adriani

Psyché érzelmi kalandokban gazdag élete csak akkor jut megnyugvásra, amikor végül az őt régóta ostromló Zedlitz báró (Cserhalmi György) mellett állapodik meg. A nyelvújítás korától induló, a Reformkoron átívelő és a második világháború idején véget érő történet során a főszereplők nem öregednek, közben pedig híres történelmi alakokkal hozza őket össze a sors. A kisebb-nagyobb szerepekre Bódy a kor kulturális életének nagyságait kérte föl, a Kazinczy Ferencet alakító Pilinszky Jánostól a színházigazgatót megformáló Erdély Miklósig. Bódy számos különleges vizuális megoldást alkalmazott a filmben, melyben a mikró és a makró világok megelevenednek, a festői tájképeket experimentális időgyorsító effektek keltik életre. A film páratlan látványvilága Hildebrand István operatőrnek is köszönhető, aki speciális, színes lencséket alkalmazott a felvételekhez. A monumentális alkotás három különböző játékidővel rendelkező verzióban is elkészült, ám a teljes, rendezői változat a cenzúra áldozata lett és Bódy életében nem kerülhetett elő. (A film születéséhez vezető rögös útról és a bemutatót követő, még inkább hányatott utóéletéről itt írtunk bővebben, a felújított változat megjelenésének alkalmából.)

Kutya éji dala (1983)

Bódy 1983-ban a Társulás Stúdióval készítette el utolsó nagyjátékfilmjét, a Kutya éji dala - avagy a prérifarkas vonítását. A Csaplár Vilmos novellája alapján készült filmdrámában hat karakter életébe nyerünk betekintést. A főszereplő papot, akit Bódy saját maga alakít, egy kis hegyi falucskában tesz le a távolsági busz, egy punk zenész csillagász (Grandpierre Attila) társaságában. Hagyományos narratíva helyett a film cselekménye jelenettöredékeken keresztül bontakozik ki, zárt ajtók mögötti sorsokat tár fel, amelyek során teljes társadalmi keresztmetszetét adja a poros kis település kisiklott életű lakosságának. A tragikomikus, groteszk karakterek között akad robbantás mániás katonatiszt, elhanyagolt feleség és a város egykori, keményvonalas kommunista tisztségviselője, aki tolókocsiba kényszerülvén szuicid hajlamokat táplál.

Bódy Gábor

Bódy jelentéktelennek tűnő sorsokat, földhözragadt, hétköznapi közeget állít szembe a beláthatatlan nagyságú kozmosszal, amely a csillagász jelenlétének köszönhetően beköltözik az apró faluba. A rendező nagyjátékfilmjei közül a Kutya éji dalában nyeri a legnagyobb teret az akkor forradalmi videótechnika iránti érdeklődése, amely erős lenyomatot hagy a film képi világán: Super 8-as és videóra rögzített felvételek keverednek egymással. Az alkotó ezúttal az underground zenei közeget is szerephez juttatta a vásznon, olyan együttesek tűnnek fel a filmben, mint a Bizottság és a Vágtázó Halottkémek.

Bódy Gábor a 70-es, 80-as évek progresszív filmkészítésének és az underground kulturális mozgalmának is meghatározó alakja, aki nemcsak experimentális videó művészetével, hanem megalapozott elméleti tudásával is fontos hatást gyakorolt a hazai és európai kulturális színtérre. Kormeghaladó és korszakalkotó szellemiségének.