A Filmszemle harmadik napján, vidéken is tovább gurult a szemle-kocsi, és a nagyobb szabású pápai nyitó esemény után a Szeged melletti 5400 fős Algyő község biztosította a turné második helyszínét. Az állomás ötletét, az algyői Faluházat, ezúttal Petróczy Sándor, a Magyar Mozisok Szövetségének elnöke javasolta, az alkalom hódmezővásárhelyi illetékességű szervező-vendége, mert Hódmezővásárhelyen már bezárta kapuit a mozi.

Ha Pápán a Kultúra Napjának kiváló szervezése, Algyőn a vetített filmek tematikája csábította a Faluházba a közönséget, ezúttal, vagy 120 embert.
Magyarország legjobb olajmezőjén Salamon András rövidfilmje (A város ritmusa) és Lakatos Róbert játékfilmje (Bahrtalo!) két olajos témájú dokumentumfilmet vont közre. Utóbbiak – Székely Orsolya bioenergiáról és Kóthy Judit szénhidrogénipar történeti sorozatának a szeged-algyői mező feltárásáról szóló filmje nem szerepelnek ugyan a 39. Filmszemle programjában, ellenben összeseregítették az olajban érintett község tagjait a két versenyző alkotásra is.

Amitől Algyőn nem is volt kérdés, hogy működik -e a kihelyezett szemle-esemény, arra többek között az olajos dokukat követő beszélgetésen derült fény. Nemcsak a kerekasztalt körülülő alkotók és szakértők ismerték jól egymást, de a közönség tagjai közül is sokan, amitől az energiahordozókról szóló beszélgetés amolyan nagyra nőtt baráti alkalommá lett. Algyő polgármestere és a filmben szereplő szegedi olajmérnök éppúgy szólásra emelkedett, mint a régi „olajosok” a közönség soraiból, hogy megvitassák van –e, és milyen élet az algyői tartalékok felélése után.

Ritkán (ha egyáltalán) kerülnek mozi közelébe. Nem érdekli őket.


Az estét a szemle-turné szelleméhez hűen road-movie vígjáték koronázta: a szituációs dokumentumfilmből lett játékfilm, a Bahrtaleo!, mely valószínűleg az idei mustra legkülöncebb darabja a játékfilmes mezőnyben.

A film főszereplői két önmagát alakító kolozsvári zsivány – akiknek még a neve sem „áll jól”: Lali és Lóri, a mindenes-bádogos gáborcigány és a néprajzszakon végzett simlis. A kamera előbb a bécsi Stadlau lomtalanító telepére kíséri őket, majd Egyiptomba, ahol Lóri idegen-félre-vezetéssel keresi megélhetését, miközben Lali „pedigrés” németjuhász kiskutyát szállít Romániából jó áron a helyi hatalmasságnak.

Improvizált szócsatáik, és véletlen hozta kalandjaik Pápán nem hagytak szemet szárazon, s hogy az algyői korosabb közönség kevésbé viháncolt rajta, mint a pápai diákseregek, annak Lakatos Róbert első játékfilmjének fiatalos szelleme az oka.

A fővároson kívül is van igény valós, megélhető Filmszemlére


- Semmi sem tudott úgy alakulni, ahogy a forgatókönyvben kigondoltam, mégis minden napot sikerrel zártunk – mesélte a kolozsvári líceum fizikus laboránsából lett rendező a filmet követő kérdezz-feleleken. - Egyiptomban csak érkezésünk napján derült ki, hogy nem engednek be kutyát a hotelbe, így amíg a stáb lecuccolt, én vigyáztam kint a kicsi kutyára. Kicsi kutya örömében, hogy a repülést és taxizást követően kiszabadulhatott végre a ketrecéből, azonnal megtisztelte egy csomaggal a hotel bejáratát. Nálam meg nem volt egyéb, mint a forgatókönyv, mit tehettem? Feltakarítottam vele a szerencsét. Attól kezdve nem volt forgatókönyv.  

Ha a Bahrtalo! (Jó szerencsét!) Pesten is a „nomen est omen” esetének bizonyul, nagy valószínűséggel lehet a Szemle közönségdíjasa. A pesti permierre szombat este kerül sor a Millenárisban, melyen a két lókötő főszereplő is vendég lesz, bár ők aztán tényleg ritkán (ha egyáltalán) kerülnek mozi közelbe. Nem is igen érdekli őket.

- A film arra való, hogy élményeket pótoljon, melyeket nem tudok megélni. Aki olyan teljes életet él, mint ők, azoknak nincs rá szüksége. – mondta Lakatos kolozsvári kocsma cimboráiról.

Sokaknak azonban van: a pápai mellett tegnap az algyői szemle nap is bizonyította, hogy a fővároson kívül is van igény a híreket adó televízió bambulásán túl, valós, megélhető Filmszemlére. Ha most még csak egyetlen napos alkalmon is.

(Fotó: Janek Roland)