FILMSZEMLE UTÁN

„Egy hét a filmszemlén -- sűrű anyázásban, heveny zsenizésben -- biztos indikátor, jól jelzi, mi a trend: a néző (még ha az illető filmkritikus is) nemhogy nem kéri ki magának az agymosást, a verdikteket, piros és fekete pontokat, egyeseket és tízeseket, ízlésünket, ítélőerőnket önként adjuk le a ruhatárban. Anyázni jó. Meg zsenizni is. Csak épp hatástalan. Mert bármily lendületes, eruptív és trendi, maga a tömény semmitmondás. Ha egy filmet leírhatónak vélünk egy-egy megfellebbezhetetlen tőmondattal, ott már nincs helye a beszélgetésnek, a közös gondolkodásnak, az már csak hisztérikus hatalmi harc, ízlések csatája, nem érveké.”
„Soha ennyi fiatal nem debütált még egyszerre a Filmszemlén, ami pontosan jelzi, hogy a generációk természetes egymásra épülése, mely valamikor a 80-as években megszakadt, végre helyreállt.”

GOMORRA: MAFFIA-MOZI

A camorra nem pusztán csempészek és gyilkosok bandája, hanem gazdasági rendszer is, országhatárokon átnyúló és sok esetben a fehér gazdaságba is mélyen behatoló titkos társaság. A rendszer adja az életet, a munkát, de az adja a halált is, akár pisztolygolyó, akár kábítószer, akár környezetszennyezés formájában.

DEREK JARMAN

„1942-ben láttam meg a napvilágot Albionban. Középosztálybeli fehér kölyök voltam Dover fehér sziklái mögött, amely a sötétszívű ellenség ellen védelmezett minket. Mivel keresztény voltam, úgy képzeltem, hogy fehér lovagok vívják a légicsatát Kent fölött a gomolyfehők sűrűjében. Négykor anyám elvitt megnézni London nevezetességeit: a Fehér tornyot, amelyet nem meszeltek többé, ezért szürke volt a koromtól. A Whitehall a parlamenttel még nála is feketébbnek tetszett. Hamar megtanultam, hogy a hatalom fekete.”

A Színek könyvét (Chroma) író sokoldalú művész (festő, filmrendező, díszlettervező, esszéista, költő, kertész), Derek Jarman már a halállal mérkőzött. (A könyv a Palatinus Kiadónál jelenik meg májusban.)

WATCHMEN: Az őrzők

„Az Őrzők 1986-87-ben kiadott kötetei radikális változást, erős földközeliséget és pszichológiai realizmust jelentettek a műfaj idealizált karakterkészletéhez képest, Moore azonban túllép az egyszerű altmani dekonstrukción, amikor a cselekmény gerincét jelentő összeesküvés-történet mellett felskiccelt karakterrajzaiban közös gyökerű magyarázatot is talál a hőseit emésztő devianciákra: a negatív vonások egyértelműen az emberi természet eredendő és javíthatatlan gonoszságának átlátásából fakadnak. A szerző szemében ezek a hősök, különösképpen a valódi Isten rangjáig jutott Dr. Manhattan, nem csupán a világtörténelmet döntő módon befolyásoló társadalmi tényezők képviselői (az Őrzők története e tekintetben precízen végiggondolt alternatív történelmi utópia, amelyben elektromos autók száguldoznak és Richard Nixon ötödik elnöki terminusát tölti tarsolyában a sikeres vietnami villámháborúval), de lélektanilag hiteles reakciók alternatívái arra a szomorú felismerésre, miszerint az emberiséget képtelenség (vagy csupán hihetetlen emberáldozat árán lehet) megmenti önmagától.”

Zack Snyder képregény-adaptációjában szemkápráztatóan kivitelezett szuperhős-szappanopera sűrűsödik mozifilmbe.