A hegyek között élő félig vadember, Joza és a diploma előtt álló orvosnő a háború alatt kibontakozó szerelmét bemutató film Ondrej Trojan második nagyjátékfilmje. A rendező Drahomíra Vihanová Kígyók vára című filmjében látta először Cserhalmi Györgyöt, ezután utazott Magyarországra, hogy színpadon is megnézze  a Zelary későbbi hősét, majd három-négy egyeztetést követően, ahogy a színész fogalmazott „kölcsönös gyanakvások közepette” belevágtak a másfél éves forgatásba. „Mivel négy évszakos a film, évszakonként, szünetekkel forgattuk le az anyagot nagyon nehéz, szinte goromba körülmények között. Ezt kívánta meg a film és az a világ, amiről szól. Így persze viszonylag összeszokott a stáb. Kénytelenek voltunk jóban lenni, de nem is volt okunk veszekedni. Ha az első nap jó a stáb, később is az marad” – nyilatkozta a művész.

Cserhalmi György szerint egyébként, bár a cseh film is komoly gondokkal küzd, ott alapvetően a hozzáállás más. „Ott mindig fontos ügy a film, szinte hétszentség. Nem kilopnak a filmből, hanem beleteszik, amit lehet.” A Zelary Jozája a tavalyi díszbemutató idején kórházban volt, ám a később külön az ő számára rendezett pót-díszbemutatón már együtt ünnepelt a stáb. „Nem szeretem, hogy egymást dicsérgetjük. A rendező a színészt, a színész a rendezőt. Mikor vége a munkának, van egy benyomása az embernek, de még mindig nem látta a kész filmet. Az a fontos, mi kerül végül a celluloidra. És nincs okom szégyenkezni”- mondta Cserhalmi a végeredményről.

A művész nem szereti a nagy felhajtást. Nemcsak hogy nem utazott ki a szmokingos gálára, de a tévében sem követi majd az eseményeket, inkább alszik, a végeredmény úgyis megvárja. Az esélylatolgatásról meg csak annyit, hogy az Oscar-sansz öt az egyhez, de már az is eseményszámba megy, hogy a film idáig eljutott. Ez érezteti a hatását a felkérések terén is. Cserhalmi György előtt tornyosulnak a feladatok. Májusban fejeződik be Mispál Attila elsőfilmjének (A fény ösvényein) forgatása, júniusban talán már foroghat az egyelőre babonás  titkolózás övezte történelmi mozi, a Vadászat, de már Amerikából is érdeklődtek a Zelary címszereplője iránt.

Cserhalmi ennek ellenére nem úszik örömmámorban, inkább a hazai filmélet visszásságaira hívta fel a figyelmet. Szerinte a szakma addig nem büszkélkedhet a Filmtörvénnyel, amíg abban nem határozzák meg a színészgázsik alsó határát is. „Az ember közérzetét is pozitívan befolyásolná, ha nem lennénk megalázva.” Mert, mint mondta, a legkönnyebb a színészen spórolni, hiszen egy világosító például nem vállalja el a felkérést, hanem megy oda, ahol megfizetik. Ugyanakkor a kezdő színészeket például nevetségesen kevés pénzért vagy éppen ingyen dolgoztatják. Hasonló kálváriát járnak az elsőfilmes rendezők, akikkel a pénzosztók szűkmarkúak, míg a hiteles múltat felmutató alkotók „ígérvényeire” szívesen osztanak. „Nem demokratikusan kell osztani, hanem a kuratórium léte maga a demokrácia. És itt a tévedés. Viszont ha már elfogadnak egy forgatókönyvet, arra annyi pénzt kellene adni, amennyibe kerül” - fogalmazott a színész.