Lili egy meleg barátja szavaival vezette fel a beszélgetést, aki azt mondta, hogy Guadagnino filmje olyan, „ami után az ember hosszan és némán át akarja ölelni magát.” Nádasdy – aki a Művész mozi közönségével látta először a filmet – első körben az erotikus jeleneteket dicsérte, bár a komótos, lassú elbeszélésmóddal kapcsolatban voltak fenntartásai. „A testi jelenetek nagyon jók voltak és ízlésesek, mégis erotikusak és merészek.” Luca Guadagnino William S. Burroughs azonos című regényét vitte filmre, ami a költő szerint írásban egy őrült kavarás. „Az irodalom más, mint a film. Azt mondja a szövegben, hogy még egy Martini, és még egy Martini, és még egy Martini, és még egy Martini. Ezt olvasni egészen más, mint azt látni, hogy valaki megissza, megissza, megissza és megissza. A filmnek nyilván más nyelve van.”
A Queer főhőse, az amerikai William Lee (Daniel Craig) az ‘50-es évekbeli Mexikóvárosban reménytelenül, bárról bárra, ágyból ágyba hajszolja a fiatalabb Eugene-t (Drew Starkey), anélkül, hogy tudná, valójában mit gondol róla és a kapcsolatukról ez a titokzatos fiú. Lee ópiumfüggőségbe és alkoholba fojtja szorongásait, viszonzatlan szerelmét, végül a dzsungel közepén köt ki Eugene-nal egy ayahuasca-szertartáson, hátha a pszichedelikus növény hatására képes lesz olvasni a férfi gondolataiban. Kritikánk a filmről itt olvasható.
Nádasdy Ádám / Fotó: Sivák Zsófia/Művész Filmklub Mesterházy Lilivel
Burroughs regénye 1985-ben jelent meg, pedig már 1952-ben elkészült, de botrányos témái, a drogok, a férfi szerelem és a vágyakozás explicit kifejezése miatt hosszú évekig nem jelenhetett meg. Nádasdy is csak a ‘80-as évek végén hallott először a regényről, odáig csak a szerző leghíresebb könyvét, a Meztelen ebédet olvasta. „Azt el kell mondanom, hogy maga a cím, akkoriban egyszerűen csak azt jelentette, hogy buzi. Ma már rárakódott egy sokkal gazdagabb jelentéskör, sokan a gay helyett a queert használják. Én nem tartozom ezek közé, de biztos vannak, akik ezt gazdagabban vagy színesebben, elmosódottabb határokkal élik meg.”
A ‘queer’ a mai világban Nádasdy szerint már egy finomkodó kifejezés, használják a ‘furcsa’ szinonimájaként is. Eljátszottak annak a gondolatával, hogy milyen lett volna, ha a film címét magyarul Furcsára fordítják, de megállapították, hogy jobb az eredeti. A Queer a költő számára a Halál Velencében-hez hasonló szerelmi történet, amiben a szálak azért idővel elszakadtak, elmosódtak. A történetében Eugene-t egy különös titokzatosság, egy folytonos kérdőjel veszi körül, sosem mondja ki Lee-nek, hogy vajon homoszexuális-e, hagyja is magát elcsábítani, de ugyanolyan gyorsan magára is hagyja, modern kifejezéssel ghostingolja a férfit. Nádasdy elmondása szerint túlságosan is jól ismeri ezt a figurát, akit ő „cockteaser”-nek hív. „Egy élősdi valójában, ugye? Viteti magát, itatja magát, utaztatja magát, adóssága van a kocsmában.”
Az írott anyag és a feldolgozás közötti különbségek kapcsán felmerült, hogy mik maradtak ki, vagy lettek leegyszerűsítve Guadagninónál. Például a filmben éppen csak zárójelesen jelenik meg a végén a fiú zálogházból kiszedett fényképezőgépe, ami a regényben sokkal hangsúlyosabban van jelen. Dicsérték a Jason Schwartzman által alakított, szintén homoszexuális barát karakterét, akit folyamatosan kirabolnak a szeretői, de éppen ez hozza meg a libidóját. Természetesen szóba jött Daniel Craig megrázó alakítása, amit sokáig esélyesnek tartottak Oscar-jelölésre is, de végül nem került a legjobbak közé. Az angol színész több mint tíz évig alakította James Bondot, így magától értetődően a legtöbben ezzel a szereppel azonosítják, pedig gazdag színészi pályafutása során játszott már hasonlóan homoszexuális, komplex férfit: a Francis Bacon életéről szóló Ördögi szerelem című filmben a festő bűnözőből lett szeretőjét alakította.
„Nem nevezném viszonynak, amit a filmben látunk. Nem erről szól. Fájó szívvel mondom, hogy mennyire nehéz ez, és hogy bele lehet szaladni egy ilyen csapdába. Ahelyett, hogy megrázná a fejét, és azt mondaná, hogy menjél a fenébe” – mondta a történetben bemutatott egyenlőtlen kapcsolatról. Mesterházy Lili erre kontrázva előhúzta a szerző 2020-ban megjelent novellás kötetét, A szakállas neptunt, azon belül is a Haladási napló című írásának egy részletét. A szöveget – ami rövid naplóbejegyzéseken keresztül szintén egy fiatal és egy idősebb férfi viszonyát követi – végül Nádasdy Ádám olvasta fel. „Szombat. A délelőtti vonattal jött, én nem is értem, ahhoz föl kellett kelnie hétkor. Állítólag hiányoztam, és nem bírta már a hülyéket ott G.-ben. Ez hízeleg, de az is lehet, hogy egyszerűen elfogyott a pénze, és éhes volt. Ezeknél összefolynak az indokok, az önfenntartás meg a fajfenntartás ösztönsíkjai. Fajfenntartás, na ezt hagyjuk.”
Nádasdy a hosszan kitartott képek mellett a túlzott líraiságot is kritizálta, ugyanakkor értette a rendező döntéseit, hiszen a könyvben is nagyon minimális a cselekmény, sokkal inkább egy gondolatfolyam az egész. A film utolsó húsz percét is a rendező és társforgatókönyvírója, Justin Kuritzkes írták hozzá, Burroughs regénye ugyanis befejezetlenül maradt, Lee és Eugene például egyáltalán nem találja meg a dzsungelben a pszichedelikus növényt, a filmben mégis együtt merülnek el a hatásában, a felismerhetetlenre maszkírozott Leslie Manville karakterével. Burroughs kapcsán Allen Ginsberg és Jack Kerouac is szóba került, akik szintén hasonló intenzitással és nyelviséggel írták a könyveiket, melyeket nehéz is filmen megvalósítani.
Lee és Eugene amerikaiak, expatként élnek és mozognak Mexikóvárosban, amit Guadagnino szándékosan díszletszerűnek hagyott meg, mintha csak az életük felületességét, idegenségét akarná felerősíteni. A film képi világa Edward Hopper ‘50-es évekbeli festményeit juttatta a nyelvész eszébe, a sötét bárokban ülő magányos alakjait. „Az egész annyira kulisszás, szándékoltan korai Hollywood. Nemrég megnéztem a Casablancát, ami egy nagyon szép és komoly film, de kicsit röhögnöm kellett, mert a kelet nyüzsgését egy szűk utcában mutatja meg, annyira kulissza, annyira nyilvánvaló, de itt most nem zavart. A pasztell színek miatt az egész kicsit álmatag volt.”
Nádasdy Ádám és Mesterházy Lili / Fotó: Sivák Zsófia/Művész Filmklub Mesterházy Lilivel
Szintén a film és a könyv közötti különbségeként hozták fel, hogy Guadagnino sokkal romantikusabban mutatja be ezt a történetet, mint Burroughs. „A regényben van valami hidegség” – mondta Nádasdy. Lili elmondása szerint sokszor olvassa úgy az ő novelláit is, mintha egy filmjelenetet nézne. „A novelláim is valójában olyanok, hogy nem a belesodródást írom meg, hanem a már benne levést. Amikor már nyakig benne ülnek a dologban, és úgy próbálnak meg kievickélni belőle, vagy megtartani a kapcsolatot.” Ismét felmerültek a filmben látott, nagyon ízlésesen és szépen megmutatott ágyjelenetek, amik különösen ritkán láthatóak egy ekkora kaliberű filmsztárral a főszerepben.
A beszélgetés végén Mesterházy Lili felidézte, hogy 15 évvel ezelőtt, majdnem napra pontosan Nádasdy nyitotta meg az akkor 15. Meleg Filmfesztivált a Művész mozi színpadán, ahol most is ülnek. Akkori beszéde, amely úgy kezdődött, hogy „Hölgyeim és uraim, és mindazok, akik ebbe a két kategóriába nem férnek bele”, pár oldallal később így folytatódott: „Mert a nagyvárosok életminőségének, vonzerejének, turisztikai besorolásának ma az egyik fokmérője, hogy van-e ott meleg fesztivál és felvonulás. Száz évvel ezelőtt az számított, hogy van-e villanyvilágítás. Aztán az, hogy van-e metró.(...) Örülök, hogy Budapest ebbe a ligába tartozik.” Nádasdy beszédét annak a kapcsán hozta fel, hogy a június 28-ára tervezett Pride felvonulás idén komoly politikai ellenszélben fog megvalósulni, lévén, hogy március közepén hivatalosan korlátozták a gyülekezési jogot. „A tébollyal szemben nehéz mit mondani” – fűzte hozzá a költő a döntéshez.
A Queer április 24-től látható a magyar mozikban, a Mozinet forgalmazásában.
