Kótzián Katalin költőként robbant be a közéletbe. Gimnazistaként tűnt fel verseivel, majd hamar bekerült az Újhold folyóirat köreibe is. 1947-ben Török Sophie-val közösen szerkesztette a Költőnők antológiáját.

Ranódy Lászlóval (Árvácska, Pacsirta) való házassága alatt, az 1980-as évek végéig a Mafilm sajtófőnökeként dolgozott. Férje filmjeiben dramaturgként is közreműködött, ha nem is mindenütt tüntették fel nevét. A Rádió számára összekötő– és dalszövegeket írt, Kisfaludy Kérőkjéből pedig egy opera-librettót szerzett, melyet 1955-ben bemutattak az Operaházban.

Az ötvenes években visszahúzódott: bár írhatott volna a hivatalos ígények szerinti forgatókönyveket - nem tette. Mint ahogy egy idő után versei sem jelentek meg: versesköteteit csak a rendszerváltoztatás után jelentette meg újra. Legutóbb a Nap kiadó jelentette meg új verseit Szonett a szölődombon címmel.

A hetvenes években a magyar gyermekfilmgyártás fénykorában, aktívan bekapcsolódott a CIFEJ, a gyerekfilmesek nemzetközi szervezetének munkájába. A magyar szekció megalakításában aktívan részt vett, és ettől kezdve haláláig hűségesen képviselte Magyarországot a CIFEJ-ben. A CIFEJ-beli munkáját, és a gyerekfilmek iránti elkötelezettségével kapcsolatban jegyzi meg Kézdi-Kovács Zsolt: "miután elfogytak a gyerekfilmek, és elfogytak a "gyerekfilmesek" is, ő volt egyszemélyben a magyar CIFEJ. Idős kora ellenére rendszeresen látogatta a fesztiválokat, lelkesen nézte a filmeket, és reménykedett benne: egyszer újra lesz magyar gyerekfilmgyártás."