Amerikában a stúdiókon kívüliséget jelöli, de hazai környezetben hogyan értelmezhetjük azt, hogy független film?
Ezt sokan, sokféleképp próbálják meghatározni, de tulajdonképpen nincsen pontos definíciója. Talán azt mondhatnánk, hogy olyan film, ami nem megrendelésre készül. A független film gyors, reflektív, nem valamilyen érdek miatt lesz olyan, amilyen, és jó esetben nem akar megfelelni sem a nagyközönségnek, sem valamilyen értelmiségi narratívának. Ez a zsigeri, bátor filmkészítők kifutópályája.
Milyen ponton válik el egymástól az amatőr és független film?
A 70-es évekig beszélhetünk igazi amatőr filmesekről. Voltak mondjuk olyanok, akik a bulgáriai nyaralást vették fel, vagy az Üllői úti fákat filmezték. A képzőművészet oldaláról is sokan érkeztek, az amatőr film és a mai értelemben vett kísérleti film együtt mozogtak. A 70-es években jelent meg az a gondolat, hogy az amerikai függetlenekhez hasonlóan is lehetne csinálni olyan filmeket, amik kívül vannak a rendszeren, nem akarnak a mozikba vagy a képernyőre kerülni, nem kell producerekkel tárgyalni miattuk, de mégsem amatőr módon készülnek el, önálló művészeti alkotásnak tekinthetők. Mivel az amatőr szónak a magyarban van egy pejoratív felhangja, a lelkes aktivista filmkészítők inkább független filmesként határozták meg magukat. Kialakult egy határozott művészeti irányzat, amit olyan alkotók képviseltek, mint Ács Miklós és Szőke András, és létrejöttek klubok is, például a Közgáz Vizuális Brigád vagy a Kőbányai Non-Professionals Filmstúdió.
Koronczi Endre: A szél mögött
Beszélhetünk-e egyáltalán akkor tisztán amatőr filmezésről 2019-ben?
Tulajdonképpen mára az igazi amatőr film majdnem teljesen kihalt, az igazi amatőrök szinte teljesen eltűnnek. Azért akad még egy-egy képzőművész, mint Koronczi Endre, aki csinált egy szép, hosszú és lassú filmet a Szél mögött címmel. Gyönyörűen van fényképezve, de egyáltalán nem akar klasszikus mozifilm lenni és a tévében sem adnák le. Az amatőr filmezés helyére viszont rengeteg új dolog lépett, rengeteg filmes műhely és iskola jelent meg, akik elég jó minőségű alkotásokat csinálnak. A fiatalok számára ez a kísérletezés terepe, és itt elférnek az olyan filmek is, amiket nem lehet műfaji kategóriákba gyömöszölni.
Milyen felhozatal érkezett idén a fesztiválra? Milyen vezérelv alapján raktátok össze a versenyprogramot?
Ráfeszültünk az anyagra horizontálisan és vertikálisan is. Egyrészt össze kell hasonlítani, és dönteni kell egy zsiráf egy és egy varrógép között. Akad itt animáció, hosszú dokumentumfilm, míves kisjátékfilm, de még dadaista gesztus is. Van, aki vizsgafilmet csinál, van, aki önterápiát, van aki csak szórakoztatja magát és a barátait. Vannak tizenhat és nyolcvanhat éves filmkészítők is, nem beszélve a technikai lehetőségek nagy szórásáról. Nehéz volt a több mint húsz órányi anyagot leszűkíteni kilencre. Én személy szerint kifejezetten pártolom azokat a műveket, amik nem a legkisebb közös többszöröst célozzák meg, hanem kitüremkednek valamerre, akár a hülyeség irányába. Izgalmas az anyag, sorban megjelennek azok a témák, amik foglalkoztatják itt és ma az embereket.
Zurbó Dorottya, Aurin Bhattarai: A monostor gyermekei
Mik azok a témák, amik leginkább visszaköszönnek? Mi volt a legnagyobb újdonság, amit tapasztaltál?
A genderkérdések, az identitáskeresés, a migráció és a felnőtté válás vastagon megjelennek bennük. Aránylag újdonság, de nem csak a függetlenek között, hanem országos, illetve világviszonylatban is, hogy egyre több női filmkészítő van.
Kik az idei zsűritagok?
Az előzsűriben rajtam kívül a Pálos Gyuri és a Kapás Tibi gyűrődött. A nagyzsűri olyan kaleidoszkóp, mint a fesztivál filmjei. Dózsa Erzsébet szentesi drámapedagógus és színésznő, Cserhalmi Sári filmrendező, Durst György ex-Balázs Béla Stúdiós, Duna Műhely és Mediawave tag, Bojtár B. Endre újságíró és a Magyar Narancs főszerkesztője, Csáki László képzőművész, animátor. Szóval remek konzultációk várhatók, ami a fesztiválunk nagy erőssége.
Nem gyakori, hogy egy fesztivál zsűrije nyitott konzultációt tart, ami a program szerves része is.
Ez tényleg egyedi dolog, amikor még volt Filmszemle, nagyon hiányoltam belőle ezt. A vetítések és a vacsora után beszélgetünk és elemezzük a filmeket. Igyekszünk körbeülős helyzetet csinálni, ahol mindenki egyenrangú résztvevő, a zsűri, az alkotók és a nézők is. Jó esetben hajnali kettőig-háromig is el tud húzódni. Törekszünk arra, hogy barátságos legyen a hangulat, sok vidámsággal, ehhez Szentes csodás hely, strandfürdővel, jó minőségű kocsmákkal.
Szirmai Márton: Szerepzavar
Mely alkotókat emelnéd ki, akik a fesztiválról jutottak be a hazai filmes vérkeringésbe?
Ebben a már a hatvanas évektől kezdve erős volt a fesztivál. Jeles, Xantus, Bódy, Huszárik, Gulyás testvérek, Szabó Simon, és sorolhatnám a neveket.
Kik azok a kortárs alkotók, akik jelenleg a legjobban kötődnek a fesztiválhoz?
Az elmúlt évekből Gazdag-Kötél Orsolya, Tóth Barnabás, Tuza-Ritter Bernadett, Karácsony Péter mindenképp olyanok, akik pár éven belül meghatározó figurák lesznek. Zurbó Dorottyának idén két filmje is lesz vetítve, A monostor gyermekei a versenyben, a Könnyű leckék kísérőfilmként. Szirmai Márton is fontos része a független filmes világnak, nem tudok olyan emberrel beszélni, aki ne ismerné a Szalontüdő című filmjét. Idén a Szerepzavar lesz tőle versenyben.
A nyertes filmek merre indulhatnak tovább?
Minden évben megrendezésre kerül az UNICA (Union Internationale du Cinéma) nemzetközi fesztiválja, amire a korábbi díjak arányában nevezhetnek filmeket a tagországok szervezetei. Mi elég jól állunk, legutóbb négy díjat is nyertünk, úgyhogy jövőre egyórás blokkot küldhetünk.
A 64. Országos Függetlenfilm Fesztivál részletes programját itt lehet böngészni.
