A török származású, ám Hamburgban született rendező előző nagyjátékfilmje, a Fallal szemben (Gegen die Wand) zajos sikert aratott. Elnyerte a Berlinale Arany Medvéjét és a legjobb filmnek járó német és európai filmdíjat. Így igen nagy elvárásokkal kellett szembenézne a rendező-forgatókönyvírónak a „szerelem-halál-ördög”-trilógiaként emlegetett filmfüzér második darabjának elkészítésénél.
„A filmrendezés fontos része az életemnek, de eltörpül olyan nagy kérdések mellett, mint a születés, a szeretet, a szerelem és a halál. Úgy érzem, három filmet kell elkészítenem ahhoz, hogy felnőjek. (…) A Fallal szemben a szerelemről szólt. A másik oldalon a halálról. Abban az értelemben, hogy minden halál egyben születés is. Mert minden halál, és születés egyben új dimenziókat nyit meg. Úgy érzem, A másik oldalon esetében eljutok egy másik szintre.”- mondta készülő török-német identitást is boncolgató trilógiája első két darabjáról Faith Akin. És valóban. A 2007-ben készült alkotás talán még mélyebbre hatol az élet és a lélek kiszámíthatatlanságában, mint elődje. Hiszen míg a gyökereiket vesztett Sibel és Cahit vad tombolásuk folyamán cicáznak a halállal, a második alkotás hősei találkoznak is vele.
A 2007-es Cannes-i Filmfesztivál és az Európai Filmakadémia legjobb forgatókönyvének díját elnyerő A másik oldalon szinte makramézik a társadalmi rétegeken, generációkon és országhatárokon átívelő történetszálaival. A három felvonásból álló alkotásban néhány pillanat és döntés rántja magával a három – egymás számára teljesen ismeretlen – családot, ezzel megváltoztatva mindannyiuk életét.
Első „felvonás” – Yeter halála
Az özvegy, fiát egyedül felnevelő, bohém nyugdíjas Ali (Tuncel Kurtiz) egy nap betér a szintén török származású brémai prostituált, Yeter (Nursel Köse) buja kéj-szuterénjébe. A magány elöl menekülve szokatlan ötlete támad. Felajánlja a nőnek, hogy havi juttatásért cserébe hagyjon fel mesterségével, költözzön hozzá, és csak neki adja oda magát. A hamburgi egyetemen tanító, apjától igencsak eltérő jellemű fiú, Nejat (Baki Davrak) eleinte kellemetlenül érzi magát az új taggal bővült családi fészekben, de idővel egyre inkább megkedveli Yetert. A fiú szimpátiája erősödik, amikor megtudja, hogy a nő a nehezen megkeresett pénze nagy részét Törökországban élő lánya egyetemi tanulmányaira költi. Egy nap a spicces Ali, és Yeter szóváltásba kerülnek, a férfi megüti az asszonyt, aki szerencsétlenül esik, és azonnal szörnyethal. A tragédia fenekestül felforgatja a két férfi életét. Az idős urat elítélik, a fia érzelmileg és fizikailag is elszakad apjától. Nejat elindul ősei földjére, Isztambulba, hogy megtalálja Yeter lányát, és folytassa azt, amit az anya nem tudott befejezni, finanszírozza a lány tanulmányait.
Második felvonás – Lotte halála
Yeter lányát, Ayten-t (Nurgül Yesilcay) legkevésbé sem egyetemi tanulmányai kötik le, ugyanis a huszonéves politikai aktivista a Törökországban dúló ellenállásban vesz részt, és el kell menekülnie a rendőrség elől. Végső megoldásként Németországba szökik annak reményében, hogy megtalálja édesanyját. Az egyetlen fillér nélkül maradt Ayten segítséget kér az első szembejövő lánytól, a szabad szellemű Lotte-tól (Patrycia Ziolkowska), aki nem csak ebédre hívja meg, de szállás gyanánt felajánlja neki édesanyja házát is, aminek a konzervatív gondolkodású Susanne (Hanna Schygulla) nem igen örül. Egy szerencsétlen közúti igazoltatás következménye képen Ayten-t kitoloncolják az országból, így vissza kell térnie Isztambulba, ahol igen szigorú börtönbüntetés vár rá. A szenvedélyes Lotte-t annyira elvarázsolja a török nő szépsége és politikai kiállása, hogy egyetlen hátizsákkal a lány után indul Törökországba. Egy véletlen könyvesbolti találkozás révén a Lotte Nejat lakótársa lesz.
Harmadik felvonás – A másik oldalon
Ali kiszabadul a börtönből, és bár visszatér hazájába, nem találkozik fiával, hanem szülőfalujában telepedik le, ahol halászattal tölti mindennapjait. Susanne Isztambulba érkezik, ő adja meg Nejat-nak az érzelmi indíttatást, hogy a fiú felkeresse apját.
Faith Akin filmjében a véletlenek rajzolnak mintát: az első rész Németországra koncentrál, az utolsó pedig Törökországra, a középsőben „összefonódnak” a szereplők és az országok. Tragikus ívet festenek az utazó koporsó: ugyanúgy szállítják repülőn Yeter koporsóját Németországból Törökországba, ahogy Lotte-jét Isztambulból Hamburgba. (A film egyik producere, Andreas Thiel az törökországi forgatás alatt tragikus hirtelenséggel elhunyt, az ő koporsóját ugyanúgy szállították vissza Németországba, ahogy a két főhősét az alkotásban. - a szerk.)
Minden apró mozzanatnak messze mutató következményei vannak. Minden mindennel összefügg, csak éppen nem úgy, ahogy számítanánk rá. Hiszen ez nem csak a véletlenek története, hanem az elkésett események filmje is. A két fiatal lány éppen Ayten anyját keresi, amikor elhalad mellettük a busz, amelyen Nejat és Yeter ül. A fiú akkor indul el megkeresni a török lányt, amikor ő már Németországban van. És Ayter akkor toppan be az isztambuli könyvesboltba, amikor Neyat már lemondott arról, hogy megtalálja őt, továbbá éppen úton van apja új lakóhelye felé. Hőseink két ország között kergetőznek, táncolnak egymás körül, azért, hogy azután máshová jussanak, mint ahová elindultak. Az alkotás végén a német anya, aki elvesztette a lányát, és a török lány, aki az anyját vesztett el, egymásra találnak. Lotte a kapcsolat közöttük, mindkettőjük a lány miatt eszmélt rá arra, milyen szélsőséges gondolatvilágban éltek.
A film vetítése után tartott beszélgetésen megtudhattuk Patrycia Ziolkowska elmeséléséből, hogy Fatih Akin nem szokványos módszerrel lát neki a filmkészítésnek. A forgatás előtt három hétig próbált Hamburgban a főszereplőkkel. A színészeket is aktívan belevonta a forgatókönyv alakításába, és az sem véletlen, ha az alkotók önéletrajzi mozzanatai köszönnek vissza a vásznon.
A másik oldalon szereplői között nem mindennapi művészek tűnnek fel. Az Ali-t alakító Tuncel Kurtiz, és az Ayten szerepében látható Nurgül Yesilcay Törökország legnépszerűbb színészei közé tartoznak. Patrycia Ziolkowska keresett színpadi színésznő, aki a rendező egyik korábbi filmjében, a Solino-ban is feltűnt a vásznon. A német anyát, Susanne-t, alakító Hanna Schygulla pedig már több évtizede beírta magát a filmművészet történetébe. A fiatal Fassbinderrel saját színházat alapítottak (Anti Theatre), majd miután áttértek a mozgókép világába, a német filmművészet leghíresebb és legtermékenyebb alkotópárosa lett belőlük. Továbbá olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Andrej Wajda, Wim Wenders, Godard, Ettore Scola, vagy Marco Ferreri. Hanna Schygulla később maga is rendezett, az 1979-ben készült Traumprotokolle című kísérleti film ma a New York-i Museum of Modern Art gyűjteményében szerepel.
A Fallal szemben örvénye vadul fúrta bele magát az emberi lélekbe, A másik oldalon finomabban ásott még mélyebbre. Mit várhatunk a trilógia utolsó filmjétől? Fatih Akin így tervezi a záró alkotást: „Úgy érzem, A másik oldalon esetében eljutok egy újabb szintre, de még mindig hiányzik valami. Ami majd a gonoszról szóló harmadik filmemben lesz benne. Ezzel teszem ki a pontot a végére. Ez a három film az én leckém, csak akkor léphetek tovább, ha ezt megtanultam.”
