Még ki sem hevertük a Sünvadászat mágneses balesetének terrorját, újabb családi tragédia a láthatáron, újabb magyar film játszik el a gondolattal, mi lenne, ha valami rettenetes történne a gyerekünkkel. Ráadásul most is gyerek okozza a galibát, őt viszont már nehéz volna azzal mentegetni, még túl kicsi hozzá, hogy felmérje a veszélyeket. Sós Bálint Dániel első nagyjátékfilmje az Inkubátor programban készült és a 75. Berlinale új, Perspectives elnevezésű versenyszekciójában mutatkozik be. Az itt szereplő elsőfilmek a fesztivál katalógusa szerint: „máshogy láttatják a világot”.
A Minden rendben valóban egy eddig ismeretlen, méghozzá fenekestül felfordult világot tár elénk, egy olyan világot, ahol nem csupán a családtagokat ért tragédia veszi el a szereplőktől a józan gondolkodást és a kimért cselekedeteket. Ez a világ már eleve kizökkent, ahogy a főszereplő mondja: valami van az emberekkel benne. A nyitóképen városi aszfalton heverő, megviselt virágcsokor, őrült dudálás, káosz. Ide érkezik meg autójával Sanyi (Hajdu) és két fia, akik most fognak megismerkedni apjuk új barátnőjével és annak lányával. Édesanyjuk korábban meghalt, de a tragédia érezhetően még ott munkál mindenkiben.
A stáb a bemutató előtt a Berlinale-n (forrás: NFI Facebook)
Pöcsfej, hangzik el az első percben, és azonnal otthon érezzük magunkat: a családtagok idegesek és ziláltak, ahogyan egy jó közös autókázásnál az gyakran megesik. És ez nagyjából az utolsó pillanat, amikor még egy kisrealista családi melodrámát várunk a Minden rendbentől, hamar kiderül ugyanis, hogy ebben a borzongatóan ismerős világban minden elrajzolt, súlytalan és elemelt, pont amilyennek egy fárasztó hét után, hazafelé menet látjuk a világot, miközben a hátsó ülésen egymással civakodó gyerekek borzolják az idegeinket.
Hajdu Szabolcs ugyanazt a száraz, kiábrándult figurát hozza, akit már jól ismerünk tőle, de van benne hozzá még egy adag forrongó indulat is. Ha heccelik, eldurran az agya: itt egy levert visszapillantótükör, ott az autója elé véletlenül odakeveredő biciklis, mindannyian tudjuk, hogy maximum félig volt baleset. Helyszínnek ott egy bár, ahol soha nem akarnánk berúgni, egy családi ház, amiben el lehet veszni, na meg az udvara egy olyan medencével, amire egyetlen kisgyerekes család sem vágyik.
(fotó: CineSuper)
„Jó lenne, ha ma sikerülne normálisnak lennünk. Letagadni, hogy milyenek vagyunk” – indít Sanyi, és a prédikációból pontosan az lesz, amivel a szülőket fenyegetni szokás: fordított önbeteljesítő jóslat. Sanyi hamarosan már szó szerint semmi másért nem fog küzdeni, csak hogy bebizonyítsa saját magának és a világnak, ők egy normális, jóravaló, semmi rosszra nem képes család. A bűncselekménnyel megvádolt apa és fia Sodró Eliza és Szamosi Zsófia könyörtelen nyomozótekintetével szembesül, két szigorú egyenruhással, akik rögtön átlátnak minden hazugságon.
A Minden rendben egy morális dilemmával szembesíti a nézőt, a puszta erkölcsi és pedagógiai kérdéseknél azonban sokkal érdekesebb az, ahogyan megformálja a világot: egy minden mozzanatában zaklatott, kakofón, név nélküli várost tár elénk, ahol elvileg az erkölcs uralkodik, valójában mindenki a saját belső iránytűjét keresi. A rend és a rendetlenség, az atyai szigor és a gyermeki káosz, a kontroll és az alárendeltség kettősét Sanyi karaktere testesíti meg, aki szinte percenként változik: az egyik pillanatban még felülről vádol, a másikban már legalul, a vádlottak padján dadog. M. Deák Kristóf kamerája pontosan érzékelteti ezt a torz zűrzavart és a folyamatos helyzetváltást, a fentet és a lentet, a hatalmi helyzet optikáját, a kiszolgáltatott gyerek alávetettségét.
A Minden rendben vetítésa a Berlinale-n (forrás: NFI Facebook)
A rendező korábbi kisfilmjében is szerepelt már apa-fiú kapcsolat, a Grand Prix pénztelen hőse kénytelen elvenni fiától annak legnagyobb kincsét, a családi örökségként őrzött 1968-as Peugeot Grand Prix kerékpárt. A vétkes fiút, Dénest alakító Sáfrány Ágostont szintén láthattuk már hasonló szerepben: Nagy Kálmán Az utca másik vége című rövidfilmjében ugyancsak apa és fia kerültek szembe erkölcsi dilemmával. Sáfrány nagyszerűen rezonál Hajdu karakterére, és viszont, a belső lázadást megtestesítő apa és az árnyékként vele mozgó, közben mégis ellene lázadó fia hol elnagyolt, hol éppen felzaklatóan ismerős. Dénes szabadulna a családi titok mardosó hazugságától, gonosz kis csínytettekbe fojtja a bánatát, de látjuk, hogy már a baleset előtt benne volt a baljóslatú feszültség.
„Nem lehet ilyet csinálni” – hajtogatja Sanyi vég nélkül, a szülői szótára egyébként is tele van semmitmondó, de feltüzelt közhelyekkel, minden rendben, minden rendben, hajtogatja leginkább saját magának, hiszen úgyis tudja, hogy a gyerekkel soha nem fogja elhitetni. Tipikus fordulatai ezek a bajba jutott szülői magatartásnak, banálisan is hatna az egész, ha a köré kerekített formavilág, a vizuális stílus nem lenne érdekes.
Sós Bálint Dániel rendező nyilatkozik (forrás: NFI Facebook)
Jók a szinte halszemoptikásan eltorzult, vészjósló helyszínek, lidérces az autómosó és a libegő, elütnek a mindennapi valóságunktól a hétköznapi szobabelsők és a brutalista látványú középületek, bizarrul hat még az ajándékba kapott kismacska gyanakvó tekintete és a születésnap alkalmából kiakasztott, álomszerűen lebegő lufik is. Ahogy idegen a világ, úgy kételkedik Sanyi is, hogy akkor Batman-e még az atyaúristen, miután a régi, rendes dolgokhoz való ragaszkodás utolsó gesztusaként kioszt a gyerekeknek pár téli fagyit. Nézőként nehezen találjuk az azonosulási pontokat, még a drámai helyzet súlya alatt megrogyó új asszony (Háy Anna) sem kelt együttérzést, ez a film mást akar tőlünk és a karaktereitől.
A Minden rendben története javarészt az önuralomról szól, kérdései nemcsak bűneset árnyékában evidensen megfogalmazódó erkölcsi dilemmákra vonatkoznak, de olyan, a maguk hétköznapiságában drámai helyzetekre is, mint hogy mi tévő leszel, amikor az őszi szünetről írt fogalmazásában a fiad a halott anyjáról ír, aki elfogyaszt egy patkányt. Sanyi és Dénes tragédiája nem az, hogy a gyerek olyasmit csinál, amiért javítóban a helye, hanem hogy mind a ketten vágynak az elkussolás képességére, miközben pontosan tudják, hogy sosem fogják birtokolni.
A Minden rendben-t a 75. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk. A magyar mozikban március 20-tól lesz látható a CineSuper forgalmazásában.
