„Elmondok egy régi történetet. 1998, Párizs. Már alig emlékszünk, milyen is volt. Valaminek a vége, de még semminek sem az eleje. Mint az ókori Róma i. sz. 100 körül, amikor megérkezett oda Simon Mágus valahonnan a birodalom határvidékeiről…”

Enyedi számára rendkívül fontos volt, hogy ez a személyes film elkészülhessen. Eleinte egy kissé megilletődve kereste a szavakat, de a kérdések segítségére voltak, így végül sokat megtudunk a Simon Mágus keletkezéséről.

A filmet indító, kissé anakronisztikus inzert szövege jövőbeli nosztalgiára utal. A bibliai Simon otthona most Budapest, Európa pereme, Rómája pedig Párizs, a szellemi központ, ahol még felvállalják a könyvolvasást. A hetvenes években indult új, gnosztikus filozófiai iskola nagy hatással volt Enyedire: feltételezi, hogy létezik egy mindent átható jóság, kozmikus pozitív energia, amely itt, a Földön egy kicsit kizökken. Az alkotás elkészítésekor ezt a gondolatot, érzést szerette volna filmre vinni. Enyedi számára ez volt a Simon mágus tétje.

fenyiro enyedi2 600

(fotó: Molnár Fanni)

Megtudtuk, hogy a forgatókönyvet az utolsó jelenettől visszafele írta, a végső élve-eltemetés „elé írt" minden mást. Éppen ezen a jeleneten dolgozott, amikor telefonhívást kapott: a Sztalkerben és Enyedi Bűvös vadászában is játszó Alekszandr Kajdanovszkij meghalt szívrohamban. Innentől fogva nem neki, hanem Andorai Péternek írta a főszerepet, a rivalizáló mágusként pedig Halász Pétert képzelte el. Előbbivel már korábban is dolgozott együtt Az én XX. századomban, utóbbit pedig még korábbról, New Yorkból ismerte.

Enyedi Andorait nagy színésznek tartja, ami véleménye szerint abban különbözik a jó színészétől, hogy erős jellemének, személyiségének teljes súlyával áll a szerep mögött. Várja, hogy mikor dolgozhat vele együtt újra, és a mai napig nagyon örül, hogy a színészből ki tudta hozni azt a karaktert, aki mindenki számára vonzó és érdekes, a film világán belül és kívül egyaránt.